150 éve téma a gyorsabb összeköttetés megteremtése a legnagyobb olasz sziget és a szárazföld között. Eddig hídban gondolkoztak. Az új terv szerint alagút készülne 290 méterrel a tengerszint alatt. A kormány támogatja az ötletet.
Híd helyett alagút
„Zseniális ötlet!” „Mérnöki bravúr!” – áradozott az olasz miniszterelnök, Giuseppe Conte a tervek megismerése után. Az EU COVID-segélyalapjából érkező forrásokat akarja használni a megvalósításhoz. A politikus abban is egyetért az ötletgazdával, hogy a ’víz alatti híd’ megoldaná a szél problémáját, amely egy igazi híd stabilitását komolyan veszélyeztetné.
A tervező Giovanni Saccá, egy 68 éves villamosmérnök. Pályája nagy részét az Olasz Államvasutaknál töltötte. Jelző és elektronikus irányítási rendszerek tervezésével foglalkozott. Nagy tapasztalata van ezek alagutakban történő kiépítésében, de tunelt, hidat vagy felüljárót még sosem tervezett. Szívügye a szicíliai átkelő. Pályája megkoronázásnak tekinti. Az is motiválja, hogy Messinában született. A szicíliai városban érnék el a korábban tervezett hidak és az alagút is a Földközi-tenger legnagyobb szigetét.
150 éve téma
Először 1876-ban a későbbi miniszterelnök, Giuseppe Zanadelli vetette fel egy összeköttetés megteremtését. Az ő nyomdokaiba lépett Conte, amikor tavaly nyáron konferenciát hívott össze, ahol szakemberek és politikusok tárgyaltak a ’Submerged Floating Tube Bridge’ névre keresztelt projektről: Négy csőből álló alagútkonstrukció, amely pontonokra rögzített lebegne a tengerben. Hasonló, mint ami az Osloi-fjordban már a kivitelezés stádiumában van. A 27 kilométeres norvég alagút a világ legmélyebben, 390 méterrel a tengerszint alatt futó autópályája lesz.
2019 őszén a Bari Egyetem mérnöke álltak elő egy új, svájci mintára tervezett alagút ötletével. Ez a tengerfenékbe fúrt oszlopokon állna. Saccának most egy harmadik ötlete van. Az ő tunnelje részben lebegne, részben fix lenne.
Az Infrastrukturális Minisztérium államtitkára, Giancarlo Cancelleri Saccá ötletét karolta fel. A mérnök biztos benne, hogy működne a terv. Akár egy a Richter-skála szerinti 7,5-ös földrengést is kibírna – a szél mellett a másik nagy kihívás a Messinai-szorosban. A politikus rajong az ötletért: „Kiteljesedne a Berlin-Palermo európai közlekedési korridor, metró kötné össze Reggio di Calabriát Messinával.”
Nem került le a napirendről a híd se. Egy dán mérnöki irodának, a Cowinak van aktuális terve. Nagy tapasztalatuk van. A világ legkülönbözőbb pontjain, Kínától Svájcig 34 általuk tervezett híd épült már meg.
Nincs új a nap alatt
Az alagút ötletével a száz évvel ezelőtti felvetés után állt elő egy másik szakember, Girola Costruzioni az 1970-ben kiírt nemzetközi ötletpályázaton.
A pályázat óta, amelyre 5 híd és egy alagút terve érkezett be, folyamatosan élő kormányhatározat van a megvalósításról. Mégsem épült semmi 50 év alatt. A ’90-es évek közepén Roman Prodi miniszterelnök kormányhatározatban ’nemzeti és európai prioritássá’ tette az összeköttetés megteremtését. A projekt a gyakorlatban azonban nem ment előre. Silvio Berlusconi kormányfősége idején nézett ki először úgy, hogy valóság lesz a híd.
Érdemben haladt előre a tervezés. Elkészültek a földrengés és a szél veszélyeiről szóló szakértői tanulmányok, megindult az engedélyezési eljárás, egy svájci szakértők pedig radarokkal vizsgálták a madarak mozgását a költöző madarak által előszeretettel használt szorosban, majd az előkészítő munkálatok is elindultak. Magánbefektetőket is sikerült bevonni a projektbe.
Évtizedek után először a szicíliaiak is optimisták voltak. A jobboldali politikus nagy kritikusa, a sziget nemzetközi hírű krimiszerzője, Andrea Camilleri is ünnepelt. „A híd talán megszüntetné a rosszkedvűségünket, ezt a legrosszabb értelemben vett szicíliaiságot, az elzártság és az egyedüllét érzését” – írta a tavaly, 94 éves korában elhunyt író.
Megoszlanak a vélemények
A ’Montalbano-krimik’ szerzője ezzel együtt úgy tartotta, hogy „két, tenger által elválasztott földterület ember általi összekötése egyfajta szentségtörés, a természet erőinek, a víznek a megszentségtelenítése”. Ennek ellenére nem tartozott a hidat ellenzőinek a Berlusconi kormányzása idején szerveződött társaságához. Ők a földrengés, az erős szél, a Messinai-szoros látképének tönkretétele, a maffia gazdagításának veszélye, valamint a delfinek, a rétihéják és a költöző madarak életének megzavarása miatt ellenezték a hidat.
Az olaszokat a kezdettől fogva két táborra osztotta a híd gondolata. Egy részük mérnöki csúcsteljesítményt, fejlődést, valamint Szicília gazdasági felzárkóztatását és kulturális integrációját lát benne. Sokan viszont a politikusok nagyzási mániájának tartják a projektet és előre borítékolják, hogy korrupció fogja áthatni a tervezést és a kivitelezést is.
Füstbe ment terv
Mario Monti szakértői kormánya a gazdasági válság közepette felelőtlenségnek tartotta 8,5 milliárd eurót kiadnia a célra és ’12-ben leállította a Berlusconi féle hídprojektet. Ekkora 350 millió folyt el az előkészítésre. Ráadásul az olasz állam a híd több ellenzőjével bírósági jogvitába bonyolódott.
A múltat végkép eltörölni
A magát az alagút mellett elkötelező Conte-kabinet nem tudja és nem is akarja felhasználni a ’08-’12 között készült terveket, engedélyeket, tanulmányokat. Mindet előröl kezdene.
A tervező, Saccà, az Infrastrukturális Minisztérium államtitkára, Cancelleri és a tárcavezető, De Micheli is elismeri, hogy nagy fába vágják a fejszéjüket. Alkalmassá kell tenni a tengerfeneket a hat alagút számára (2 autós, 2 vasúti és 2 az üzemeltetéshez). A csövek nem futhatnának párhuzamosan. A nagy sebességű vonatok – a személy- és teherautókkal ellentétben – nem tudnának egy 15 százalékos lejtésen, ill. emelkedésen közlekedni. Így a 2 vasúti alagút 34 kilométeres lenne, míg a 2 közúti csak 16.
A tunnelek előnye, hogy nem kell figyelemmel lenni a szélre, a költöző madarakra és a 290 méteres mélység miatt a delfinekre se. Marad viszont a legnagyobb természeti kihívás, a földrengés. A legutóbbi nagy 1908-ban Messina nagy részét megsemmisítette. A XX. század legtöbb áldozatot követelő természeti katasztrófája volt Európában.
Alberto Prestininzi, a római Sapienzia Egyetem professzora a téma egyik legnevesebb szakértője szkeptikus: „Szeizmológiai szempontból a tunel alapvetően nem jó megoldás. Egy híd jobban bírja a földmozgást. Nem véletlen, hogy a ’08-ban összehívott szakértői bizottság a 12 terv közül a tenger alatti megoldásokat kizárta. De, ha már alagútban gondolkozunk, a tengerfenéken történő rögzítés lenne a kisebbik rossz.” Saccà, a kormány által favorizált megoldása azonban egy vegyes, részben lebegő, részben rögzített alagútrendszer.
A kormány nem csak biztonságosabbnak, olcsóbbnak is tartja az alagutat a hídnál. Saccà számítása szerint a közúti alagutak 1,5 milliárd euróba, a vasútiak 3-ba kerülnének. A két kiszolgáló tunnel, a parti előkészítés, a tervezés és engedélyeztetés további 3 milliárdot emésztene fel. „A 7,5 milliárd érdemben kevesebb, mint a hídra ’08-as áron kiadni tervezett 8,5.”
Saccà viszont figyelmen kívül hagyja, hogy a víz alatti megoldással minden ’2008-’2012 közötti munka értelmét veszti. Az új ötlet tehát idő és pénzveszteséget okoz. Ráadásul a földrengésekre tekintettel biztonsági szempontból is vitatott. Ezért a baloldali napilap, a Repubblica véleménye szerint a kormánynak előbb el kellene magyaráznia az olaszoknak és a remények szerinti fő finanszírozó EU-nak, miért veti el a hidat.
