A nagy gabonamezőkhöz szokott kelet-európai szemnek furcsa és érdekes látvány a szinte végeláthatatlan olajfaligetek sora. Pugliában vagyunk, abban a tartományban, amely az olasz „csizma” sarka, ahol évi 200 millió liter olívaolajat sajtolnak a több mint 60 millió olajfa terméséből, s ahonnan az európai borfogyasztás 10 százaléka származik. Olaszország hatodik legnagyobb tartományának gazdasága és mindennapjai sok érdekességet kínálnak a látogatók számára.
A 19 ezer négyzetkilométer területű és mintegy 4 millió lakosú Puglia (közigazgatási székhelye Bari) Olaszország legdélkeletibb régiója, tengerpartjának hossza eléri a 800 kilométert. Ez a vidék az ókorban Magna Graecia egyik legjelentősebb és legforgalmasabb része volt, elsősorban a tengerparti kikötőknek köszönhetően. Jelentőségét a római uralom alatt is megtartotta, ennek bizonyítéka, hogy két fontos birodalmi út, a Via Appia és a Via Traiana is átszelte. A régió sok szempontból a kelet kapuja volt; gazdasága, kulturális élete pezsgő és igen gazdag volt.
Néhány adat a „csizma sarkáról”
Puglia gazdasága Campania után az olasz Dél második helyét foglalja el. Az olasz GDP-hez 76 milliárd euróval járult hozzá 2022-ben, ez a mediterrán ország bruttó hazai termékének mintegy 5 százaléka volt. Az 1,4 millió foglalkoztatott fele a szolgáltatóiparban dolgozik. Ennek az ágazatnak a részesedése a tartomány gazdaságában ugyancsak 50 százalék körül van. (Érdemes megjegyezni, hogy a mezőgazdaság 23, az ipar 12, a könnyűipar 9, az egyéb ágazatok pedig 6 százalékot képviselnek a pugliai régió gazdaságában.)
Tavaly a tartomány GDP-je 1,8 százalékkal növekedett, Olaszországban a bruttó hazai termék bővülése 1,5 százalék volt, míg a déli országrészben 0,7 százalék.
Miért zárt be a Meki?
A gazdaság egyes ágazatairól még lesz szó, de álljon itt egy érdekes példa az élelmiszeriparból. Pugliában sok a helyi étel, ital és édesség különlegesség, az ottani magas minőségű kenyérnek pedig a határokon is átnyúló híre és kereslete van. A patinás Altamura városban – ahol kenyérmúzeumba is el lehet látogatni – a McDonald’s a tartósan gyenge kereslet miatt kénytelen volt végleg bezárni. Ennek az volt az oka, hogy a helyiek nem tudtak megbarátkozni a Meki burger-zsemléivel. Ugyanis mindenki a pompás védett márkájú, bejegyzett, helyi kenyeret fogyasztja.
Ágazatról ágazatra az agrárszektorban
Visszatérve a tartomány gazdaságára: a szolgáltatási szektor mellett fontos ágazat a mezőgazdaság és az ipar. Az agrárszektor fő termékei az olíva olaj mellett a paradicsom és a búza. Meglehetősen sok a zamatos gyümölcs is. A mezőgazdaságra épülő élelmiszeripar többek között nagy mennyiségű tejterméket, édesség-különlegességeket, tésztaféléket (pasta), félkészételeket állít elő. A térség mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeinek fő exportpiaca Németország, de jelentős a kivitel Tunéziába és Algériába is. A két ágazat exportja 2021 óta igen dinamikusan növekszik, az agárkivitel értéke 2022-ben megközelítette a kétmilliárd eurót.
A halászat vesztett korábbi jelentőségéből, a helyiek arra panaszkodnak, hogy a korábbi „túlhalászások” miatt mind kevesebb a hal a tengerben. Az utóbbi évtizedekben viszont erőteljesen fejlesztették, bővítették az akvakultúrát. Tarantóban van például napjaink egyik legnagyobb feketekagyló-tenyészete: mintegy 1500 üzemi munkás több, mint 30 000 tonna feketekagylót dolgoz fel évente. A feketekagyló-tenyészet egyébként a város gazdasági életét évszázadok óta jellemzi, olyan mértékben, hogy a feketekagyló Taranto gasztronómiai szimbóluma lett.
Igencsak ütemesen fejlődik a szőlészet és a borászat. Pugliában – Olaszország legkiterjedtebb szőlőtermelő vidékén – mindig is jelentős mennyiségű vörösbort állítottak elő. Kiemelkedik a sok bor közül két fehér, a Locorotondo és a Martina Franca, valamint Castel del Monte és a Salento-félsziget vörösborai, rozéi. Nemzetközi hírnévre tett szert a Primitivo di Manduria vörösbor.
„Turbós” marketing
Itt érdemes megjegyezni, hogy a pugliai cégek szinte művészi színvonalra fejlesztették termékeik, szolgáltatásaik marketingjét. A helyi sajátosságokat ügyes fogásokkal, hirdetésekkel és számos irigylésre méltó módszerrel „felturbózzák”, szinte lehetetlen megúszni a vásárlást legyen szó kis vagy éppen nagy mennyiségről. Szinte minden utcasarkon és az üzletek előtt folyik a kóstoltatás, ki- és behívóak a reklámok. Ügyes fogás, hogy egyes vendéglőkben az étlap a pincérek munkaruhájának a bemutatásával kezdődik, így még inkább rögzül a vendégben a hely egyedi jellege.
Agriturismo Pugliában is
Egész Olaszországban nagyon népszerű és jövedelmező az agriturismo, természetesen Pugliában is. E sorok írója meglátogatott egy családi agrárgazdaságot Monopoli környékén. A tehenészet, a tejgazdaság és a turisták elhelyezését szolgáló épületek egy 30 év körüli fiatal pár tulajdonában vannak. Elmondták, hogy nem örökölték, hanem hitelből vásárolták a gazdaságot. Ők és az alkalmazottak keményen dolgoznak, többek között sajtműhelyt, éttermet üzemeltetnek. Feltűnő volt, hogy kevés az alkalmazott, ők viszont „mindenesek”, vagyis sokféle tevékenységhez értenek. S még arra is jut idő, hogy a szép számban érkező turistabuszok utasainak sajtkészítési bemutatót, istálló látogatást, sok fogásos étkezést szervezzenek. A gusztusos sajtbolt kínálat igen széles, minden saját termék.
Körkép az iparról
Puglia ipara meglehetősen színes képet mutat, de természetesen nem vetélkedhet az ország északi részének iparával. Brindisiben található Dél-Olaszország legjelentősebb vegyipari központja, az ENI itt építette fel egyik legnagyobb petrolkémiai üzemét. Ugyancsak az ENI érdekeltségébe tartoznak a város környékén lévő erőművek. Építés alatt áll a brindisi cseppfolyós gáz átalakító, amely megkönnyíti majd a földgáz tengeri szállítását és fogadását. A város az Alenia Aeronautica légipari vállalat egyik központja, számos légi jármű vázát gyártják itt. Ugyancsak Brindisiben a hajógyártás is fontos ágazat.
A finommechanikai cégek otthona Foggia. Az acél- és a gépipar hagyományos központja pedig Taranto. Az 1950-es évek végén Giuseppe Saragat akkori államelnök megnyitotta az Italsider nevű acélgyárat, amely hosszú időn át Európa egyik legnagyobb acélipari létesítménye volt. Ez az acélkolosszus több mint húsz éven át fellendítette a helyi gazdaságot és számos kapcsolódó iparág fejlődését is eredményezte. Az 1980-as évek folyamán az acélipar világszintű válsághelyzete, valamint új anyagok megjelenése a piacokon az acélgyárat hanyatlásra ítélte. Az Italsidert 1995-ben privatizálták, és a zsugorodás nyomán igen sok munkás veszítette el a munkahelyét. A tarantói acélgyár ma mindössze 1500 hektáros területen fekszik.
A tartomány szinte minden kisebb és nagyobb városában jelentős a textil-, a ruha- a cipő- és a kerámiaiipar. Nem kevésbé a bútorgyártás.
Az olasz és a tartományi gazdaságban jelentős szerepe van a tarantói kikötőnek, amely az egyik legforgalmasabb a Földközi-tengeren. Évente mintegy 60 millió tonna áru fordul meg a kereskedelmi kikötőben, amely fontos szerepet tölt be a Görögországba és a kelet- mediterrán térségbe irányuló turistaforgalomban és áruszállításban.
Feljövőben az idegenforgalom
Puglia gyönyörű tájai, multikulturális történelme, a jó állapotban megmaradt görög, arab és római műemlékek, a két nemzetközi repülőtér, a jó tengerparti infrastruktúra, a helyi emberek vendégszeretete és még számos tényező okán ütemesen növekszik a tartományba látogató turisták száma, amely tavaly elérte a hatmilliót.
A turisták bő háromnegyede ma még olasz, de folyamatosan növekszik a külföldiek részaránya is. (Szakemberek véleménye szerint a turizmus még gyorsabb fejlődésének egyik akadálya, hogy a tartományban nincs egy központosított rendszer kialakítva a természeti és kulturális értékek kiaknázására, ezt az egyes települések lokálisan oldják meg. Hírek szerint a helyi megoldásokat hamarosan a központi és koordinációs rendszer váltja fel.) Az európai idegenforgalmi statisztikák tanúsága szerint kontinensünk egyik legdinamikusabban növekvő turisztikai célpontja Puglia.
A tartomány jelentős részben a történelmi építményeiről ismert. Ezek közül a leghíresebbek a trullo nevű kőkunyhók, melyek a dombtetőkön fekvő falvakban találhatók. Hasonlóan ismertek az úgynevezett masseriák, melyek lényegében erődített farmok. Napjainkban mindkét típusú történelmi építmény vonzó a luxusingatlanokra „vadászó” vásárlók számára, akik miután megvették a klasszikus épületeket, modern felszereltségű, előkelő rezidenciákká alakítják át azokat. A megugró kereslettel persze együtt jár az ingatlanárak általános emelkedése is a tartományban.
Volare és szieszta
S végül két pugliai életkép. Ki ne ismerné Domenico Modugno világhírű slágerét, a Volare-t? Az énekes – aki országgyűlési képviselő is volt néhány éven át – a pugliai Polignano a Mare tengerparti városkában született. Néhány tucat méterre az azúrkék tengertől integet a látogatóknak az énekes 3 méter magas szobra, amely szinte megeleveníti a dal szövegét.
Természetesen az igen meleg éghajlatú Pugliában is „szent” a szieszta, amikor néhány órára bezárnak a boltok, elnéptelenednek az utcák, mindenki hazamegy, lehúzzák a lakásokban a rolókat, becsukják a spalettákat és igyekszik mindenki hűsölni a legmelegebb órákban. Néhány vendéglő, cukrászda, eszpresszó nyitva tart, de többségük zárva. Viszont szinte minden utcában van olyan „kisbolttá” kialakított – meglehetősen nagy és nagyon tiszta – kapualj, ahol étel-, ital- és kávéautomaták várják igen nagy választékkal az arra járókat. Jó ötlet és feltehetően jó üzlet is.
Dr. Gonda György, CMC
vezetési tanácsadó
Certified Management Consultant
