Bár központi fekvése miatt sokszor elmegyünk előtte, és megcsodáljuk monumentalitását és szépségét, néha lövünk egy-egy képet is róla, Adventkor felkeressük az előtte levő vásárt, de valljuk meg őszintén, nem igazán jut eszünkbe, hogy belülről is megcsodáljuk ezt a gyönyörű épületet! Most ezen változtattunk, és bementünk.
Sokan nem is tudják, de a Parlament mellett, a MOL Campus után a főváros második legmagasabb épületébe lépünk be, melyet neoreneszánsz stílusban építettek, római katolikus főszékesegyháznak. Az 1851-es építésének kezdetét követően igen viszontagságos volt a sorsa, míg nem 1905 őszén fel nem szentelték, ekkor már Szent István tiszteletére. A történetéről, érdességeiről, látnivalóról konkrétan kötetnyi anyag jelent már meg, az interneten, és a weboldalakon megtalálunk róla mindent, és remek idegenvezetőket is találunk a megismeréséhez, mi inkább most nézzünk körül a pompás épületben.
A szemet kápráztató márvány és műmárvány borítású belső térbe lépve a lélegzetünk is elakad, azt sem tudjuk hova nézzünk, először csak bolyongunk, fotózunk, gyönyörködünk. Megtudtuk, hogy ezt a borítást a falfestés helyett választották, és hogy a műmárvány nem csak tartósabb, és változatosabb, de drágább is, mint a márvány. Természetesen azért a szobrok és a fő elemek Carrarai márványból vannak…
Az első, ami egyértelműen a szemünkbe tűnik a Főoltár, menjünk hát közelebb. Az impozáns szentély oszlopsorral körülvett főoltárának baldachinja alatt áll a Bazilika névadó szentjének carrarai márványból faragott szobra, kezében az apostoli és királyi hatalom jelképeivel: a kettős kereszttel és az országalmával. Ez igen kivételes, hiszen nem szoktak király szobrot tenni az oltárra Jézus helyett, de itt a Vatikán engedélyezte.
A fantasztikus oszlopsor mögött bronz domborművek sorozatát láthatjuk, ezek a Szent István király életéhez kapcsolható életképek, Szent István legyőzi Koppányt, Asztrik apát megérkezik Rómából a Szent Koronával, Pannonhalma megalapítása, Szent István átadja az Intelmeket Szent Imre hercegnek.
De nem tudunk nem elcsodálkozni a szószéken sem, nem egyszerűen csak egy szemet gyönyörködtető remekmű, hanem olyan akusztikája van, hogy annak idején semmiféle hangosítás nem kellett a hatalmas templomtérben a misékhez, mindenhol hallható volt az ige.
És hát akkor nézzünk felfelé is, hiszen az elképesztő mennyezet és főleg kupola magasodik felettünk, ami az egyik legnagyobb az országban, de hogy a legszebb, az biztos. Különlegessége, hogy nem a látvány csal, nem freskók néznek vissza ránk a magasból, hanem javarészt Velencében készült üvegmozaikok! Túl azon, hogy szebb összképet biztosítanak, tartósabbak, és könnyebben javíthatóak, ezért választották ezt annak idején ezt a díszítést, nem kis örömére a ma látogatóinak.
Az egyes képek, és a kupola teret körülvevő szobrokról részletes leírásokat találunk, akit konkrétan érdekel, érdemes utána olvasni, vagy helyben ismertetőt igénybe venni, mi mindent meghallgattunk róla, de egy külön cikk lenne, inkább merüljünk el a csodákban!
És igen, van még miben, hiszen a kupoláról lefelé véve a tekintetünket elénk táról a híres, hatalmas orgona, mely egyértelműen uralja az oltárral szemközti teret. Az arany borítású, fa „orgonaszekrény”, benne a sípokkal ezernyi fotóra érdemes látványt nyújt. Külön érdekessége, a homlokzatból kiálló trombitasor.
Az eredetileg 65 regiszteres orgona a többszöri felújítás folyamán 93-ra bővült, 22 nyelvjátéka van, és most figyeljünk, 7544 sípja, melyek közül a legnagyobb 10.5 méter, míg a sort legkisebbként 5 milliméteres zárja. Csodás lehet itt egy orgona koncert, akinek lehetősége van, hallgassa meg!
De induljunk el körbe, hiszen nem kevésbé impozáns oltárok sora veszi körbe a központi teret, melyek legalább annyira szépek és mondani valóval telítettek, mint a főoltár.
Egyértelmű, hogy utunk elsőként a „Szent Jobbhoz” vezet, ami a templom szentjének, Szent István királyunknak a kézfeje. Hányatott sorsáról rengeteget lehetne írni, mi most „csak” csodáljuk meg a hatalmas ezüstből készült, neogótikus stílusú kápolna ereklyetartóban levő ereklyét, melyet az augusztus 20-i körmenetnél körbevisznek a környéken.
És hát akkor az oltárok! Mindegyikről lehetne írni sok mindent, kiemeltek a Szent Adalbert oltár, a Szent Kereszt oltár, a Szent József oltár, a Szent Imre oltár, a Nagyboldogasszony oltár és a Szent Cecília oltár. Az előbb említett Szent Jobb, a Nagyboldogasszony oltárnál található.
Érdemes néhány szót szólni az üvegablakokról is! Természetesen a háborúk következtében nem az erdeitek, de óriási szerencsére megmaradtak a feljegyzések róluk, ezért pontos másukat tudták elkészíteni, így ugyan azon a képeken át szűrődik be napsugár felénk, amit az felszenteléskor láthattak az emberek a templomtérben.
Viszont nehogy azt higgyük, hogy azzal, hogy végigbóklásztuk és megcsodáltuk minden pontját a Bazilika belső terének, végeztünk, és mehetünk dolgunkra! Szó sincs róla, hiszen igazi különlegességek várnak még ránk a hatalmas, díszített ajtókon belül!
Nézzük meg egyből az altemplomot, igaz ez nem mindig, és nem a teljes turista nagyközönségnek látogatható, de a hatalmas temetkezési rész megannyi kiemelkedő magyar ember koporsóját, urnáját őrzi, ha módunk van rá, menjünk le. Megtaláljuk itt az „Aranycsapat” néhány tagját, Puskás Ferencet, de híres énekesek, számos olimpikonok, kiemelkedő személyiségek nevei is visszaköszön ránk. Itt van István király szarkofágjának a mása is, itt csak ezt szabad fotózni, a síremlékeket nem, de nem is célunk.
Innen megyünk az igazi különlegességek birodalmába, ez pedig nem más, mint a kupola tér és a 65 méteres magasságban található körterasz!
Lehet csigalépcsőt választani akár fel, akár le irányban, de bizony ez testmozgást igényel, vagy választhatjuk két lépésben a lifteket, ez viszont várakozással jár. A végén mindenképpen lépcső vár ránk a kupola térben, de ennek óriási előnye, hogy egészen különleges látványban lesz részünk.
És hát kiérünk a teraszra! Meg lehetne próbálni leírni azt a panorámát, ami elénk tárul a pesti oldal legmagasabb épületének tetejéről, de reménytelen vállalkozás lenne, ezt át kell élni, látni kell! Még ha az időjárás nem is volt kegyes hozzánk, és a ködben igen korlátozott volt a kilátás, de így életre szóló élménnyel gazdagodtunk.
Koránt sem ért véget a látványosságok sora, ugyanis a csigalépcsőn lefelé haladva elérkezünk a Kincstárba, a mesés szakrális tárgyak birodalmába. A terület nem nagy, de minden tárgy hihetetlen értéket képvisel. és mint megtudtuk, a legtöbbjét jelenleg is használják különféle egyházi eseményeken.
Külön érdekesség a Mindszenty József hercegprímás, bíboros emlék vitrine, ahol személyes tárgyai épen úgy helyet kaptak, mint egyházi eseményeken használt ruhája, eszközei. Ilyen gyűjtemény egyben csak itt található.
A leplek érdekessége, hogy van, amelyik a sűrű szövéseknek, arany fonalnak, betéteknek köszönhetően akár 25-30 kg-ot nyomnak, így nem is olyan egyszerű ezek viselése a miséken. Az egyik lepel érdekessége, hogy a Krisztus képet Sisi hímezte saját kezűleg, majd utólag került fel a miseruhára, ami egyébként is egy csodálatos darab volt.
Mielőtt elbúcsúznánk ettől a mesteri alkotástól, ejtsünk néhány szót a harangokról is, hiszen ez elmaradhatatlan kísérője a templomoknak, és legalább ezek hangját élvezhetjük, ha az orgonát nem is szólaltatják meg mindig. Ez most azért is aktuális, mert a kis toronyban lévő haragok felújítás alatt vannak, így a máskor csak ünnepek alkalmával megszólaló, Szent István harang hangját élvezhetjük! Mély, öblös hangját 9250 kg-os súlyának, és mesteri öntésének köszönheti, amivel egyben az ország legnagyobb harangja.
Kilépve a bazilikából még vessünk egy pillantást a monumentális homlokzatra is, melyen Jézus Krisztus szavai olvashatók: „ Ego Sum Via Veritas Et Vita”, „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”. A szoborcsoportban találjuk Szűz Máriát, kisded Jézust, magyar királyakt, szenteket, a 12 Apostolt. A hatalmas Korinthoszi oszlopok, és az egész homlokzat a nagyságot, méltóságot sugároz, és tekintélyt parancsol, éreztetve a szemlélővel, hogy Európa egyik legnagyobb szakrális épülete előtt áll…
És még mi minden vár ránk ebben a fenséges Bazilikában? Leírni képtelenség, és nincs is értelme, egyszerűen rá kell szánni időt, és fel kell keresni. Külön élményt jelent, ha a látogatásunkat összekötjük egy orgona koncerttel, ami már önmagában is egy életre szóló élmény! Csak bíztatni tudunk mindenkit a látogatásra, hatalmas élmény!
További információ: www.bazilikabudapest.hu
Szöveg és fotó: Zamody Gábor
