Az USA olaj kitermelésének látványos növekedése és Amerika Közel-Keleten tapasztalható politikai aktivitásának csökkenése egyre nyilvánvalóbb. Ebből a szempontból is van jelentősége annak, hogy két amerikai óriáscég bejelentette: jelentősen növeli palaolaj kitermelését – mondta Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője.

– Mennyire változtatja meg az olajpiaci erő viszonyokat, hogy a két legnagyobb amerikai olajcég, az ExxonMobil és a Chevron is bejelentette: a texasi palaolaj legfontosabb bázisán, a Permian-medencében, a következő évtizedben közel megduplázza kitermelését?

– A hír azért is fontos, mert az ExxonMobil és a Chevron alapvetően hagyományos olajkitermeléssel foglalkozó vállalatok és nem a palaolaj kitermelés a fő profiljuk. Az ExxonMobil azt mondta, hogy 2024-ig, a jelenlegi napi 600 ezerről egymillió hordóra, a Chevron pedig öt éven belül 650 ezerről 900 ezer hordóra pörgeti a napi kitermelést. Ez nem kisméretű emelkedés és a bejelentés súlyát az is növeli, hogy eddig a palaolaj termelés jellemzően kis- és közepes szereplők, a kvázi KKV-k felségterületének számított. A nagy olajcégek, csak jóval később szálltak be az iparágba. Például az Exxon úgy lépett a piacra, hogy 2010-ben megvette az XTO Energy nevű céget. A Chevron pedig szintén egy kisebb szereplő megvásárlásával szállt be a palaolaj kitermelésébe*.

– A nagy játékosok nyilván nagyobb hatékonyságot is tudnak elérni, mint a KKV-ék. A Chevron ráadásul az iparágban szokatlan módon nem bérli, hanem birtokolja a kitermelésre szánt területet, ami jelentős költségmegtakarítást jelent a fúrásnál.

– A Chevron azt mondta, azért szeretik a palaolajat és azért akarják növelni az aktivitást, mert kifejezetten nyereséges ez a tevékenység. Az ExxonMobil pedig arról szólt, hogy még a rendkívül alacsony, hordónkénti 35 dolláros olajár mellett is képesek lesznek kétszámjegyű profitot realizálni.

– A hagyományos olajkitermelésnél hol a megtérülési határ?

– Nincs egységes mérték, mert ahány olajmező, annyiféle megtérülési mutató van. Például Szaúd-Arábiában 2 dollárért jön az olaj. Az Északi-tengeren, jellemzően 30 és 70 dollár között. A Mexikói-öbölben is ez inkább olyan 50-70 dollár. Az Északi-sarkról meg 100 fölötti költséggel lehet kiaknázni. Tehát, nyilván minden attól függ, hogy milyen olajat, honnan, milyen feltételek mellett, mekkora lelőhelyről nyernek ki.

– Miért érdemes a 70 dollár bekerülési költségű olajat kitermelni, mondjuk a 60 dolláros olajárnál?

– Azért, mert ebben az iparágban nagyon sok fix költség van. A hagyományos olajkitermelés például úgy működik, hogy van egy nagy beruházás az elején, utána pedig már csak letermelik a mezőt, általában 20 év alatt. Tehát, a termelési költségek nagy része az elején jelentkezik, ráadásul egy összegben, mielőtt elkezdődne a termelés. Ha a termelés változó költségét nézzük, akkor az még egy tengeri lelőhely esettében sem több 5-10 dollárnál. Ezért a 70 dolláros kitermelési költség mellett is érdemes egy 60 dolláros árnál termelni. Az olaj árát a kereslet/kínálat viszonya határozza meg rövid távon, a teljes kitermelési költségnek ezért nincs szerepe, csak a változó költségnek.

– Mennyiben változtatta meg az iparágat, hogy a válság idején nagyon sok olajtársaság elhalasztotta a beruházásait és a technológiai fejlesztését. Mi történt azután?

– A válság után 2010 és 2014 között magas volt az olajár, elérte a 100 dollárt és felette is járt. Akkor nagyon komoly beruházási bumm volt a világban. 2014-16 között viszont ismét jelentőset zuhant az olaj ára és ezzel együtt globálisan a felére esett vissza az iparágba befektetett összeg. De a hatékonyság jelentősen javult, aminek egyébként két forrása van. Az egyik, hogy van egy tanulási folyamat az iparágon belül. A másik, hogy egy olajipari cég, olyan, mint a házépítésnél a fővállalkozó. Ő az aki megtervezi azt, milyen házat épít, és ő szerzi a különböző alvállalkozókat is. A fúrással foglalkozó céget, azt aki a geológiát meg tudja vizsgálni és azt, aki a szeizmikát vizsgálja. Szerzi azt a céget, aki a fúrás méréseit végzi és szerez hozzá fúró csapatot is. De ez egyes folyamatok költségei jelentősen lecsökkentek azért, mert alacsonyabb lett az olajár.

A palaolaj kitermeléshez nagyon sok, repesztéshez szükséges homok kell. Ennek a tonnája 50-60 dollár volt még 2013-ban. Aztán ez lement 15 dollár/tonnára, mert jóval kisebb lett az igény. Így már pedig lényegesen olcsóbban lehetett repeszteni. De ugyanez történt például a tengeri fúróberendezéseknél, olaj platformoknál is. Ezeknek a bérleti költsége a harmadára esett vissza három év alatt. Ezáltal sokkal olcsóbb lett a tengerről olajat termelni. Ezért azt mondják sokan, hogy miközben a felére esett az iparági beruházás összege, valójában az aktivitás messze nem ugyanekkora mértékben csökkent. De az iparágon belül így is vita van arról, hogy ez a mostani aktivitás emellett az elkövetkezendő 10 évben lesz-e elegendő olaj, vagy sem.

– Azt is hallani, hogy a palamezők feltárásánál már a mesterséges intelligenciát is bevetik.

– Az IT most kezd ebben az iparágban erőteljesebben megjelenni, mert ez egy eléggé földhöz ragadt iparág volt. Most kezdenek az IT megoldások tömegestől elterjedni az olajiparban, ahol például egyre jobb szeizmográfokat állítanak elő. Ezeket már lehet számítógépen modellezni és így már azt is meg tudják tervezni, hogy hol kell fúrni, mert az adatokat folyamatosan gyűjtik a fúrófejről, a termelésről, a repesztésről, mindenről. Tehát az IT megjelenése is valóban nagyon komoly hatékonyság javulást okoz.

– A bejelentésben szereplő termelésnövelés van olyan nagy mértékű, ami a globális piaci ármozgást is befolyásolja majd?

– A globális piacon Amerika is csak egy szereplő. Így ez a bejelentés inkább politikai szempontokból lényeges. Mert az, hogy az Amerikai Egyesült Államok aktív szerepe láthatóan csökken a Közel-Keleten, ez részben annak köszönhető, hogy a közel-keleti olajfüggése masszívan lecsökkent. 2005-ben napi 10 millió hordót importált az Egyesült Államok és, annak jelentős részét a Közel-Keletről, ma már gyakorlatilag ez az import, lement 2 millió hordóra. És ezt a kétmilliót már Mexikó és Kanada is produkálhatja. Tehát, egyre kevesebb igény van a közel-keleti olajra. Amit a közelmúlt híre is jelez, miszerint Szaúd-Arábia olajexportja az Egyesült Államokba 40 éves mélypontra esett. És azért nem jobban, mert a legnagyobb amerikai finomító, a Port Arthur, a Motiva tulajdonában van, a Motiva pedig a szaúdiak befektetése lényegében az Egyesült Államokba. Tehát a legnagyobb amerikai finomító, szaúdi tulajdonú finomító, ahova a szaúdiak szállítanak valamennyi olajat.

A mostani bejelentés pedig azért hat az olajárra, mert a befektetők látják, hogy ezek a cégek akár 25-30 dolláros olajárnál is profitabilisak és képesek a növekedésre. Ebből a szempontból volt azonnali hatása az éppen növekvő olajárra, de az igazi befolyása akkor érződik, ha a termelés ténylegesen megkezdődik.

*Pompeo az olajipar támogatását kéri külpolitikájához

Az interjú készítésével egy időben Mike Pompeo amerikai külügyminiszter arra szólította fel az olajipart, az OPEC képviselőit, hogy működjön együtt a Trump-kormányzattal az amerikai külpolitikai célok érvényesítése érdekében. Kiemelte, hogy az Egyesült Államok nemrégiben felfedezett palaolaj-készletei, illetve a rendelkezésre álló földgáz-készletei erősíthetik az ország külpolitikai pozícióit. A teljes cikket ide klikkelve érheti el.