Fotó:Freepik
A fenntarthatóság néhány év alatt vált “jó, ha van” jellegű kiegészítésből értékteremtő üzleti tényezővé. Egyre több vállalkozás ismeri fel, hogy a zöld átállás nem elsősorban kötelezettség, hanem kézzelfogható előny: alacsonyabb energia- és működési költségek, stabilabb finanszírozás, erősebb márka és kiszámíthatóbb beszállítói pozíció. A versenyképesség ma már részben azon múlik, ki mennyire ügyesen építi fel saját fenntarthatósági rendszerét.
Miközben a vállalatok napi szinten küzdenek az energiaárak ingadozásával, a munkaerő-megtartás nehézségeivel vagy a beszállítói bizonytalanságokkal, a fenntarthatósági szempontok pont ezeken a területeken adnak stabilitást. A hatékonyabb energiafelhasználás, a körforgásos megközelítés, a hulladékcsökkentés vagy az okos logisztika azonnali, mérhető költségelőnyt teremt. A fogyasztók és az üzleti partnerek pedig kifejezetten keresik a transzparensen működő, felelősen gondolkodó márkákat: a nemzetközi kutatások szerint a vásárlók kétharmada, a fiatalabb generációknál pedig háromnegyede figyelembe veszi a fenntarthatósági teljesítményt.
A finanszírozási piac is elmozdult ebbe az irányba. A bankok és befektetők egyre inkább ESG-adatok alapján különböztetik meg az ügyfeleket: aki rendelkezik alapszintű stratégiával és mérhető mutatókkal, annak gyorsabb, kedvezőbb és kiszámíthatóbb hitellehetőségei vannak. A Magyar Nemzeti Bank ajánlása szerint 2025 júliusától 500 millió forint feletti hitelfelvételnél már minimum ESG-kérdőívet kell kitölteni – ez jól mutatja, milyen irányba tart a piac.
A beszállítói láncokban a vállalatok többsége már most ESG-szempontokat érvényesít. Még akkor is kérnek adatot partnereiktől, ha azok nem kötelezettek fenntarthatósági jelentéstételre. A nagyvállalatok szerződéses záradékokban, adatszolgáltatási kötelezettségekben és tenderfeltételekben írják elő a fenntarthatósági elvárásokat – aki nem tudja teljesíteni, az lemaradhat a kiválasztásnál.
Mindez akkor is igaz, ha közben a Európai Bizottság 2025 februárjában bejelentette az úgynevezett Omnibusz csomagot, amely két évvel kitolja a második és harmadik körös CSRD-jelentéstétel kezdetét. A kötelező adatpontok száma is csökkenhet. Ez azonban nem a kötelezettségek eltörlését jelenti – csupán több felkészülési időt ad. A fenntarthatósági elvárások nem tűnnek el, csak később lépnek életbe.
Ez a haladék valójában lehetőség: most lehet strukturáltan, kapkodás nélkül felépíteni a fenntarthatósági folyamatokat, adatgyűjtést és kockázatkezelést. Aki most áttekinti működését, meghatározza a saját ESG-céljait, és elkezdi gyűjteni a szükséges információkat, annak a rendszer már akkorra készen áll, amikor a szabályozás újra gyorsul.
A fenntarthatóság tehát nem jogszabályi kényszer, hanem az üzleti ellenálló képesség egyik alappillére. A változó piaci környezetben ma éppen az jár jól, aki időben lép – a haladék nem visszalépés, hanem olyan előny, amellyel a vállalkozások megteremthetik saját hosszú távú versenyelőnyüket.
Érsek M. Zoltán
