Annak ellenére, hogy a világ mind több országában ismerik fel és alkalmazzák, az apai szülési szabadság még kevés helyen tölti be azt a szerepet, amire szánták: azt, hogy az apák is közelebb kerüljenek újszülött gyermekükhöz és jobban kivegyék részüket az otthoni teherviselésből.
Miközben hagyományosan a nők viselik a családi kötelezettségek fő terhét, az elmúlt évtizedekben lassú, sok helyütt fokozatos elmozdulás történt az egyenlőbb tehermegosztás felé a családon belül és mindkét szülő egyenlő mértékben vesz részt a gyermeknevelésben. Ez a kulturális változás a politikai döntéshozatalban is megmutatkozott, számos ország liberálisabb hozzáállást tanúsít a szülés utáni szülői szabadsággal kapcsolatban azért, hogy a férfiak is átélhessék a gyermekáldás utáni hónapokban otthon eltöltött idő örömeit és ennek hála, közelebbi kapcsolatuk legyen a gyermekekkel.
Az elmúlt időszak markáns lépése ebbe az irányba az apasági szabadság intézménye, amelynek köszönhetően az apukák is megismerkedhetnek a gyermekgondozói szereppel.
Ez a változás az utóbbi 25 évben tört a felszínre igazán: miközben 1994-ben 40 országban volt apasági szabadság, 2015-re már 94-ben.
Az első ország, amely olyan, a rugalmasabb szülési szabadsággal kapcsolatos politikát folytatott, amelyben mindkét szülőnek azonos jogai voltak, Svédország volt – 1974-ben. Mivel ez majdnem ötven éve volt, a jelentős időtávlat már megengedi, hogy megfigyeljük, milyen hatásai voltak ennek az intézkedésnek. Svédországban 480 nap fizetett szabadságot kapnak az újdonsült szülők, de 90 nap ebből kifejezetten az apák számára áll rendelkezésre, ha pedig nem tartanak rá igényt, a partner azt nem veheti igénybe. Manapság azonban, kimagaslóan sok apuka használja ki az apai szabadságot: az összes szülői szabadság 30 százalékát át az apák veszik ki. Mielőtt bevezették ezt a modellt, a férfiak csak egy százaléka vett részt aktívan a kisgyermekek nevelésében, míg ez a szám a kilencvenes évekre 85 százalékra ugrott.
A többi skandináv országban is jellemző ez a hozzáállás, Dániában 52 hét szabadságból 32 szabadon szétosztható a két szülő között, Norvégiában pedig mindkét szülő kap 15 nem átadható hetet a 49 hétből. Norvégiában a reform kilencvenes évekbeli bevezetése után rögtön megfigyelhető volt a változás, 3-ról 35 százalékra ugrott az apasági szabadságot kivevők aránya.
Bár Európa más részei lassabban fogadták el ezt a hozzáállást az apai szabadsághoz, sokan a közelmúltban változtattak. Spanyolország például teljesen egyenlő rendszert vezetett be 2022-től, amelyben mindkét szülő 16 hetet kap. Itt viszonylag gyorsan következett be ez a változás, mivel 2007 előtt az apukák csak két nap szabadságot kaphattak gyermekük születése után. Máshol persze lassabban zajlik ez a folyamat, 2021-ben például Franciaország változtatta meg az apai szülésszabadságát 14-ről 28 fizetett napra, amelyből egy hét szabadság kivétele kötelező.
Magyarországon az apa szülési szabadsága öt nap, ami a szülést követő két hónapon belül bármikor kivehető. Ez az anyukák 24 hetes szabadsághoz képest azonban nagyon kevés és közvetlenül a nőre hárítja a gyermeknevelés felelősségét.
Látható és láthatatlann akadályok
Csak azért, mert a lehetőség adott, még nem jelenti azt, hogy a férfiak szülési szabadságáhooz kötődő probléma le is van zárva. Sok apuka ugyanis a megadott szabadság ellenére sem él a lehetőséggel. Ennek számos oka közé sorolhatjuk az apasági szabadsággal kapcsolatos stigmát, de azt is, hogy sok apuka félti munkahelyi pozícióját.
Egy 2012-ben végzett norvég kutatás szerint az apasági szabadságot 11 százalékkal valószínűbben használták fel azok, akiknek férfi kollégájuk előttük már felhasználta azt. Emellett azok, akiknek fivérük már vett ki apasági szabadságot, 15 százalékkal valószínűbben éltek a lehetőséggel. Lehetséges okként említhető az ismeretek hiánya is. Egy 2018-as brit felmérés szerint a munkavállalók fele nem is tudott arról, hogy igénybe vehetik a 2015-ben bevezetett megosztott szülői szabadságot.
Pozitív családharmonizációs hatások
Kutatások bizonyítják, hogy azok a gyermekek, akiknek az apukájuk több időt töltött velük otthon, amikor kisbabák voltak, közelebbinek érzik a kapcsolatukat, mint azok, akiknek nem. Emellett a válás kockázata is csökken, ha az apuka a gyermek születése után apasági szabadságot vesz ki. A kismamák egészségére is pozitív hatással van az apuka fokozott jelenléte az első hónapokban. Egy kutatás szerint azok az újdonsült anyák, akiknél az apa is jelen van, 11, illetve 26 százalékkal kisebb valószínűséggel szorulnak antibiotikumokra vagy nyugtatókra.
Ennek az egyenlőbb gyereknevelési szerepvállalásnak nem csak családharmonizációs hatásai vannak, hanem a munkaerőpiacon is érezteti hatását, Svédországban az anyák 86 százaléka dolgozik valamilyen formában. Magyarországon ez az adat 63 százalék.
A nők munkába való visszatérése azért sem mellékes kérdés, mert a McKinsey 2019-es kutatása szerint a nők fokozott munkapiaci részvételével, a Közép- és Kelet-európai régió évi 146 milliárd eurót tudna hozzáadni az éves GDP-jéhez 2030-ig. Az sem látszik, hogy a nők kevésbé lennének ambíciózusak, a cég Közép- és Kelet-Európára vonatkozó kutatása szerint a nők 57 százalékát érdekli az előléptetés a férfiak 56 százalékához képest. Ennek ellenére sokkal nehezebben jutnak előre: ebben a régióban a vezérigazgatók csupán 8 százaléka nő, miközben a diplomával rendelkezők 60 százaléka közülük kerül ki.
A kutatás azt is bizonyította, hogy a legnagyobb diverzitású – vagyis sokféle emberből álló – vezetőségű cégek 26 százalékkal nagyobb eséllyel tesznek szert átlag feletti bevételre, mint kevésbé diverz társaik. Ez talán annak is tudható be, hogy a nők jobb munkakörnyezetet teremtenek, amelyben a beosztottak is erősebben támogatva érzik magukat. Ugyanis egy 2021-es kutatás szerint a női menedzserek a beosztottat támogató intézkedésekben megelőzték a férfitársaikat, legyen az a munkaterhek átértéklésétől a kiégés megelőzéséig. Az effajta lépések központi fontosságúvá váltak a pandémia alatt, amikor a megértő főnök szerepe még jobban felértékelődött.
Stavri Zsófia
