Amerikában egyre népszerűbb a kapitalizmuskritika. A társadalmi igazságosság követelése. Az amerikai áramlat Németországban is követőkre talál, elemzők szerint azonban a cammogó digitalizáció és a lassú zöld fordulat az igazi, a COVID-nál is nagyobb probléma a német gazdaságban. Immár a jólétet fenyegeti.
A kapitalizmus népszerűtlenebb, mint valaha
Egyre több amerikai és brit kívánja a gazdaság erősebb állami szabályozását, ahogy mondják, a ’kaszinó-kapitalizmus’ végét. A hagyományosan a ’szociális piacgazdaság’ pártján álló németek is változásokat akarnak.
A világgazdaságban évtizedek óta egyeduralkodó klasszikus kapitalizmusnak, illetve a neoliberalizmusnak kevés elkötelezett támogatója van, és még kevesebben bíznak a ‘rendszerben’. Ennek ellenére a nagy többség elfogadja azt, mint szükséges rosszat, amelynél még nem sikerült jobbat kitalálni. A legtöbben ’antiszociálisnak’ tartják a kapitalizmus működését, és felelőssé teszik a populisták előretöréséért és a demokrácia válságáért is.
A kapitalizmus-kritika a baloldali értelmiség körében nem újkeletű. Változás, hogy Nyugat-Európában a középréteg is szkeptikussá vált. Jó példa erre a konzervatív német kormánypárt, a hagyományosan gazdaságbarát CDU. Egyre zöldebb, szociálisabb és kapitalizmus-kritikusabb, így őrizve középréteghez tartozó választóit.
Kapitalisták a kapitalizmus ellen
A piaci liberalizmus hazájában, az USA-ban a gazdasági döntéshozók és szakértők körében is növekszik a kritikusok száma. „A részvényeseknek nem járhat jobb elbánás, mint az alkalmazottaknak” – áll a Business Roundtable friss iránymutatásában. A befolyásos lobbiszervezet soraiba olyanok tartoznak, mint az Amazon alapító-elnöke, Jeff Bezos, a világ legnagyobb alapkezelője, a BlackRock vezetője, Larry Fink és a JP Morgen bankházat 15 évig vezető Jamie Dimon.
„A jó vezető a dolgozókba invesztálja a legtöbbet. Az elégedett munkaerő a siker biztos receptje” – monda az elkötelezett kapitalista hírében álló Jamie Dimon az állásfoglalás kapcsán. Az ő vezetésével vészelte át a JP Morgen a pénzügyi válságot, ami mutatja, hogy kiválóan alkalmazkodik a piaci és a társadalmi viszonyok változásához.
„A gazdaság van az amerikaiakért, és nem az amerikaiak a gazdaságért” – tette hozzá a tengerentúlon szokásos pátosszal.
A vadkapitalista hírében álló Trump is látta, hogy balról fúj a szél. Az elnökválasztás hajrájában megemelte a Federal Trade Commission (FTC), az amerikai gazdasági versenyhivatal költségvetését és alkalmazottainak számát. Egyúttal erélyesebb fellépést ígért a digitális világot domináló kaliforniai óriáscégek ellen.
A Chicago School of Economics közgazdász professzorai is szigorúbb fellépést sürgetnek a gazdasági monopóliumok ellen. Mit mondana erre a 2006-ban elhunyt egykori kollégájuk, Milton Friedman, a neoliberalizmus Nobel-díjas atyja?
„A demokráciára leselkedő legnagyobb veszély a kizárólag a tőkések érdekeit szem előtt tartó gazdaságpolitika” – a mondat nem Marx, hanem a világ legtekintélyesebb gazdasági napilapja, a konzervatív-liberális Financial Times vezető kolumnistája, Martin Wolf tollából származik.
„Erősödnie kell a versenyszabályozásnak és gazdaságellenőrzésnek. A cégeket arra kell kötelezni, hogy a közjóért is tegyenek. A tehetőseknek pedig több adót kell fizetniük” – követeli Wolf.
„ A további ’demokratizálás’ már káros lenne”
A rendszert hagyományosan kritikusan néző nyugat-európai értelmiség örül, hogy a neoliberalizmus fellegváraiból, az USA-ból és Nagy-Britanniából szkeptikus hangok jönnek. Német közgazdászok mindezt nem kis aggodalommal figyelik.
A neves müncheni gazdaságkutató intézet, az IFO Institut vezetője, Clemens Fuest szerint ugyanakkor megállapítja, odaát más a helyzet, vagyis Németországban lényegében „amit az amerikaiak kívánnak, az nálunk már valóság”, nem gond – mondja. Az amerikaiak kevésbé szegregáló, duális oktatási rendszert akarnak. Hiba lenne ilyen irányú átalakításokba kezdeni a németeknél, hisz ezen a téren jóval Amerika előtt járnak. A további ’demokratizálás’ már káros lenne, a teljesítmény rovására menne – figyelmeztet Fues.
A tengerentúlon nagyobb szerepet akarnak az iparnak a gazdaságban. Nem utolsó sorban, mert – a jobban beágyazódott, nagyobb érdekérvényesítő képességű szakszervezeteknek köszönhetően – az ipari bérek magasabbak, mint a szolgáltató szektorban fizetettek. Németországban a termelő ágazatok részesedése a GDP-ben máig meghatározó, 28 százalék. Az USA-ban és Nagy-Britanniában csak 18.
Amerikában több cég, elsősorban a netes óriások az amerikai és a világpiacot is kontrollálják. Ezért sokan szigorúbb verseny- és adójogi szabályokat és ellenőrzést követelnek. Európában mindkettő realitás. Ezt mutatják az EU Google és társai ellen rendszeresen kiszabott bírságai. Az amerikaiak és a britek a jövedelmek igazságosabb elosztását, szociálisabb adórendszert követelnek. Európában viszont sokkal kisebbek a jövedelmi, és vagyoni különbségek – mondja Fues.
A német gazdaságkutató intézet, az IFO Institut vezetője a jövedelem a vagyoni különbségek bemutatására a ’LE MONDE Diplomatique’ összeállítását citálja, a Gini-Index friss számait idézi.
Ha egy országban egyenlően oszlana el a jövedelem a Gini-Index 0 lenne, ha minden egyetlen emberhez kerülne 1.
A német érték 0,29, ahogy a magyar is. Az EU átlag 0,31. A kontinensünkön alig vannak regionális különbségek. Skandinávia, a franciák és a mediterrán országok is az átlag körül vannak. A briteknél és az amerikaiaknál viszont szignifikánsan magasabb az index, tehát jelentős vagyoni különbségeket mutat: 0,36, illetve 0,39. Mindezt egy másik mutató is megerősíti. Németországban a legjobban kereső 10 százalék jövedelme 3,8-szer magasabb, mint a legrosszabbul keresőké. Nagy-Britanniában 4,3-szer, Amerikában 6,2-szer annyit keres a felső 10 százalék, mint az alsó tized. „Nálunk tehát szignifikánsan jobb a helyzet” – mondja Fues. De elismeri, hogy a német érték a ’90-es években kisebb különbséget mutatott. A 2000-es évek elején, a tartóssá vált magas munkanélküliségi ráta évről-évre növelte a jövedelmi differenciát. 2005 óta viszont nagyjából változatlan. Sok munkahely rosszul fizetett, de az állam a szociális- és az adórendszeren keresztül mérsékli a különbségeket. Erről többek között a jövedelmi és családi viszonyokat figyelembe vevő hat szja kategória gondoskodik Németországban.
Gini-Index *
*Gini-együttható, 0 = teljes egyenlőség; 1 = teljes egyenlőtlenség, 2019 vagy legfrissebb elérhető
Az érzet és a valóság
Az USA-ban, ahol általános egészség- és társadalombiztosítás, rendszeres szociális segély és családi pótlék sem létezik, érthető, hogy sokan nagyobb állami gondoskodást várnak. De Európában, Németországban más a helyzet. A németek mégis elégedetlenek. Egy 2019-es OECD felmérés szerint 47 százalékuk legnagyobb félelme a szociális állam leépülése. 77 százalékuk pedig a gazdagok intenzívebb megadóztatása mellett van. A többség túl alacsonynak tartja az állam szociális kiadásait, Németországban ezek a GDP 25 százalékát teszik ki. Ráadásul a ’90-es évek megmutatták, hogy a havi több ezer eurós munkanélküli segélyekbe és a nagyvonalú szociális juttatásokba még Európa legnagyobb gazdasága is belerokkan, és társadalmi igazságtalanságokhoz is vezet.
Az erre reagáló, a szociáldemokrata kancellár, Schröder nevéhez fűződő szociálpolitikai átalakítások és munkaerőpiaci lazítások a 2000-es évek elejének „nem voltak neoliberális reformok á la Milton Friedman, Ronald Reagan, Margaret Thatcher” – véli Fues. Az átalakítás óta valóban nem éri meg közepesen fizetett munka helyett a munkanélküli segélyt választani. De a munkanélküli ellátások és segélyek továbbra is részei a rendszernek. Biztosítják a megélhetést az elesettek számára és gondoskodnak a jövedelmi és vagyoni különbségek kordában tartásáról.
Lassú a digitalizáció
Németország legnagyobb gondja valójában a lassú digitalizáció és a világon végbemenő változásokat elalvó autóipar. A Világgazdasági Fórum (WEF) 2019-es versenyképességi rangsorában Németországnak a vezetékes internetkapcsolat minőségében a megalázó 72., a mobilnet lefedettségben pedig az 58. hely jutott 141 országból! A legjobb hálózattal rendelkező T-Mobile se tud az ország 20 százalékában mobil netet szolgáltatni.
Magasabb adók a jövedelmek külföldre menekítéséhez, és kevesebb adóbevételhez vezetnének – figyelmeztet Fues. Szerinte nincs is szükség több állami bevételre. „Az infrastruktúra romló állapotáért nem a pénzhiány, hanem a túlzott bürokrácia és a civilek ellenállása felel.”
Nagy vagyoni különbségek
A jövedelmi egyenlőtlenség ugyan nemzetközi összehasonlításban kicsi Európában és Németországban is, de a vagyon 60 százalékát a németek felső 10 százaléka birtokolja. Ez jóval a fejlett országok átlaga felett van, és rosszabb, mint a briteknél, és alig jobb, mint az extrém egyenlőtlen vagyonelosztásáról hírhedt USA-ban. A németek alsó 20 százaléka, az adóságok levonása után vagyontalan. Jóval több az adóságuk, mint a vagyonuk.
Az okok sokrétűek. Európában Németországban a legalacsonyabb, 45 százalék az ingatlantulajdonosok aránya. A városokban még rosszabb a helyzet. Berlinben csak 14 százalék él saját tulajdonú lakásban! A német állam és az önkormányzatok hagyományosan a bérlőket támogatják anyagilag. Alig vannak lakásvásárlási, illetve építési támogatások. A németek kevesebb mint 20 százaléka birtokol részvényt, pedig az elmúlt években szinte csak ebből lehetett érezhető profitot realizálni. Hiányzik egy svédországihoz hasonló program. A svéd állam fenntart egy befektetési alapot, amelyből a polgárok minimális kezelési költség mellett, átlátható feltételekkel szerezhetnek részesedést – hozza fel pedálként Fues.
Szegregáló oktatás és diszkrimináció
A berlini Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) vezetője, Marcel Fratzscher nem a vagyoni különbségek tartja aggasztónak, hanem ezek kihatását az iskolai teljesítményre. Ezt eddig valamennyi Pisa-teszt megerősítette. A rossz körülmények közül jövő gyerekeknek a természettudományokban hároméves elmaradásuk van a jó körülmények között élőkhöz képest! Különösen nagy a lemaradás a migrációs háttérrel rendelkező fiataloknál. Esetükben leginkább az oktatás mielőbbi megkezdése, az óvoda kötelezővé tétele segítene.
A német gazdaság nem aknázza ki a nőkben rejlő gazdasági potenciált sem – hoz fel egy további problémát Fratzscher. Ugyan a német tőzsdei vállalatok közül elsőként az SAP élére egy hölgy került az amerikai Jennifer Morgan személyében, de a német gazdaság gerincét adó közepes vállalkozásoknál az elmúlt időszakban még csökkent is a női vezetők aránya! Pedig eddig sem voltak sokan. Ráadásul az alacsonyabb szinten dolgozó kolléganőikhez hasonlóan kevesebbet keresnek, mint az azonos pozíciót betöltő férfiak.
Saját válaszokat a saját problémákra!
A szociális állam csak gazdasági teljesítményből növekedhet tartósan – figyelmeztet Fues. Ezt az exportvilágbajnok németek flexibilis munkaerőpiaci szabályokkal, tehercsökkentéssel és sok innovációval biztosították az elmúlt években. A folyamatok, a koronavírus-krízis több évre véget vet a GDP bővülésének. Ezzel egyidejűleg a németek a digitalizált világra, az ökologikus termelésre és a mobilitás területén zajló változásokra sincsenek felkészülve. Alig akad német informatikai világcég. A ma még piacvezető autógyártók pedig leginkább hagyományos meghajtású kocsikat gyártanak.
„Digitalizáltabb, zöldebb, igazságosabb” – ilyenné kellene válnia a német gazdaságnak versenyképessége megőrzéséhez Fues szerint. Az államnak ehhez kellene biztosítania a jogszabályi hátteret. Egyúttal gondoskodnia kellene a jó minőségű infrastruktúráról, a nem szegregáló oktatásról és az innovációbarát környezet megteremtéséről.
„Problémák tehát vannak, de nem azok, mint az USA-ban és Nagy-Britanniában, ezért nem is azokat a válaszokat kell adni rájuk!” – hangzik Fratzscher összegzése a ’LE MONDE Diplomatique’ összeállításában.
