Az újkőkorszakban (neolitikum) élt korai földművesek sikeresen alkalmazkodtak egy 8200 évvel ezelőtt bekövetkezett éghajlatváltozáshoz – derült ki a Bristoli Egyetem szakemberei által vezetett kutatásból.
Az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) közölt tanulmány eredményeit az Anatólia déli részén lévő Catalhöyük területén végzett ásatásokra alapozták. Az i. e. 7500 és 5700 között létezett település ma – az UNESCO világörökségi listáján szereplő – régészeti lelőhely.
A település virágkorában, 8200 évvel ezelőtt bekövetkezett klímaváltozás nyomán a globális átlaghőmérséklet hirtelen csökkent – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A lelőhelyen feltárt állati csontmaradványok alapján a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a településen élő pásztorok ekkor juhokat és kecskéket kezdtek tartani, ezek ugyanis jobban viselik a szárazságot, mint a szarvasmarhák.
A klímaváltozás idejéből való csontmaradványokon talált nagy számú vágásnyom azt mutatja, hogy a helyiek igyekeztek minden húst hasznosítani, mivel táplálékhiánnyal küzdöttek.
A kutatók az ősi főzőedényekben talált állati zsírmaradványokat is elemezték. A nyomok kérődzőkről árulkodtak, ami összhangban van a lelőhelyen talált állati csontmaradványokkal.
A tanulmány különlegessége, hogy a szakembereknek most először sikerült “kiolvasniuk” egy múltbeli éghajlati eseményt ősi főzőedényekben talált állati zsírok összetevőiből.
Mélanie Roffet-Salque, a tanulmány vezető szerzője szerint a múltbeli csapadékmennyiség változásairól általában az óceánok, vagy tavak üledékmag-mintái mesélnek. “Ez az első alkalom, hogy főzőedényekből nyertünk ilyen típusú információkat” – mondta a szakember, hozzátéve, hogy mindehhez az edényekben megmaradt állati zsírok hidrogénatomjai által hordozott információkat használták fel.
