Április elején hatályba lépett az OECD-nek az a standardja, amely eredményeként az adóhatóságok rálátást kaphatnak az adóparadicsomokban bejegyzett társaságok tevékenységére és azok legfontosabb pénzügyi adataira.
Eddig az adóhatóságoknak kerülőutakra volt szükségük, hogy az offshore cégközpontokból (például Panama Papers, Bahama Leaks, Paradise Papers) információkhoz jussanak. Április 1-jétől azonban ez megváltozott: az adóhatóságok automatikusan hozzájuthatnak az adatokhoz.
Ezután 12 olyan országnak kell megkezdenie az információk automatikus átadását, ahol egyáltalán nincs társasági adó, vagy annak adókulcsa majdnem nulla. Ezek közé tartozik:
Anguilla, a Bahamák, Bahrein, Barbados, Bermuda, a Brit Virgin-szigetek, az Egyesült Arab Emirátusok, Guernsey, Jersey, a Kajmán-szigetek, a Man-sziget, valamint a Turks- és Caicos-szigetek.
A szabályozás célja azoknak a cégeknek a kiszűrése, amelyek ezen országokban csak adózás miatt vannak jelen, de nem végeznek valós gazdasági tevékenységet.
Miről kell adatot szolgáltatni?
„A fenti országok szerveinek először is azonosítaniuk kell, hogy melyek azok a náluk bejegyzett cégek, amelyeknek nincs valós gazdasági tevékenysége” – ismerteti Czoboly Gergely, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője:
– Az OECD összeállította azon ismérvek tételes listáját, amelyek alapján eldönthető, hogy fennáll-e a valós gazdasági tevékenység – fejtette ki.
Az adóparadicsomokban az államoknak azonosítaniuk kell, hogy az ott bejegyzett cégeknek milyen jövedelmei vannak, milyen ráfordításokat számolnak el, melyek az általuk végzett gazdasági tevékenységek, és rendelkeznek-e munkavállalókkal ezek ellátására. Majd ezeket az információkat meg kell osztaniuk a társaság tulajdonosainak országával.
Nem csak abba az országba kell információt küldeniük, ahol közvetlen anyavállalata van az adott cégnek, hanem a végső anyavállalatnak, valamint a végső haszonhúzó országába is.
Mit lát a NAV mindebből?
Az információcsere következtében az adóhatóság tisztább képet kaphat arról, hogy mely adóparadicsom országokban rendelkeznek magyar magánszemélyek társaságokkal és mi ezeknek a társaságoknak az üzleti tevékenysége.
– Az adóhatóság vizsgálhatja, hogy az adóparadicsomban az adott társaságnak van-e a szolgáltatásai nyújtásához szükséges infrastruktúrája vagy megfelelő számú munkavállalója. Ez különösen fontos, amikor egy magyar vállalkozás számol el költséget – például szolgáltatási díjként, esetleg kamat- vagy jogdíjfizetés formájában – az társasággal szemben” . Olyan (például dubai) társaságoknál, amelyek a magyar igazgatósági tagjaiknak fizetnek tiszteletdíjat – mondja a Jalsovszky szakértője.
A NAV most már azt is vizsgálni tudja, hogy a társaság bevételeinek mekkora része kerül tiszteletdíjként kifizetésére. Ezen adatok alapján a NAV akár meg is kérdőjelezheti a juttatások életszerűségét.
Van-e kibúvó?
Felmerül a kérdés: van-e még kibúvó a jelenlegi rendszer alól? Van, de egyre kevesebb. Járhatónak látszik például az az út, hogy egy társaság az adóparadicsom országban valós gazdasági jelenlétet hoz létre (irodát bérel, munkavállalókat vesz fel). Ennek azonban többletköltségi vannak, és nem jelent garanciát arra, hogy nem történik meg az új szabályok szerinti az információ nyújtására.
Úgy tűnik, az adóparadicsom országokban struktúrát működtető személyek előbb-utóbb kénytelenek lesznek felülvizsgálni az adóstruktúráikat.
Ebbe az irányba hat az is, hogy számos egyéb szempontból (bankszámlanyitás, állami támogatások igénybevétele, PR) egyre komolyabb kockázatot jelent, ha valakinek a céges életében egy adóparadicsomi társaság játszik szerepet.
„Tekintettel azonban arra, hogy már Magyarországon is számos legális és az adóhatóság gyakorlatában elismert lehetőség biztosított a tulajdonosok vagyonának adóhatékony fenntartására, mindenképpen érdemes ezeket a lehetőségeket megvizsgálni. Számos esetben ugyanis elképzelhető, hogy a cégek feleslegesen tartanak fenn drága külföldi struktúrákat, miközben azok Magyarországról olcsóbban és kockázatmentesebben működtethetők lennének” – zárja Czoboly Gergely.