Miközben a SPAR kiemelt feladatának tartja, hogy a hivatalos inflációs szint alatt tartsa az árait, arra is hangsúlyt fektet, hogy a fogyasztók számára transzparenssé tegye: kereskedelmi cégként ők nem okozói, hanem az elszenvedői az elmúlt időszak elszabadult árnövekedésének – fejti ki Heiszler Gabriella, a SPAR Magyarország Kereskedelmi Kft. elnök-ügyvezető igazgatója.
– Mi volt a legnagyobb kihívás a tavaly ősszel kezdődött energiaár-robbanás kapcsán?
– Az, hogy az energiára fordított kiadásaink a SPAR teljes költségstruktúráját tekintve a hetedik-nyolcadik helyről a másodikra léptek előre – a bérek után. Mit lehet csinálni ilyenkor? Egyrészt megpróbáljuk a lehető legkedvezőbb energiabeszerzési szerződéseket kötni, ami azért még a mostani időszakban is sok bizonytalansággal jár. A másik megoldás ennél sokkal kiszámíthatóbb eredményt hoz: az energiatakarékosság terén értünk már el 10 százalékos megtakarítást azzal, hogy a korábbiaknál sokkal jobban odafigyeltünk és feltettük a kérdést, hogy kell-e extra hűtő ott, ahol esetleg a normál hűtők teljesítménye is elégséges, illetve éjszaka is szükség van-e mindenütt a világításra. Emellett az eladóterek hőmérsékletét 18 fokban maximalizáltuk, ami a téli időszakban egy vevőnek, kabátban abszolút megfelelő. A kollégáinknak azonban ez egy egésznapos műszak során komoly kihívást jelentett, amiért ezúton is köszönetet mondok nekik, hogy felvállalták és kibírták. A takarékoskodás mellett nyilván vannak hosszabb távú beruházásaink is: a meglévők mellé újabb napelemeket és hőszivattyúkat is telepítünk, de ez a mostani tél alapvetően a rövid távú, kármentő megoldásokról szólt.
– Miközben a Covid alatt sokan féltek az áruhiánytól ez végül éppúgy nem következett be, ahogy most is minden kapható – csak sokkal drágábban, mint korábban.
– Miközben olyan is elhangzott, hogy az élelmiszer áremelésekért a kereskedők a felelősek, mi folyamatosan azon vagyunk, hogy az árképzésünket transzparenssé téve bizonyítsuk: kereskedőként azért dolgozunk, hogy az élelmiszer infláció a lehető legalacsonyabb legyen. Mert nem mi vagyunk azok, akik ezt az inflációt okozzák, sőt mi is elszenvedői vagyunk annak az elmúlt időszakban tapasztalható kiemelkedő árdrágulásnak, amivel a hozzánk betérő fogyasztó szembesül. De mi csak azt az áremelkedést érvényesítjük, amit mi is megkapunk a beszállítóktól. Sőt, a SPAR nem is áll meg itt, mert én azt várom el a kollégáktól, hogy a KSH adott hónapra vonatkozó KSH inflációs adatainál minimum 2-3 százalékponttal alacsonyabb árakat alkalmazzunk az üzleteinkben. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy egyrészt a nyereségünk terhére csökkentjük az árainkat, másrészt a beszállítókkal folytatott folyamatos tárgyalások eredményeként lehetnek alacsonyabbak az áraink. Mindez rengeteg odafigyelést és komoly erőfeszítést követel meg a munkatársaimtól, azonban ezen lépéseket alig érzékeli a fogyasztó, mert amikor a negyven százalékot is megközelíti az élelmiszer infláció, ott a 2-3 százalék kevésbé értékelhető.
– Ebből a szempontból jelent-e valamit az, hogy a SPAR az egész országban olyan regionális központokat hozott létre, ahonnan a helyi termelők termékei kerülhetnek az üzleteikbe?
– Az 50 kilométeres körzetben tevékenykedő termelőkkel kialakított kapcsolat nem az infláció letörése miatt fontos, mert az általuk forgalmazott áruféleségek többsége nem az inflációs kosarat érintő alaptermék. Sokkal inkább arról van szó, hogy a „Régió Kincsei” program által jobb kapcsolatot alakítsunk ki a helyi közösségekkel, amelynek tagjai így azt látják, hogy értékeljük a helyi gazdák és termelők munkáját és nálunk is meg lehet kapni azokat, az adott régióra jellemző, nem ritkán kézműves termékeket, amelyekért korábban ki kellett menni a piacra.
– Mit jelent az, hogy a kormány meghosszabbította az alapvetőnek tekintett élelmiszerek hatósági árát?
– Ez a szociális intézkedés a SPAR-nak több mint egymilliárd forint veszteséget okoz havonta. Ehhez adódik hozzá az energia áremelés plusz költsége és a nem létező extraprofitunk nagyon is létező adója, valamint a SPAR tizennégy százalékos béremelése. A munkatársaink felé ezt úgy próbáljuk kompenzálni például, hogy az eddigi tíz százalékos dolgozói vásárlási kedvezményt 15 százalékra emeltük.
– Manapság már egyre többet hallani, hogy tetőztek az árak és ezzel az infláció csúcsát is elértük, vagyis lassan csökkenésnek indulnak az árak. Mit érzékelnek ebből és mikorra juthat el ez a fogyasztók ingerküszöbéig?
– Érzékeljük az árak csökkenését nagyjából márciustól kezdődően. A bázishatás miatt pedig már júliustól jelentősen érezhető lesz az, hogy az árdrágulás üteme lelassul.
– Mit jelent, miként reagálnak a legújabb kormányzati elvárásra, a kötelező akciózásra? Mennyiben lesz ez más, mint a már eddig is folyamatosan meghirdetett árengedmények?
– Az akciós ajánlatok – figyelemmel a magyar vásárlók tradicionálisnak tekinthető árérzékenységére – a kereskedelem legfontosabb mozgatórugói, főleg az olyan, gazdasági értelemben nehezebb időszakokban, mint amilyen a mostani is. A gazdasági helyzettől függetlenül természetesen a SPAR működésében is fontos szerepet játszanak az akciók: a vásárlók minden héten több száz akciós ajánlattal találkozhatnak áruházainkban. A kötelező akciózással kapcsolatos, nagyon aprólékos, sok adiminsztrációt igénylő részletszabályok ennek ellenére túlzóak, de az elvárás jogos, miszerint legyenek akciók egy ilyen időszakban. Azonban azt is fontos kiemelni, hogy jó lenne, ha a gyártók is kivennék a részüket a hatósági ár és a kötelező akciózás jelentette terhekből.
Érsek M. Zoltán
