„A ’Green Deal’ legalább annyira szól a munkahelyteremtésről és a fenntartható gazdasági növekedésről, mint a klímavédelemről” – tartja az Európai Bizottság vezetője, Ursula von der Leyen. A Német Iparszövetség elnöke szerint viszont „méreg a hosszútávú beruházásoknak”.
A zöld fordulat lényege, hogy 2050-re az EU-ból nem kerülne CO2 vagy más üvegház hatású gáz a légkörbe.
A jelenleg érvényben lévő uniós rendelet szerint 2030-ra az 1990-es szinthez képest 40 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. A tagállamoknak az év végig van idejük Brüsszel tudomására hozniuk, milyen intézkedéseket tesznek a cél elérése érdekében. A ’Hans Jürgen Kerkhoff’ 2030-ra köztes célként 50 százalékos csökkentés fektetne le.
Megszűnő munkahelyek, növekvő termelési költségek, emelkedő közterhek – a német gazdasági szereplők elsősorban az európai zöld fordulat árnyoldalait látják.
Több gazdasági érdekképviselet azonban, ha fenntartásokkal is, de felsorakozott a projekt mögött. Olyan ágazatok szövetségei is, amelyekre különösen nagy terheket ró az Európai Bizottság elnök által bejelentett ’Green Deal’ víziója.
Az acél-, a vegyipar, valamint az olaj- és gázfeldolgozók alapvetően támogatják a terveket, de tevékenységük jogi szabályozásának gyökeres átalakítását várják Brüsszeltől és Berlintől.
Hasonlóan reagált a német Acélipari Szövetség (WV Stahl) elnöke. Támogatást vár az energiaszállítási infrastruktúra kiépítése terén és az üzemeket környezetbarátabbá alakításához. „Máskülönben a termelés alacsonyabb klímastandardokat meghatározó országokba fog vándorol” – figyelmeztetett Hans Jürgen Kerkhoff a vezető német gazdasági napilap, a Handelblatt kérdésére.
Határozott elutasítás
A Német Iparszövetség (BDI) alapvetően szkeptikus. A célok homályos részletek ellenére történő rögzítése miatt elbizonytalanodástól tart a vállaltok és fogyasztók körében.
„Méreg a hosszútávú beruházásoknak” – mondta a BDI elnöke, Dieter Kempfel szintén a Handelsblattnak.
Az egyik legnagyobb autóipari beszállító, a Bosch elnöke munkahelyek ezreit látja veszélyben. Volkmar Denner a klímasemleges Európát „a hagyományos meghajtású autók halálos ítéletének” nevezte.
„Gondolom nem kell ecsetelnem, mi vár az ágazatban aktív vállalatokra és munkavállalóikra?”- mondta a Stuttgarter Zeitungban.
Az európai ipar versenyképességének elvesztése és a termelés elvándorlása miatti félelmek nem alaptalanok. Eddig csak 67 ország ratifikálta a 2015-ös Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezményt. Ebben 190 ország kötelezte magát, hogy mindet megtesz a globális hőmérsékletnövekedés 2, de lehetőleg 1,5 fok alá szorításáért.
A 67 ratifikáló állam a globális CO2 kibocsátás mindössze 15 százalékárért felel. A két legnagyobb szennyező, az összes kibocsátás 27 százalékárét felelős Kína és a 15 százalékot adó USA sincs a ratifikálók között. Sőt, Peking újabb szénerőművek építését tervezi.
„A cél – a nemzetközi megállapodásokat figyelembe véve – konzekvens, mégis felelőtlen” – mondta a Német Energiaügynökség (Dena) vezetője, Andreas Kuhlmann finanznachrichten.de számára adott interjúban.
Szerinte a német gazdaság sínyli meg a szénbányászat és szénerőművek jogszabályban rögzített 2038-as leállítását és a ’Green Deal’ megvalósítását is.
„A túl ambiciózus célokat a növekedés és a jólét fogja bánni” – áll a Német Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége (DIHK) állásfoglalásában. A szervezet szerint nem egyre újabb célokra, hanem a globális gazdasági és politikai realitásokat figyelembe vevő klímastratégiára van szükség.
„Véget kell vetni annak, hogy Európa egyoldalúan egyre szigorúbb környezetvédelmi normákat foga el, míg a világ más régióiban továbbra is környezetszennyezően, de olcsón termelnek” – áll a DIHK és a félmillió céget képviselő Osztrák Gazdasági Kamara (WKÖ) által jegyzett közös állásfoglalásban.
Felhívják a figyelmet, hogy a kontinens az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának mindössze 10 százalékáért, a legnagyobb európai kibocsátó, Németország alig 2 százalékért felel. Ráadásul a kontinens részesedése folyamatosan csökken.
A DIHK és a WKÖ szerint azzal lehetne igazán a klímáért tenni, ha az európai politikusok a legnagyobb szennyezőket, elsősorban Kínát és az USA-t a nemzetközi megállapodások elfogadására szorítanák. A BDI-hez hasonlóan úgy látják, hogy a konkrétumok nélküli célmeghatározások elbizonytalanítják a gazdasági szereplőket. „A cégek visszariadnak a beruházásoktól, a polgárok pedig a fogyasztástól.”
Háborgó légitársaságok
„Az utolsó, amire szükségünk van egy őrült holland, aki szerint nem fizetünk elég adót” – rohant ki a Ryanair szókimondásáról híres vezetője, Michael O’Leary a ’Green Deal’ ellen.
Az Európai bizottság alelnökére, Frans Zimmermannsra, a program első számú felelősére gondolt. A holland politikus a zöld fordulat részleteinek madridi ismertetésén tért ki arra, hogy az EU kibővítené a károsanyag-kibocsátás-kereskedelem rendszerét (ETS), ami a légitársaságok és a vízi fuvarozók fizetési kötelezettségének emelkedését jelentené.
Meglebegtette a kerozin jövedéki adó mentességének eltörlését is. Ezzel párhuzamosan a holland kormány a légitársaságok fokozottabb megadóztatását javasolta. A légiközlekedés ugyan csak az üvegházhatású gázok 2 százalékának kibocsátásáért felel, de részesedése évek óta meredeken emelkedik – érvelnek a hollandok.
Németország már a tettek mezejére lépett. A berlini nagykoalíció által elfogadott klímamegállapodás értelmében a repülőjegyeket 2020 áprilisától több környezetvédelmi adó fogja terhelni:
jegyenként a 2500 km alatti utaknál 7,5 euróról 13-ra, 2500 és 6000 km között 23-ról 33-ra, 6000 km felett pedig 42-ről 59 euróra emelik a közteherhet.
O’Leary számításai szerint a szektor jelenleg is évi 5 milliárd euró környezetvédelmi adót fizet Európában. „Az emelések csak az állami költségvetéseknek segítenek.”
Szerinte a klímáért az egységes európai légiirányítás megteremtésével, és ezen keresztül a fölösleges repülést okozó kaotikus légifolyosók ésszerű átalakításával lehetne a legtöbbet tenni.
Brüsszel vámokkal készül
Az európai ipar versenyképességét Brüsszelben is veszélyben látják. Ezért egy ’Carbon Border Mechanism’ bevezetését jelentette be Frans Zimmermanns, a Bizottság alelnöke. Ez vámokkal fogja védeni a kontinens magas klímavédelmi standardot teljesítő iparát az olcsó importtól.
A DIHK-WKÖ állásfoglalás szerint ez nem elegendő. A gazdasági érdekképviseletek szerint a károsanyag-kibocsátás-kereskedelem rendszerének (ETS) EU által tervezet kibővítésével egyidejűleg el kellene érni, hogy a rendszer keretei között a világ más országait is további kibocsátás csökkentésekre köteleznék magukat.
További lehetőség lenne a globális CO2 díj bevezetése. Ilyesmi már több országban van. A gazdasági szereplők minden tonna CO2 kibocsátás után jogszabályban meghatározott mértékű díjat fizetnek. A rendszer egyszerű és átlátható, ezért akceptált a gazdasági szereplők körében. A DIHK-WKÖ állásfoglalás is ezt tartja a globális szinten leginkább keresztülvihetőnek. Jelenleg nagyok különbségek vannak.
Svédországban a legmagasabb a CO2 díj, 115 euró. Nagy-Britanniában 25 euró, a franciáknál 45, Kanadában 13, de 2022-től 50 euró lesz. Németország idén döntött a bevezetéséről, 2021-től tonnánként 25 eurót kell a cégeknek fizetniük.
