Az amerikai energiaügyi államtitkár 41 milliárd köbméter gáz szállításáról szóló szerződést írt alá Lengyelországgal, ugyanazon a napon a német gazdasági miniszter a Gazprom elnökével egyezett meg az eddiginél jóval nagyobb mennyiségű orosz gáz átvételéről. A Gazprom a nyerő az európai gázcsatában?
Ezt a kérdést veszi górcső alá a The Economist, nyomon követve Rick Perry amerikai energiaügyi államtitkár legutóbbi nyugat-európai körútját. Az elemzők szerint nem volt eredménytelen az államtitkár, hiszen Lengyelországban 24 évre szóló szerződést írt alá a lengyel gázóriással a PGNiG-vel, közel 41 milliárd köbméter gáz szállításáról.
Az aláírás után Perry „egész Európának szóló jelzésértékű megállapodásnak” minősítette az üzletet, ami szavai szerint ”megmutatja, mi az útja az energiafelhasználás jövőjének.”
Ugyanezen a napon azonban Berlinben Peter Altmaier német gazdasági miniszter szerződött le a Gazprom elnökével Alekszej Millerrel az Északi Áramlat 2 vezetéken szállított gázmennyiség növelésére, ami a The Economist meglátása szerint a Perry által vizionálttól merőben eltérő jövőt vetít előre Európa számára.
Ami a gazdasági napilap újságírói a helyzet általános jellemzéseként megjegyzik: Európa változatlanul energiaforrás hiányban szenved. A kontinens gázfelhasználása 2015 óta folyamatosan növekszik, a Nemzetközi Energia Ügynökség jelentésében az olvasható, hogy a teljes európai gázfelhasználás 613 milliárd köbméterre növekedett a múlt évben., a régió az ellátásának 35%-át orosz importból kénytelen beszerezni.
A legnagyobb probléma a sérülékenység – jegyzik meg az elemzés készítői. Szerintük erre mutatott rá a 2006-os és 2009-es válság, amikor az Ukrajnán keresztül kígyózó vezetékeken nemállt a gáz áramlása, jelentős hiányt okozva számos európai országban. Az európai vezetők ezért kezdtek el alternatív források után kutatni, így került az érdeklődésük látókörébe az amerikai cseppfolyós amerikai gáz.
Csakhogy mára a piaci szereplők számára vitathatatlan ténnyé vált, hogy ez a cseppfolyós gáz sokkal drágább mint az orosz vezetékes termék.
Hiába a világ legnagyobb földgáz szállítója az Amerikai Egyesült Államok, és hiába tesz szert egyre inkább piaci vezető szerepre a dél-amerikai, valamint az ázsiai növekvő igényeknek köszönhetően. A rideg számok azt mutatják, hogy akár 2 dollár különbség is lehet a végelszámolásnál Oroszország javára. Drága az amerikai szállítás és költségeket növelik a technikai költségek (lehűtés, behajózás és újragázosítás). Az újságírók annak is utána jártak, hogy az amerikai cseppfolyós gáz a katarinál, sőt más észak-afrikai államok termékeinél is drágább, a drágább kitermelés, és a sokkal hosszabb szállítási útvonal miatt.
Az Egyesült Államok Energetikai Információs Szövetségének adatai azt mutatják, hogy tavaly Európa nyolcszor több gázt importált vezetékeken keresztül, mint cseppfolyós állapotban. A jövőben pedig ez a trend látszik folytatódni, mivel az EU- tagállamok orosz vezetékes gáz importja az év első felében csúcsot döntött, egyik évről a másikra 8%-os növekedést realizálva.
A versenyben tehát az alacsonyabb árak, továbbá a hatékonyság miatt, egyre inkább a Gazpromnak „áll a zászló.”
A The Economist arra a következtetésre jut, hogy az amerikai cseppfolyós gáznak ily módon Ázsia marad felvásárló piacként, ahová Ausztrália és Katar elad ugyan gázt, de egyikük sem képes jó ideje növelni a mennyiséget.
Kína, mint a növekedés motorja, különösen fontos célállomás lenne – mutat rá a The Economist. Mivel a cseppfolyós gáz szállítók megbizonyosodtak arról, hogy a Trump elnök által kirobbantott kínai-amerikai kereskedelmi háború ezt a piacot nem zárja le előttük, számukra ez a térség minden Európában aláírt kontraktusnál fontosabbá lépett elő.
