A világsajtó hetek óta tele a pánikkeltő szalagcímekkel: menekül a tőke, dúl a kereskedelmi háború, újabb világgazdasági válság fenyeget. Bármennyire is messze vannak tőlünk ezek az országok, nem csak Törökország, a líra megítélése befolyásolja térségünk értékelését. Az sem mindegy, mi történik az argentin pesóval, az indiai rúpiával. Török, argentin, indiai államkötvények és részvények sok befektetési portfólióban szerepelnek. A nyugdíj-előtakarékossági és befektetési életbiztosítások révén az átlag magyart is érintik a nemzetközi pénzpiaci turbulenciák.
A nemzetközi befektetők nyugtalanságának következményei Indiában még kevésbé, Argentínában és Törökországban viszont már a mindennapokban is érződnek: értékét vesztő nemzeti valuta, elszabaduló árak, növekvő munkanélküliség, elszegényedés. A folyamatot részben hibás gazdaságpolitikai döntése indították be. Meghatározó azonban az amerikai és európai befektetők szerepe is. Utóbbiak jórészt a feltörekvő országok kárára szedték rendbe portfólióikat a 2008-ban kezdődött pénzügyi válság után.
Amikor ez elérte a reálgazdaságot az európai központi bankok és az amerikai Fed soha nem látott mértékben csökkentették az alapkamatokat. Így biztosították, hogy az állami költségvetések és a vállalatok friss pénzhez jussanak, és újrainduljon a gazdaság. Ami jó volt a reálgazdaságnak, kihívás elé állította a pénzpiaci szereplőket. A befektetési alapok menedzserei a fejlett országok állampapírjainak minimálissá váló kamatszintjével nem tudták biztosítani a befektetőknek ígért hozamokat. Ezért a feltörekvő országok magasabb kamatot kínáló állampapírjaiból és részvényeiből egyre több került a bankok és biztosítók portfólióiba.
Idő közben ismét növekszik a fejlett országok gazdaság, méghozzá olyan ütemben, hogy infláció fenyeget. Ezért egy ideje az USA-ban, Európában és a világ más fejlett országaiban a központi bankok lassan, de emelik az alapkamatokat. Így a befektetők már ezeknek az országoknak az államkötvényeivel is elfogadható hozamhoz jutnak, minimális kockázat mellett. Az argentin vagy török papírok helyét ismét az amerikai, német, vagy éppen japánok veszik át.
A kárvallottak
A tőke távozását a feltörekvő országokból azok érzik leginkább, akiknek a legkevesebb ráhatásuk van a globális pénzpiaci folyamatokra: a kis és közepes vállalkozások, valamint az átlagemberek. Hullámvasútra kerül a nemzeti valuták árfolyama, ezért a cégek alig tudnak árakat kalkulálni. Drágul az import is, mindenekelőtt az energiáé. Argentínában például az év eleje óta már közel 50%-al. A növekvő szállítási költségek pedig minden termék árára kihatnak. A munkanélküliség és a növekvő megélhetési költségek miatt csökken a vásárlóerő és így a fogyasztás. Ezért szaporodnak a vállalati csődök, ami tovább növeli a munkanélküliséget.
Az argentin hírműsorok egy ideje az aktuális pesó-dollár árfolyam ismertetésével kezdődnek. Az államcsőd biztos előjele – tapasztalták meg a múltban az ország lakói.
Argentína rosszat lépet?
Miért éppen Argentína? Mert az állam adósságának összege 300 milliárd dollár körül mozog, ami az éves GDP 80 százalékának felel meg. Másrészt, mert ennek többsége valutában, leginkább dollárban van.
Az ország elnöke, Mauricio Macri ’15-ös hatalomra kerülése után feloldotta a ’01-es államcsőd óta érvényben lévő pénzpiaci korlátozásokat. A devizatranzakciók ismét a központi bank közbeiktatása nélkül folyhattak. Ezzel sikerül az államcsőd után bizalmatlan befektetőket meggyőzni, hogy tőkét hozzanak az országba. Azóta bárki korlátozás és kontroll nélkül vásárolhat állampapírt és részvényt a Buenos Aires-i tőzsdén. A gazdasági szakértők, pénzpiaci elemzők és befektetők nem győztek dicsérni a kormányt: befektető barát jogi környezet, szolid költségvetésű politika. Folyni kezdett a pénz Argentínába.
Aztán jött a váratlan fordulat: a fejlett országok emelkedő kamatszintje mellett a dél-amerikai ország hirtelen kockázatos lett, mindenki szabadulni akar az argentin befektetéseitől. A következmény: a pesó az év eleje óta értéke felét veszítette el a dollárral szemben. Több mint 50 milliárd dollár hagyta el az országot.
Nem csak a külföldi befektetők menekülnek, a tehetős argentinok is külföldön helyezik biztonságba megtakarításaikat. Különösen rossz jel és nagy botrányt kavart, amikor kiderült, hogy az ország gazdasági minisztere is így tett.
A dollárban eladósodott állam kormánya számára drámai következményei vannak a pesó értékvesztésének. Minél gyengébb a nemzeti valuta, annál többe kerül az államadósság finanszírozása. Hisz az adók pesóban folynak be, a hiteleket dollárban kell törleszteni. Megoldást csak a kiadáscsökkentés és a bevételnövelés lehet.
Tehát ismét a cégek és az átlag polgárok viselik a következményeket.
Törökország is bajban van
Nem csak Argentína, de más dollárban eladósodott országok is küzdenek a nemzetközi befektetők hangulat- és koncepcióiváltásával. Közülük Törökország helyzete különösen nehéz. Ugyanis az amerikai szankciók miatt a külföldi befektetők már amúgy is el voltak bizonytalanodva.
A török problémák jobban érintik az európai bankokat, mint Argentína nehézségei. Ha a török állam, illetve cégek nem tudnák visszafizetni a nyugati bankoktól dollárban és euróban felvett hiteleket, az közvetlen veszteséget jelentene az ezeket kihelyező európai pénzintézeteknek.
India is meginog?
Argentína és Törökország esetében már korábban látszódtak a problémák. De a szakértők is meg voltak lepve, amikor az indiai rúpia felkerült a legveszélyeztetettebb valuták listájára. Az ország ugyanis évek óta kiegyensúlyozott költségvetési politikát folytat, és alacsony az államadósság is. Az egyik legnagyobb feltörekvő ország esetében a globálissá való amerikai kereskedelmi háború lehetséges következményei állnak a háttérben.
Mégse olyan rossz a helyzet?
A német szakértők ennek ellenére nyugalomra intenek. Nem látják a helyzetet drámainak az európai bankok sem. A németek szerint a törökországi befektetések áttekinthető mértékűek. Utóbbiak úgy vélik a bizalom gyors visszanyerésével megakadályozóható az összeomlás. Ehhez azonban elengedhetetlen a kormányzati kiadáscsökkentés.
Kérdés, ezzel reagál-e a két leginkább érintett ország vezetése. Törökországból más jelzések érkeznek. Erdogan, nem gazdasági és költségvetési intézkedésekkel reagál, elsősorban nemzetközi összeesküvésről beszél, az USA-t hibáztatva. Amerika felelősségét Macri is felveti Argentínában, de sokkal visszafogottabban. Ráadásul már segítséget is kért a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), illetve a Világbanktól. Egyúttal a költségvetési kiigazításokba is kezdte.
Sok helyen a devizaforgalom korlátozás eszközéhez nyúlnak, hogy így akadályozzák, vagy legalább lassítsak a tőke menekülését, és a hazai fizetőeszköz további értékvesztést. Ez azonban öngerjesztő folyamat, amely nem csak a befektetők, de a lakosság körében is pánikot okoz.
Nemzetközivé lesz a válság?
Egy lehetséges forgatókönyv. A lokális problémákból lesz globális válság lehet, ha a befektetőket elfogja a pánik. Akkor egyenlőséget tesznek valamennyi feltörekvő ország között, függetlenül gazdasági helyzetüktől és költségvetési politikájától. Szakértők szerint itt még nem tartunk. Nem ok nélkül lett éppen Argentína, Törökország és újabban India a pénzpiaci folyamatok kárvallottja. Nem hallgatható persze el az európai központi bankok és a Fed felelősségét sem. Az érintett országok szakértői és politikusai joggal róják fel, hogy a kamatemelésnél nem voltak tekintettek a feltörekvő országok helyzetére. Persze azt is mondják: az érintett országok önhibája nélkül nem kerültek volna ilyen nehéz helyzetbe.