Többszintű társadalmat fedeztek fel a keselyűfejű gyöngytyúkok (Acryllium vulturinum) egy populációját vizsgálva német tudósok.
Eddig úgy vélték, a többszintű társadalmak csak a nagy agytérfogatú emlősöknél: majmoknál, elefántoknál, zsiráfoknál, delfineknél léteznek – olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portálon.
A Max Planck Viselkedéskutató Intézet és a Konstanzi Egyetem munkatársai most a – még a madarak között is – kis agytérfogatúnak számító keselyűfejű gyöngytyúkok többszintű társadalmáról számoltak be a Current Biology című szaklapban.
A madár több száz egyed csoporthelyzetét képes számon tartani, ami kétségbe vonja, hogy az összetett társadalom alkotásához nagy méretű agyra van szükség – írták a tanulmányban.
Többszintű társadalomról akkor van szó, ha az állatok olyan csoportokat alakítanak, ahol állandó a tagság, és ezek a csoportok a faj más csoportjaival is kapcsolatokat hoznak létre.
Ilyenkor az állatoknak mind a saját csoportjukban, mind a többi csoportban élő egyedekről fejben kell tartaniuk, hova tartoznak, ezért feltételezték sokáig, hogy csak olyan állatok alakíthatnak többszintű társadalmat, amelyek elég intelligenciával rendelkeznek ahhoz, hogy ezeket az összefüggéseket megértsék.
Noha sok madárfaj él csoportokban, ezek vagy nyitott alakulatok, ahol a tagság nem hosszú távú, vagy szigorúan területi alapúak, ahol nincs kapcsolat a faj más csoportjaival.
A tanulmány szerzői voltak az elsők, akik a dinoszauruszokra hasonlító, ősrégi ágból származó keselyűfejű gyöngytyúkok faját kutatták. Egy több mint 400 felnőtt madarat számláló populációt figyeltek meg több évszakon keresztül egy kenyai élőhelyen.
Megjelölték a populáció minden egyedét, és felfedezték, hogy a madarak 18 csoportot alkotnak, egyenként 13-65 taggal.
A kutatókat meglepte, hogy a csoportok megőrizték állandóságukat annak ellenére, hogy rendszeresen együtt voltak más csoportokkal mind napközben, mind az éjjeli szálláson.
A csoportok közötti kapcsolatokat úgy vizsgálták, hogy minden csoport néhány egyedét nyomkövetővel látták el, így minden nap láthatták, hogy a populáció 18 csoportja miként viselkedik egymással.
Kiderült, hogy a csoportok egymás közötti kapcsolatait nem véletlenszerű találkozások irányítják, hanem sokkal inkább a preferenciák. Valószínűbb volt a csoportok együttléte bizonyos időszakokban és a táj egyes elemei körül.
“Úgy tudjuk, ez az első alkalom, hogy ilyen összetett társadalmi struktúrát tártak fel madarak között: madarak százait figyeltük meg, amint előjönnek az alvóhelyükről minden egyes nap, és tökéletesen állandó csoportokra oszlanak” – mondta Danai Papageorgiou, a tanulmány vezető szerzője, a Max Planck Intézet munkatársa.
Here is the @NatGeo intro video on my vulturine guineafowl PhD journey! pic.twitter.com/LFjkop4bWF
— Danai Papageorgiou (@DanPapageorgiou) November 27, 2018
