III. Károly király mellett Andrew “Twiggy” Forrest Fotó: The Times
A Trump által gerjesztett, a vállalati környezetvédelmi kezdeményezésekkel szembeni ellencsapások közepette úgy tűnik, az ausztrál Fortescue cégbirodalom főnöke azon kevés iparmágnás közé tartozik, aki kiáll a környezetvédelem mellett.
Mióta Donald Trump beköltözött a Fehér Házba, az amerikai cégvezetők sietve dobják el a zöld kezdeményezéseket, vagy legalábbis úgy tesznek. Ahol egykor zöldmosdatással vádolták őket, ott most zöldet hallgatnak. Andrew “Twiggy” Forrest ausztrál bányászati milliárdos viszont nem ilyen szégyenlős. A férfi, aki karrierje nagy részét a bolygó egyik legszennyezőbb iparágában töltötte, 50 milliárd ausztrál dolláros (25 milliárd font) Fortescue vasércbirodalmát a zöld erények példaképévé alakítja.
Ettől az évtől kezdve a dízelüzemű bányászati teherautó-flottáját elektromos változatokra cseréli, és teherhajó flottáját szénmentes ammóniával működteti. Még saját zöld hidrogénüzemeket is épít világszerte, nap- és szélenergiát használva a gáz vízből történő előállításához – írja a The Thimes.
És nem fél kiabálni róla: “Nézzék, szerintem úgy fogják találni – és kétlem, hogy Elon Musk nem fog velem egyetérteni -, hogy a fosszilis tüzelőanyag-ágazat úgy fog kinézni, mint a begyöpösödött öregemberek, akik gallyakat és fatörzseket égetve üldögélnek. Szó szerint ez az olaj és a gáz.”
A közelmúltban héten egy reklámfogás keretében a világ első szén-dioxid-semleges, ammóniával működő hajójával hajózott fel a Temzén a Canary Wharfhoz. Nevezzük ezt zöldhajó-diplomáciának.
Egy nappal később Forrest a délnyugat-londoni Hampton Court Palace-ban, Károly király Fenntartható piacok kezdeményezésének rendezvényén, amelynek Tudor-pompájában találkoztam vele az interjú készítéséhez, a vezérigazgatók sokasága közül az élen állt.
Azt mondani, hogy Trump elkeserítette a rendezvény hangulatát, még enyhe kifejezés. A jelenlévő főnökök közül csak kevesen voltak hajlandóak beszélni a médiának, mert féltek a visszahatástól az új Amerikában, ahol a vállalatok már azt kockáztatják, hogy beperelik őket a környezetvédelmi vagy sokszínűségi politikájuk miatt.
Forrest, akit talán a Forbes magazin által 11,2 milliárd fontra becsült vagyona is segíthet, nem hajlik meg: “Hát, csak rajta!” – jelentette ki. “A részvényesi hozamok alapján mi vagyunk a legjobban teljesítő vállalat az ausztrál tőzsdén. Be akar lépni a tanúk padjára, és azt állítani, hogy nem a részvényesek érdekében cselekszem?”
Azt állítja, hogy a zöldítéssel egy vagyont takarít meg a vállalatnak, nem pedig visszatartja azt. Az ausztrál tőzsdén jegyzett, 50 milliárd ausztrál dollár piaci tőkeértékű Fortescue több millió tonna vasércet bányászik Nyugat-Ausztráliában, amelyből acélt gyártanak; Forrest 37 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik.
Arra a pénzre utalva, amelyet a Fortescue a hatalmas ásógépek, fúrók és teherautók dízelére és más üzemanyagokra költ, azt mondja: “Jelenleg évente körülbelül 1,2 milliárd dollárt füstölünk el. Füstölünk! Fel a légkörbe. A szén-dioxidon kívül ez nem térül meg.”
Ragaszkodik ahhoz, hogy a dízelen megtakarított pénzt a Fortescue-nak nem szükséges mennyiségű zöld energia előállításába tudja fektetni, és azt más vállalatoknak egészséges haszonnal el tudja adni: “Ez a gazdasági józan ész.”
“Zöldhajós diplomácia”: Andrew Forrest a múlt héten a szén-dioxid-semleges hajóval a Canary Wharfban – és alább a királlyal a Hampton Court Palace-ban a Fenntartható piacok kezdeményezésért.
Lehet, hogy Forrest az Egyesült Királyságban nem egy ismert név, de az ausztrál üzleti életben híres; egyesek még az ország Richard Bransonjának is nevezik.
A szókimondás képességével és olyan ausztrál háttértörténettel megáldva, mint a kenguruk, “tipikus ausztrál” hírében áll, aki pimasz és pattogós, hátbaveregetős jókedvű.
Valójában, bár időről időre felpörög, többnyire csendesen és megfontoltan beszél, diplomataként mérlegelve szavait, bár néha gyümölcsösebb nyelvezettel.
Gyakran ábrázolják farmerruhában – az ő tulajdonában van a Crocodile Dundee című filmben híressé vált Akubra kalapgyártó cég, valamint a robusztus ausztrál RM Williams csizmadiavállalat -, de ma egy elegánsan szabott tengerészkék öltönyt és selyemnyakkendőt visel, gondolom, Hermès, ami jól kiemeli az élénk, halványkék szemeket.
Forrest a szülei juh- és szarvasmarha-tenyésztő állomásán nőtt fel Nyugat-Ausztráliában, Pilbarában – a távoli régióban, amely ma a hatalmas vasérclelőhelyek szinonimája, és amely az ő vagyonát jelentette.
Korai tanulmányait az ausztrálok “School of the Air”-nek nevezik. “Egy 300 mérföldre lévő iskolába rádióztál be, és fél napot beszélgettél egy tanárral, 25 vagy 30 másik gyerekkel, akik 500 mérföldre voltak szétszórva.”
Elég nehéz volt bárkinek is így megtanulni, nemhogy a fiatal Forrestnek, akinek bénító dadogása miatt félt a recsegő vonal fölött pipázni.
Ezután bentlakásos iskolák következtek, köztük egy olyan, amelyet Forrest “aboriginal hostel”-nek nevezett. Ezek komornak tűnnek, de aztán Perth tekintélyes Hale Schooljában kötött ki, ahol a tanárok végre meghallgatták, ahelyett, hogy elfenekelték volna. “Felfedeztem, hogy ki vagyok, hogy tudok vezetni – iskolai prefektus, sport, tudod. Addig csak fegyelmet, fegyelmet, fegyelmet láttam.”
Energikus gyerek volt, bár vézna, ezért kapta a Twiggy becenevet: “túl sovány ahhoz, hogy “erdő” legyen, túl sovány ahhoz, hogy fa legyen”. Hajlamos volt az oldalirányú gondolkodásra, egyszer például vízzel töltötte meg a szülei cigarettásdobozát, és a fagyasztóba tette, hogy ne dohányozzanak.
Apja azt nyilatkozta, hogy a fia “hibrid életerővel” rendelkezik – mondja. “Ez az, amikor két szarvasmarhafajtát keresztezünk, hogy egy erősebb utódot hozzunk létre”.
Az egyetem után tőzsdeügynöki tevékenységet folytatott, majd 1993-ban bányászati vállalatot alapított, az Anaconda Nickel-t, hogy kihasználja a rozsdamentes acél iránti növekvő keresletet.
A vállalkozásnak 2001-ben veszekedés és majdnem összeomlás lett a vége. Partnere, a FTSE bányászati óriáscég, az Anglo American, kiszorította őt.
Nem ez volt a Forrest család első kudarca. Minderoo Station nevű kiterjedt farmjuk az 1800-as évek vége óta a család tulajdonában volt, de a szárazság és az adósságok miatt 1998-ban el kellett adniuk. Ez megalázó volt egy olyan híres család számára, amelynek úttörő őse, Sir John Forrest Nyugat-Ausztrália első miniszterelnöke volt.
Twiggy következő lépése volt az a mesterfogás, amely azt jelentette, hogy visszavásárolja Minderoo-t a családnak.
Forrest évek óta járta Kínát, és az ezredfordulóra már látta, hogy az ország gazdasági csodája még csak most kezdődik. A felhőkarcolók, gyárak és infrastruktúrák építéséhez szükséges acél előállításához egy fémre volt szükség bőségesen: vasércre.
Elkezdte vizsgálni a piacot, de végül csak akkor győzték meg arról, hogy belevágjon, amikor – mint mondja – az Anglo American egyik főnöke szembesítette vele. “Azt mondta nekem: ‘Figyelj, hol alszik egy elefánt? Ahol akar. Ez egy figyelmeztetés volt számomra, hogy ne vegyem fel a vasércipart, mert tele van óriásokkal. Nos, egy magamfajta fickónak ennyi kihívásra volt szükségem”.
Forrest visszatért szülőföldjére, Pilbarába, hogy a fém után kutasson, és egy éven belül felfedezte Ausztrália legnagyobb sziklás vasérclelőhelyét – mintegy 2,4 milliárd tonna vasércet. Nemzetközi befektetők támogatásával ellátási megállapodásokat kötött kínai kapcsolataival, 260 km hosszú vasútvonalat épített a tengerpartra, és felújított egy kikötőt, hogy kezelni tudja a hatalmas hajókat, amelyek az ércet a vevőihez szállítják.
Elmondása szerint azonban már évtizedek óta lenyűgözték az óceánok, és egyre inkább nyugtalanította, hogy az olyan ipari vállalatok tevékenysége, mint az övéhez hasonló, hogyan befolyásolja azokat.
Utasította a vezetőségét, hogy kezdje el vizsgálni, hogy átállhatna-e zöld hidrogén előállítására a bányái melletti hatalmas árapály-medencékben. De csak három évvel később, 2016-ban avatkozott közbe a sors, hogy sokkal komolyabb lépésekre sarkallja.
A nyugat-ausztráliai Kimberley régióban túrázás közben egy szurdokba zuhant, és olyan szörnyű lábsérüléseket szenvedett, hogy 18 hónapig tolószékben, majd mankóval közlekedett. Nem volt más választása, mint visszavenni a hektikus vezérigazgatói rutinból, hogy a felépülésére koncentrálhasson.
De mihez kezdjen a sok szabadidővel? Forrest felidézi, hogyan lépett közbe a családja: “Valahányszor nyaralni mentünk, mindig azon siránkoztam, hogy soha nem tudtam tanulmányozni az óceánokat és a környezetet. Így a család azt mondta: “Itt a lehetőség. Apa, tolószékben ülsz – élj ezzel a szerelemmel, amit évtizedek óta sajnálsz, hogy nem tudtál megvalósítani. ”
Ezért tengeri ökológiából doktorált, és megdöbbentette, hogy a globális felmelegedés milyen pusztítást végez. Megírta a “Solutions for a Troubled Ocean” című szakdolgozatát, és amikor már elég jól volt, elkezdte a Fortescue-t zöldebb irányba terelni.
A vállalat 6,2 milliárd dollárt különített el a zöld technológiákba történő beruházásokra, amelyek – Forrest elmondása szerint – nyolc év alatt megtérülnek a befektetőknek azáltal, hogy csökkentik az évi 200 millió tonna vasérc bányászata és szállítása során felmerülő hatalmas energiaszámlákat.
A projektek messzire nyúlnak. Az Egyesült Királyságban megvásárolta és kibővítette a híres Forma-1-es csapat, a Williams Advanced Engineering régi részlegét. A Fortescue Zero névre átkeresztelt vállalat 1000 alkalmazottat foglalkoztat az oxfordshire-i Kidlingtonban és Banburyben, akik akkumulátor-technológiákat fejlesztenek. Ezek közé tartozik az a készlet is, amelyet Forrest a bányáiban dolgozó 360 elektromos Liebherr teherautóban használ, amelyeket a bányáiban való munkavégzéshez rendelt.
“Őszintén szólva” – mondja a brit vállalkozásokról – “ők a világ legfejlettebb technológiájú vállalatai. Pomként szuper büszke lehetsz rájuk”.
Búcsúzáskor elmondom neki, hogy bűntudatom van, amiért hamarosan Skóciába repülök. A válasza robbanásszerű: “Soha ne legyen bűntudatod, nekünk, iparosoknak az a dolgunk, hogy megakadályozzuk, hogy a repülőgépek szén-dioxidot bocsássanak ki. Ugyanez a helyzet a szupermarketben is: ne legyen bűntudata, amiért műanyag csomagolású élelmiszert vásárol. Ne hagyja abba a fogyasztást, ehelyett követelje, hogy változtassanak azon, ahogyan azt, amit fogyaszt, előállítják.
“Ez a mi hibánk, nem a tiéd. Felelősségre kell vonni minket.”
AZZ
Címlapfotó: The Times
