A követeléskezelés egyik legismertebb formája amikor a jogosult, az adóssal, mint kötelezettel szembeni követelését másra ruházza át. Engedményezés során a követelés értékesítése általában vételár megfizetése ellenében történik, hiszen a követelés maga is egy vagyonelem, a jogosult pedig ezen vagyonelemét adja át más részére.
A követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép.
Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok, a követelés biztosítékai, valamint a kamatkövetelés is.
A követelés akkor engedményezhető, ha az engedményezéskor már létezik az a jogviszony, amelyből a követelés fakad, azonban a követelés maga lehet jövőbeni követelés is.
Az engedményezett követelést a kötelezett, a jogcím, az összeg és az esedékesség megjelölésével vagy egyéb olyan módon kell meghatározni, amely az engedményezés időpontjában, jövőbeli követelések esetén legkésőbb a követelés létrejöttekor az engedményezett követelést azonosíthatóvá teszi.
Az engedményező köteles az engedményest a követelés érvényesítéséhez szükséges tájékoztatással ellátni, és köteles a birtokában lévő, a követelés fennállását bizonyító okiratokat az engedményesnek átadni.
Az engedményező köteles az engedményes választásának megfelelően a kötelezettet az engedményezésről az engedményezés tényét és az engedményezett követelést megjelölve írásban értesíteni, vagy az engedményes személyét is meghatározó engedményezési okiratot az engedményesnek átadni, hiszen a kötelezett kizárólag csak így tud az új jogosult irányába teljesíteni. Az engedményezésről való értesítéssel egyidőben célszerű a kötelezett részére a teljesítési utasítást is megadni, amely joghatályos közlése elengedhetetlen annak érdekében, hogy a kötelezett eleget tegyen fizetési kötelezettségeinek.
Az engedményezés szabályait tehát nem csupán a jogosulti oldalon lévő szereplőknek kell tudniuk, hanem a kötelezetteknek is, akik általában adósként vesznek részt a jogviszonyban. Ők ugyanis joggal követelik meg, hogy őket az engedményezésről írásban tájékoztassák. Amennyiben az írásbeli tájékoztatást az adós nem magától az eredeti jogosulttól (az engedményezőtől) kapja meg, jogos kéréssel fordulhat a magát új jogosultként megjelölő engedményeshez azzal, hogy részére az engedményes személyét is meghatározó engedményezési okiratot adja át, vagy az engedményezés megtörténtét más, hitelt érdemlő okirattal (pld. az engedményező és engedményes közös nyilatkozata) igazolja. Enélkül az értesítés a hozzá fűzött joghatásokat nem váltja ki, amelynek azért van jelentősége:
- mert a kötelezett értesítését követően az engedményessel szemben hatálytalan a kötelezett és az engedményező szerződésének módosítása vagy megszüntetése,
- a kötelezett az engedményessel szemben azokat a kifogásokat érvényesítheti és azokat az ellenköveteléseket számíthatja be, amelyek az engedményezővel szemben az értesítésekor már fennállt jogalapon keletkeztek.
Az értesítés mellett a teljesítési utasítás esetében is meghatározott, hogy azt kinek és milyen tartalommal kell a kötelezett részére megküldenie annak érdekében, hogy annak joghatályos megtörténtéről beszélhessünk, hiszen a kötelezett mindaddig az engedményezőnek köteles teljesíteni, amíg nem kap olyan teljesítési utasítást, amely meghatározza:
– az engedményes személyét, valamint
– az engedményes telephelyét, ennek hiányában székhelyét, természetes személy esetén lakóhelyét, ennek hiányában szokásos tartózkodási helyét, vagy
– számlaszámát.
Ezen teljesítési utasítást követően a kötelezett már a teljesítési utasításnak megfelelően teljesíthet.
A teljesítési utasításnak az engedményezőtől kell származnia, vagy ha az az engedményestől származik, akkor neki engedményezési okirattal vagy más hitelt érdemlő módon kell igazolnia, hogy a követelést rá engedményezték.
Ha az engedményezésről szóló értesítés megjelölte az engedményest, de nem tartalmazta a teljesítési utasítást, teljesítési utasítást kizárólag az engedményes adhat. Mindenképp célszerű tehát már az engedményezési értesítéssel egyidőben megadni a teljesítési utasítást is.
Ha az engedményezési értesítés és teljesítési utasítás olyan időben, vagy olyan hibás módon kerül megküldésre a kötelezett részére, hogy amiatt a kötelezett még az engedményező részére teljesít, az engedményező köteles a szolgáltatás teljesítéseként birtokába került vagyontárgyakat a sajátjától elkülönítve kezelni, és az engedményes részére késedelem nélkül kiadni. Az engedményező hitelezői az ilyen vagyontárgyakra nem tarthatnak igényt.
A teljesítési célú engedményezésről:
Előfordulhat az az eset, amikor a körbetartozások kezelése céljából a fővállalkozó a megbízóval szembeni követelését engedményezi az alvállalkozói számlák teljesítéseként. Ebben az esetben maga a megbízó nem a fővállalkozónak teljesít, hanem közvetlenül az alvállalkozók részére utal, azaz a fővállalkozó részére az alvállalkozó által kiállított számla ekként kerül pénzügyileg teljesítésre a fővállalkozó és az alvállalkozó által megkötött engedményezési szerződés alapján. Ennek a lehetősége sok esetben egyfajta garanciát is jelent a fővállalkozó – alvállalkozó kapcsolatában. Természetesen ebben az esetben is figyelemmel kell lenni az engedményezési szerződés, továbbá az engedményezésről való értesítés és teljesítési utasítás szabályaira.
dr. Pokó Diána
stratégiai és fejlesztési igazgató
https://ilex-iratmintak.hu/ iLex Iratminták – Joggal számíthat Ránk!
