Több EU-s tagállami kormányt, különösen Magyarországot és Lengyelországot éri politikai vád, hogy korlátozzák a bírákat, ellehetetlenítik az újságírók függetlenségét és a civil szervezeteket. Ezért Brüsszelben az elosztási mechanizmusban pénzmegvonást szeretnének büntetésként alkalmazni, amiről az Európai Parlament (EP) és a Tanács német elnöksége már előzetes megállapodást is kötött.
A 7. cikkely üres fenyegetése?
Több mint tíz éve, 2009 óta lehetséges eljárás az EU értékeit megsértő tagállamok ellen. Ez az alapszerződések hírhedt 7. cikkelye. A szankció a tagállam szavazati jogainak. Magyarország és Lengyelország ellen 2018-ban indult eljárás. Az Orbán kormányt a véleménynyilvánítási és az egyesülési szabadság, valamint a tudomány szabadságának megsértésén kívül a jogállami intézmények függetlenségének folyamatos megsértésével és a civil szervezetek tevékenységének ellehetetlenítésével vádolják. A lengyel nemzeti-konzervatív PiS-kormánynak pedig a bírói függetlenség és kisebbségek jogainak megsértését rója fel az EU. Kevés előrelépés történt. Orbán továbbra se tesz semmit a korrupció ellen és korlátozza a sajtószabadságot, ellehetetleníti a civileket – hangzanak a sokat ismételt vádak továbbra is. A lengyel kormány sem hajtja végre az Európai Bíróság marasztaló ítéleteit.
A 7. cikk szerinti eljárásokban a jogsértés kimondása egyhangúságot igényel a tagállami képviselőkből álló Tanácsban. Budapest és Varsó azonban világossá tette, hogy kölcsönösen vétózni fognak (a pénzügyi szankciók és a politika összemosása miatt. Így akár a gazdasági élénkítő csomag is veszélybe kerülhet – a szerk.)
Új eljárásrend? Vétó?
A most kidolgozott új mechanizmussal lehetővé válna az uniós szubvenciók részbeni megvonása. Az Európai Parlament (EP) az államfők kompromisszumát nem fogadta el, a német elnökséggel most azonban az Európai Unió Tanácsával, ‘előzetes megállapodás” jött létre.
E szerint az EB javaslatára a Tanács (az EU-s államfők grémiuma) minősített többséggel dönthetne a szankciók alkalmazásáról. Ez az uniós jogban az EU lakosságának 65 százalékát képviselő 15 tagállam igen szavazatát jelenti. A mechanizmus megelőző jelleggel is alkalmazható lenne, ha ’az EU pénzügyi érdekei megsértésének veszélye’ áll fenn.
Támogatásmegvonással sújtanák az Európai Bíróság ítéleteit végre nem hajtó országokat is. Az EU szerint különösen a magyar és a cseh hatóságok reagálnak nagyon lassan az uniós szervek megkeresésére támogatásokkal történő visszaélések esetén, állítólag több esetben elmarad a vádemelés.
Budapest és Varsó nem ért egyet a javaslattal. Kérdés, hogy megvétózzák-e a 2021-2027-es keretköltségvetést és a 750 milliárd eurós koronavírus-konjunktúracsomagot, amelynek részét képezi. „Az EU a következő években 1.800 milliárd eurót bocsát a tagállamok rendelkezésre. Nem engedhetjük meg, hogy a közös értékeinket konzekvensen megsértő országok ugyan úgy profitáljanak, mint a példamutató demokráciák” – mondta Heiko Maas német külügyminiszter a tervezet ismertetésekor.
Képlékeny jogállamiság
Katarina Barley EP-képviselő, korábbi német igazságügyminiszter szerint a ’jogállamiság’ nem tartalom nélküli fogalom: „A 7.cikk az EU alapértékeit felsoroló 2. cikkre utal, ami előírja az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletét.” A politikus nagy előrelepésnek tartja, hogy az EB részletes elemzést készített a jogállamiság magyarországi és lengyelországi helyzetéről. „Világosan felsorolják a problémákat. Így egyik ország vezetője sem állíthatja, hogy alaptalanul ül a szégyenpadon” – nyilatkozta a szociáldemokrata politikus a pártjához közel álló Süddeutsche Zeitugnak. Szerinte „a jogállamiság, a sajtószabadság és a kisebbségi jogok nemzetközi standardokon nyugszanak, nemzeti interpretációnak nincs helye”.
Nem definiált a fogalom
Tény azonban, hogy az EU alapszerződései nem definiálják a ’jogállamiság’ kritériumait: az európai jog némely utalása szerint a tagállamok alkotmányos tradíciói hivatottak tartalommal megtölteni a fogalmat. Utóbbiakra való tekintettel elválaszthatatlan az egyes tagállamok történelmi fejlődésétől, jogi tradícióitól és politikai kérdésekkel vegyül – hívja fel a figyelmet Pawel Karolewski a legnagyobb példányszámú német politikai napilapban.
„Veszélyes útra téved az EU, ha a tagállami jogintézményeket politikai okokból kritizálja” – folytatja. Majd felhívja a figyelmet, hogy míg az alapszerződés korábbi változatában alapelvek, addig a jelenleg hatályosban alapértékek megsértéséről van szó. Szerinte „Ez kifejezésre juttatja, hogy kevésbé a tételes jogi szabályok megsértése, mint egy tagállam általános politikai-közjogi viszonyai alapozzák meg a 7. cikk alkalmazását.”
Az EU eszköztára véges
Az EU a tagállami kooperációra épül. Az Uniónak nincsenek közhatalmi eszközei, amelyekkel egy konkrét határozat végrehajtását, vagy általában a jogállamiság követelményeinek betartását kikényszeríthetné. Ez nem szabályozási hiba, hanem az integráció jelenlegi formájából következik:
Az EU jogállamok szabad együttműködésén alapuló, szupranacionáis közösség, és nem szövetségi állam. Az uniós tagság ugyan korlátozza, de nem szünteti meg a nemzeti szuverenitást. Így a közösségi határozatok végrehajtása szükségszerűen csak korlátozottan kikényszeríthető. Az EU tehát végső soron a tagállami hatóságok együttműködésére van utalva. Az EB azt is tudja, hogy a politikailag motivált jogi nyomásgyakorlás kétélű fegyver. Az érintett tagállamokban az EU elleni hangulatkeltés eszközévé válhat.
A baloldali álláspont
„Európa végre erőt mutat”– értékeli a tervet a Süddeutsche Zeitung szerkesztőségi cikke. A baloldali lap szerint az új eljárással a tagállamoknak színt kell vallaniuk: „Csak beszélnek a jogállamiság fontosságáról, vagy hajlandóak konfliktusokat árán is megvédeni.” Ez a szerkesztőségi állásfoglalás szerint Ursula von der Leyenre is vonatkozik, akiknek az EB elnökeként nagy szerepe lesz az eljárásban.
A 7. cikkely
|
Az Európai Unióról Szóló Szerződés (EUSz) 7. cikkének alkalmazása a tagállami jogok, így a tanácsi szavazati jogának felfüggesztéséhez vezethet. Ez az EUSz 2. cikk, az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok súlyos tagállami megsértésének megállapítása esetén lehetséges. Az eljárás három szakaszból áll: 1. A tagállamok harmada, az EP, vagy az EB javaslatára a Tanács négyötödös többséggel megállapítja az EUSz 2. cikke súlyos megsértésének veszélyét. Ez politikai jellegű kinyilatkoztatás, amelyhez jogi szankciók nem kapcsolódnak. 2. Ha nem történik változás, a tagállamok harmada, vagy az EB javaslatára, az EP jóváhagyásával a Tanács egyhangú döntéssel megállapítja az 2. cikk súlyos megsértésének tényét. 3. Ezt követően a Tanács minősített többséggel dönthet szankciók alkalmazásáról. Azaz a jogsértés tényének megállapításához – az ügyben érintetten kívül – minden tagállamnak hozzá kell járulnia. A szankciók alkalmazásának elrendelésénél viszont elegendő a minősített többség.
|
Petrus Szabolcs
