Az Egyesült Államokban innovációs deficit jelei mutatkoznak, ezért szüksége van a magasan képzett bevándorlókra. Például olyanokra, mint Karikó Katalin. A szigorú bevándorlási rendszer azonban komoly gátat képez előttük.
A 20. század eleje óta az USA világelső az innováció és a technikai fejlődés terén. Az elmúlt évtizedekben azonban egyes szakértők aggódtak amiatt, hogy az ország teljesítménye ezeken a területeken lelassult, sőt, meg is akadt.
E jelenségre számos lehetséges magyarázat létezik, de az utóbbi években egy különösen hangsúlyosnak tűnt: a bevándorlási rendszer, amely elriasztja és gyakran el is utasítja a legképzettebb és legtehetségesebb külföldi munkavállalókat.
Történelmileg a bevándorlók létfontosságú szerepet játszottak az amerikai innovációban. Ahogy Jeremy Neufeld, az Institute for Progress, egy új, innovációra összpontosító agytröszt bevándorláspolitikai munkatársa megjegyezte: “Mindig is az volt a helyzet, hogy a bevándorlók az USA dinamizmusának titkos összetevői voltak“.
Robert Krol, a California State University Northridge közgazdászprofesszora ezt így írja le: “A lényeg az, hogy ha a bevándorlók hatását nézzük – akár a vállalkozásalapításra, akár a szabadalmak innovációjára gondolunk -, akkor nagy és jelentős hatásuk van.”
A történelmi bevándorlási minták több elemzése azt mutatja, hogy egy régióba érkező több bevándorló magasabb innovációs rátával és az ehhez kapcsolódó gazdasági növekedéssel korrelál. Ezzel szemben, ha a bevándorlást jobban korlátozzák, a vállalatok – különösen a technológiai vállalatok és az innovatív K+F munkát végzők – kevésbé sikeresek, a munkahelyek és a bérek növekedése pedig lelassul.
A tanulmányok azt is kimutatták, hogy a bevándorlók általában vállalkozói hajlamúak: a 2008 és 2012 közötti felmérési adatok alapján az Egyesült Államokban a vállalatok 25 százalékát első generációs bevándorlók alapították. Más kutatások azt mutatják, hogy a bevándorlók nagyobb valószínűséggel jegyeztetnek be szabadalmakat, mint az USA őshonos állampolgárai.
Ahogy Neufeld rámutat, a Covid-19-járvány sokkal rosszabbul alakulhatott volna, ha a bevándorlás mindig is olyan korlátozó jellegű lett volna, mint most. A Moderna több társalapítója és kritikus kutatója is bevándorló, akárcsak Karikó Katalin, az mRNS-kutatás egyik úttörője – aki, ha az 1990-es H-1B vendégmunkásprogram reformja után próbált volna bevándorolni, talán egyáltalán nem is juthatott volna be az Egyesült Államokba.
Ezek a H-1B vendégvízumok állnak ma a probléma középpontjában, állítják egyes szakértők. Az 1990-ben bevezetett H-1B vendégmunkásprogram keretében a szakemberek beutaztatására tervezett vízumokat a munkaadók szponzorálják. Nekik kell benyújtaniuk a kérelmeket olyan szakemberek beutaztatására, akik megfelelő képzettséggel rendelkeznek bizonyos magasan képzett feladatok ellátására. A vendégmunkásoknak általában legalább alapdiplomával kell rendelkezniük egy releváns területen.
Az Egyesült Államok Állampolgársági és Bevándorlási Szolgálata (USCIS) szerint jelenleg körülbelül 580 ezer külföldi munkavállaló rendelkezik H-1B vízummal, ami az amerikai munkaerő és a bevándorló népesség kis százalékát jelenti. Ők azonban aránytalanul nagy arányban vannak jelen a tudományos-technológiai területen, különösen a számítógépes szakmákban, gyakran olyan szektorokban, ahol élvonalbeli technológiákat fejlesztenek.
Sajnos a H-1B eljárás egyre inkább elavul, és egyre kevésbé szolgálja eredeti célját, vagyis azt, hogy a legjobb innovatív vállalatok számára a tehetségcsapot megnyissa. A kongresszus évente felső határt szab arra vonatkozóan, hogy hány H-1B vízummal rendelkező munkavállaló érkezhet, és ez a felső határ jelenleg messze elmarad attól, amit a munkaerőpiac igényel. A kérelmek tömkelege olyan nagy, hogy amint az adott évre vonatkozó ablak március 1-jén megnyílik, hogy az USCIS 2014 óta minden évben sorsolási rendszerhez folyamodott az érkezési sorrendben történő eljárás helyett.
Ez azt jelenti, hogy évről évre több százezer magasan képzett külföldi munkavállaló próbál az Egyesült Államokba jönni, sikertelenül. Így mind a leendő munkavállaló, mind az őt alkalmazni kívánó vállalat végül elesik a preferált lehetőségtől.
Ez a hiány politikai problémát jelent. Az USA régóta kívánatos célpont a fiatal, magasan képzett külföldi munkavállalók számára, akik a legjobb karrierlehetőségek után kutatnak. Ám ha az USA továbbra is ilyen erősen korlátozza a képzettek bevándorlását, az ország elveszítheti pozícióját olyan országokkal szemben, mint az Egyesült Királyság vagy Kanada, amelyek a közelmúltban bevándorlási reformokat hajtottak végre a magasan képzett fiatalok vonzása és megtartása érdekében.
Mint sok politikai problémánál, itt is van néhány árnyalat, amire érdemes odafigyelni, nem utolsósorban arra, hogy a politikai változások milyen hatással lehetnek az amerikai munkavállalókra. És ez a vita nem érinti az amerikai gazdaság számára létfontosságú, alacsonyabb képzettségű vendégmunkásokról szóló vitát és az őket körülvevő politikát. Az azonban kétségtelen, hogy az innováció felgyorsítása szempontjából az amerikai rendszer javításra szorul.
“A nagy kép az, hogy a tehetségek toborzására való képességünk közvetlen kapcsolatban áll az ország gazdasági sikerével. Nem tudjuk, hogy melyik bevándorlóé lesz az a zseniális meglátás, amelyik teljesen átalakítja a gazdaságot a következő 20-30 évben.” – mondta David Bier közgazdász, a Cato Intézet bevándorlási tanulmányokért felelős igazgatóhelyettese. (Vox)
