Kovács Árpád a Miniszterelnök Stratégiai Tanácsadó Testületének tagja
A világgazdaságban olyan gyökeres átalakulás zajlik, amelyben a protekcionizmus, a geopolitikai feszültségek és a technológiai forradalom egyaránt új pályára állítják a növekedést. Kovács Árpád, a Miniszterelnök Stratégiai Tanácsadó Testületének tagja AzÜzletnek adott exkluzív interjúban arról is beszélt, miért csak az alkalmazkodás és az innováció kínálhat valódi kitörési esélyt Magyarország számára.
| – A globális gazdaságban egyre hangsúlyosabb a kereskedelmi politika bizonytalansága, különösen Donald Trump tarifáinak kiterjesztése miatt, amelyek a becslések szerint jelentős hosszú távú GDP-csökkenést is okozhatnak világszerte. Ön szerint mennyiben módosítja ez a világgazdaság prioritásait, például az ellátási láncok átrendeződését vagy az inflációkezelést, és milyen irányba tolja el a növekedési pályát? |
– Az USA politikai fordulata a kül- és a belpolitika egészét érintő, egyetlen szerves folyamatként érvényesül. Megváltoztatja az amerikai gazdasági és társadalmi modell lényegi vonásait. Az Amerika elsőségét zászlójára tűző politika egyik jellemzője, hogy gazdasági törekvései protekcionista fordulatot vesznek. Ez megjelenik a vámokban, az amerikai újraiparosítási tervekben, a bevándorlás korlátozásában, a „vásárolj hazait” ösztönző rendelkezésekben vagy a kétoldalú kereskedelmi forgalom kiegyensúlyozását célzó, illetve az USA-ban tett befektetésekre ösztönző/kényszerítő lépésekben.
A Trump-adminisztráció által bevezetett vámtarifák – céljuknak megfelelően – jelentős hatást gyakorolnak a globális gazdaságra: rövid távon világgazdasági hatásuk inkább fékező. Hogy az USA-nak összhatásában mit fognak hozni? Az ma még kevéssé előre látható.
Itt említem meg, hogy már a 2018–2019-es, sokkal kisebb mértékű vámháború is globális GDP-csökkenést idézett elő. Az IMF World Economic Outlook 2019-es kiadása szerint az USA és Kína közötti kereskedelmi konfliktus akkor 0,8 százalékponttal mérsékelhette a világ GDP-jét.
Noha az új vámok 2025 áprilisi bejelentését követő hektikus, alkudozó időszakhoz képest most némileg stabilabbnak tűnik a helyzet, a bizonytalanságot jól mutatja, hogy a vámok átlagos értékéről is eltérő becsléseket találhatunk. A Yale egyetem például 18,6, míg az OECD 19,5 százalékra becsüli az USA effektív vámtételeit. Bárhogy is, ez a mérték az 1933-as gazdasági világválság óta nem volt ilyen magas.
A helyzet bonyolultságát fokozza az Egyesült Államokban, hogy – a költségvetés elfogadásával kapcsolatos kongresszusi patthelyzetnek köszönhetően – a kormányzat leállása napjainkban feszültséget okoz az energiapiacokon. Elmarad a kulcsfontosságú adatok publikálása, az engedélyezési eljárások csúszhatnak, ezzel megnőhet a finanszírozási kockázat, s mindez fokozhatja a piaci ingadozásokat. A bizonytalanság különösen érzékenyen érinti az olaj-, gáz- és megújuló energia-szektor befektetőit. Nemkülönben lényeges, hogy augusztusban az Egyesült Államok Szövetségi Bírósága kimondta: Trump elnöknek nincs korlátlan joga szinte minden árura és országra vámot kivetni, ez ugyanis kongresszusi hatáskör. Mivel ezt a döntést október közepéig felfüggesztették, hiba lenne róla végleges, stabil tényezőként most beszélni. Ha ugyanis végül úgymond törvénytelennek találják a vámok bevezetésének módját, a beszedett 180 milliárd dollár megközelítőleg felét vissza kellene fizetni. Ez egyfelől terhet jelentene az USA-nak, másfelől kényszerűen átírná az elnök gazdaságpolitikai terveit, stratégiáját. Utóbbit pedig – magam részéről – igen nehezen tartom elképzelhetőnek.
A magas vámok és elsősorban a bevezetésükkel járó bizonytalanság egyelőre csökkentik a beruházási kedvet, inflációs nyomást helyeznek a globális gazdaság szinte egészére, ami – ha a vállalatok eleinte tervezett nyereségük egy részét fel is áldozzák, az előbb-utóbb a fogyasztókig gyűrűzik, s a fogyasztás csökkenését vagy átalakulását is hozhatja magával. Növelheti a termelési költségeket, csökkentheti az ellátási láncok hatékonyságát és megtérülését. Ez a ma látható folyamatok alapján a következő években tovább romló gazdasági teljesítményben is jelentkezhet. Az OECD most szeptemberben kiadott előrejelzésében 2025-re 3,2, míg jövőre már csak 2,9 százalékos globális növekedést valószínűsít.
Így vagy úgy történik, az új működési mód egyelőre előre nem átlátható új kihívásokat hoz és a külvilág számára nem ritkán mellbevágó lépések sorozatában jelenik meg. Ugyanakkor új alkalmazkodási folyamatokat indít el a globális gazdaságban. Az utóbbiban már ma sem érvényesek a megelőző nyolc évtized cselekvési patentjai. Hiábavaló a „régi (jó?) idők” visszatértére várni. Meggyőződésem, az alkalmazkodás előbb utóbb bekövetkezik. Új világ jön! Úgy vélem a növekedés hosszabb távon bár erősödni fog, de az más, keleti és déli súlypontú lesz.
| – A jelenlegi környezetben, amikor az európai gazdaság növekedése lassú, és számos strukturális kihívással küzd, miközben gyorsul az infláció és nő a munkanélküliség, mi az, ami a magyar gazdaság számára kitörési pontot jelenthet? Mely területeken lát lehetőséget a kelet-közép-európai régió, és benne hazánk, gazdasági súlyának növelésére? |
– Az Unió és az uniós országok teljesítménye természetesen erőteljesen befolyásolja a magyar gazdaság lehetőségeit, amit az uniós források elmaradása, illetve azok bizonytalansága tovább nehezít. Szeptemberben volt egy éve, hogy Mario Draghi közzétette versenyképességi jelentését. Bár a magyar elnökség alatt ennek nyomán megszületett a Budapesti Nyilatkozat, gyakorlatilag azóta sem történt jelentős előrelépés. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nemrég az évadnyitó beszédében ezt a kérdéskört nagyjából két mondattal zárta rövidre, mellékesen említve meg a versenyképesség fontosságát. Ugyanakkor számunkra figyelmet keltően utalt arra, hogy Európának saját, elektromos, kis méretű és olcsó autókra van szüksége. Ebben Magyarország képes szerepet vállalni, számos ponton belépni a termelési folyamatba a fejlesztéstől a gyártáson át egészen a logisztikáig. Bizakodásra ad okot, hogy olyan nagy, több milliárd eurós projektek valósultak meg ezekben a hónapokban nálunk, mint a CATL, BYD gyárai, vagy a BMW épp a napokban átadott európai szinten is kiemelkedő, 150 000 autó gyártókapacitással rendelkező egysége. Lendületet adhatnak az ennél kisebb beruházások is, mint a 150 új gyár program, vagy a mikró-beruházásokat segítő program, továbbá a kis- és közepes vállalatokra kiterjesztett kedvezményes hitelfelvételi lehetőség. A most indult Otthon Start Program szintén ösztönözheti a beruházások fokozását, ami végső soron megjelenik majd a kibocsátásban. A turizmus, a zöldenergia és a high-tech iparágak további lehetőséget kínálnak a régiós súly növelésére, különösen a fenntartható energetikai beruházásokban.
Gazdaságunk hosszabb távú növekedése szempontjából kulcsfontosságú a strukturális reformok és a befektetésösztönző intézkedések kombinációja. Nagy lehetőség rejlik a magas technológiai igényű szektorokban, legyen szó például az űriparról, vagy a Mesterséges Intelligenciáról (MI). Mindkét terület új lehetőségeket rejt magában. A hadiipari termelés előtérbe állítása – különösen a német gazdaságon keresztül, de a saját erőfeszítésünk folytán is – „hozhat a konyhára”.
| – Ön már – ahogy korábbi interjúink kapcsán is rendre szóba került – nagyon régóta kulcskérdésnek tekinti a magyar gazdaság gyenge termelékenységi mutatóit. Mit tart ma a legfontosabb lépésnek a termelékenység növelése érdekében, különösen a mesterséges intelligencia, az automatizáció és a digitalizáció korában? |
– Az OECD szerint a magyar termelékenység az EU-átlagtól elmarad, de, ha megnézzük az európai versenyképességi rangsorokat, azok folyamatosan váltakoznak: az egyes gazdaságok hol élre törnek, hol lemaradnak. Óvatos bizakodásra ad okot, hogy bár a magyar versenyképességet a világ és méginkább az Unió gazdaságpolitikája, döntései közvetlen és közvetett módon befolyásolják, mégis az idei évben, – a régióban szinte egyedüliként – sikerült a nemzetközi felmérések szerint hat helyet javítanunk helyezésünkön, amivel persze, gondolva, hogy honnan, még korántsem lehetünk elégedettek.
Az OECD adatai szerint a magyar K+F ráfordítás GDP-hez viszonyított aránya valamivel elmarad a visegrádi országokétól. A hazai K+F beruházások növelése és a nemzetközi tőkebeáramlás ösztönzése ezért kiemelt terület. A legfontosabb lépés a cégek innovációs kapacitásának növelése: a robotizált termelés, az adatvezérelt döntéshozatal és a digitális szolgáltatások alkalmazása. Ezen túlmenően az állami ösztönzők, például K+F támogatások, adókedvezmények és a digitális képzési programok bevezetése elősegíthetik a termelékenység növekedését. A legjobb példák a kelet-európai régióból – így Csehországé és Szlovéniaé – azt mutatják, hogy a technológiai modernizáció és a hatékony állami támogatás kombinációja érdemben javítja a GDP-növekedést és a versenyképességet.
A Mesterséges Intelligencia térnyerése itt is fontos tényező lehet, hiszen versenypiaci előnyt jelenthet, a termelékenységet támogathatja. A vállalatok versenyképessége ma már szoros összefüggésben áll a digitális infrastruktúrával és a képzett munkaerővel. Ehhez persze látni kell, hogy hiába foglalkoztatja ez a kérdés az emberiséget már több mint 50 éve, jelen formájában még nem tudjuk, valójában milyen tovagyűrűző hatásai lehetnek. Bár hatalmas fejlődési potenciál van benne, megtérülése még messze nem akkora, mint amennyit sokan vártak tőle. Úgy vélem, az MI inkább jelenthet hosszú távú meghatározó versenyelőnyt, mint rövid távú kiugrást.
Érdekességként említem meg itt, hogy az MNB készített egy átfogó felmérést, a nagy nyelvi modellekről, mint a ChatGPT. Ez a munkaerőpiacon hirdetett feladatok csupán 8-10 százalékát lenne képes kiváltani. Ez természetesen már önmagában is jelentős munkaerő megtakarítást eredményezne, ez azonban csupán egyes – főként adminisztratív – álláshelyekhez köthető részfeladatokban hozhatna pozitív változást.
Érzékelhető hatékonyság javulást az MI és az automatizáció a sokak által kritizált „összeszerelő üzemekben” érheti el, ott, ahol, – ha idővel is – képes részben vagy egészben átvenni egy-egy munkafolyamatot, s a munkaerőt át lehet csoportosítani magasabb hozzáadott értékű feladatok elvégzésére. Az MI integrálása azonban nem csak a nagyvállalatok privilégiuma. Jelentős szerepe volna a KKV szektorban is, ahol a munkavállalók legnagyobb része dolgozik, és ami az egyik legnagyobb hatékonysági növekedés potenciált rejti magában a különböző technológiák és továbbképzések alkalmazásával. Mindehhez a hazai munkaerőpiac strukturális alkalmazkodása, az oktatás és a szakmai képzések fejlesztése is szükséges. A versenyképesség csak akkor növelhető, ha a magyar munkaerő a globális igényekhez igazodó készségekkel rendelkezik. Az ezzel kapcsolatos beruházások, a szakemberek képzése, illetve a szektor átfogó fejlesztése kulcsfontosságú a jövőre nézve.
| – A magyar gazdaságban egyszerre jelent kihívást a magas államadósság, az infláció leszorítása és a versenyképesség javítása. Melyik területet tartja most a legsürgetőbbnek, amely nélkül nem lehet fenntartható a növekedés? |
– Magyarország esetében az államadósság mérséklése, az infláció leszorítása és a versenyképesség javítása egyszerre jelent kihívást. Az infláció 2023–2024-ben 13 százalék körül ingadozott. 2025-ben ennél messze jobban állunk, de az inflációs nyomás, részben a már említett világgazdasági feltételek között még megmaradt. Az elért eredményekre támaszkodva napjaink és az elkövetkező évek feladata a stabil árfolyam és az inflációs cél tartása. A költségvetési fegyelem, a monetáris politika szigorítása és a strukturális reformok összehangolt alkalmazása kulcsfontosságú a hosszú távú, érzékelhető növekedés szempontjából. Ennek fenntartása mellett lehet csökkenteni az államadósságot és javítani a versenyképességet.
| – A magyar gazdaságpolitika egyik kulcsszava a konnektivitás. Hogyan valósítható meg mindez a Trump-adminisztráció EU-t is érintő vámjai és az orosz energiaimport fenntartása körüli viták mellett? Hogyan egyensúlyozhatunk az uniós kötelezettségek és a nemzeti érdekek között ebben a megváltozott környezetben? |
– A rugalmasság, a diverzifikáció és a stratégiai partnerségek erősítése a kulcsa, hogy Magyarország egyszerre teljesítse uniós kötelezettségeit és érvényesítse saját gazdasági érdekeit.
A kormányzati irányításnak a globális kereskedelmi bizonytalanság, az EU-t is érintő vámviták és az orosz energiaimport – több évtizedes, mondhatjuk: „történelmileg” kialakult, s csak fokozatosan, óriási költségekkel megváltoztatható adottságok kényszerében – fokozatos kivezetés mellett, a nem mindenkor racionális szövetségesi kötelezettségek erőterében, a nemzeti érdekek kiegyensúlyozott érvényesítésével kell navigálnia. Például a gázimport részben kiváltható az alternatív útvonalak, LNG-terminálok és regionális együttműködések révén.
A digitális és fizikai infrastruktúra fejlesztése, valamint a határon átnyúló logisztikai hálózatok erősítése kulcsfontosságú a globális versenyképesség növelésében.
A konnektivitás fenntartása azonban több, mint az infrastruktúra, a logisztika és a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kiegyensúlyozott fejlesztése. Valójában ez az ország olyan összetett politikai, társadalmi és gazdasági vállalkozása, ami ebben a bizonytalanságokkal és növekvő kockázatokkal terhelt új világban, a saját és külső adottságokat figyelembe véve, pragmatikus, kölcsönösen hasznos kapcsolatokat tart fenn és épít. Olyanokat, amelyek hosszabb távon képesek szolgálni a megteremtett értékeknek a megvédését és az újaknak a létrehozását.
Érsek M. Zoltán
