A globális technológiai ipar az elmúlt évtizedben nemcsak az innováció sebességében, hanem a munkakultúrában is új normákat teremtett. Különösen Kínában vált ismertté a „996-os” munkarend – reggel 9-től este 9-ig, heti hat napon át –, amely a siker és az elkötelezettség jelképévé vált. A dolgozók számára ez sokszor a kitörés és a gyors karrierépítés ígéretét hordozta, de egyre inkább az emberi teljesítőképesség határait feszegette.
A New York Times friss írása arra figyelmeztet: a 996 és a hustle kultúra, vagyis a folyamatos, határok nélküli munkavégzés eszméje átalakulóban van. A technológiai cégek egy része ma már felismeri, hogy a végtelenített munkaidő rövid távon ugyan eredményeket hozhat, hosszú távon azonban kiégéshez, lojalitásvesztéshez és kreativitáshiányhoz vezet. A kérdés az, hogy a szektor képes-e fenntarthatóbb pályára állni, vagy a verseny kényszere újra és újra visszarántja a dolgozókat a túlmunka spiráljába.
A „996” kultúra hanyatlását két fő tényező gyorsította fel a. Az első a Covid-19 pandémia volt, amely a távmunka és a lezárások révén gyökeresen átírta a munka és a magánélet viszonyát. Az emberek ráébredtek, hogy van élet az irodán kívül is, és a rugalmasság, valamint a mentális egészség sokkal fontosabbá vált, mint a folyamatos jelenlét és a látványmunka. Ekkor jelent meg a „csendes kilépés” (quiet quitting) jelensége is, ahol a munkavállalók már csak a minimálisan elvártat teljesítik, elutasítva a fizetetlen extra erőfeszítéseket.
A második kulcstényező a gazdasági lassulás. A 2022-től tapasztalható inflációs nyomás, a befektetési kedv csökkenése és a nagy tech cégeknél (Google, Meta, Amazon) bejelentett tömeges leépítések véget vetettek a „növekedés mindenáron” korszakának. A vállalatok a hatékonyságra és a profitabilitásra kezdtek fókuszálni, ami paradox módon gyakran nem a még több munkát, hanem az okosabb, célzottabb munkavégzést igényli. A „996” modell fenntarthatatlanná vált, hiszen a kiégett, demotivált munkavállaló hosszú távon nem produktív.
A változás jelei már láthatók. Több vállalatnál kísérleteznek a munkaidő-korlátozással, kötelező pihenőidőkkel, sőt, olyan megoldásokkal is, amelyek arra ösztönzik a dolgozókat, hogy valóban kapcsolódjanak ki hétvégén. Egyre gyakoribb a hibrid munkavégzés, a rugalmas időbeosztás, és a vállalati kommunikációban is hangsúlyosan megjelenik a munkatársak jólétének fontossága. A szimbolikus „mindenáron dolgozni” mentalitás helyett a „fenntartható teljesítmény” kerül előtérbe.
Mindez azonban nem problémamentes. A technológiai ipar kegyetlenül versengő világában azok a cégek, amelyek lazítanak a tempón, rövid távon versenyhátrányba kerülhetnek. Ráadásul a kulturális különbségek is számítanak: míg a nyugati világban egyre erősebb a munka-magánélet egyensúly iránti igény, addig Ázsiában sok helyen tovább él a hosszú munkaidő társadalmi elvárása.
A 996 és a hustle kultúra körüli vita ugyanakkor messze túlmutat a Szilícium-völgyön vagy Peking technológiai negyedein. Magyarország és Közép-Európa számára is tanulságos, hiszen a tehetségek megtartása a jövő egyik legnagyobb kihívása. Ha a hazai vállalatok nem kínálnak vonzó, emberközpontú munkakörnyezetet, a fiatal szakemberek könnyen a nyugat-európai vagy amerikai cégeket választják, ahol nagyobb hangsúlyt kap a rugalmasság és a mentális egészség védelme.
A „996” jelenség tehát egyszerre szól a globális versenyről és az emberi korlátokról. Miközben a technológiai világ folyamatosan gyorsul, egyre erősebb a felismerés: az igazi innováció és tartós siker nem a kiégésben, hanem a kiegyensúlyozott, fenntartható munkavégzésben rejlik.
Érsek M. Zoltán
