1950 óta 6,3 milliárd tonna plasztik hulladék képződött. 9 százalékát újrahasznosítottuk, 12 elégettük, 79 százalék a természetben végezte. Különösen rossza a helyzet Délkelet Ázsiában. A térség országai a kínai behozatali tilalom bevezetése óta belefulladnak a nyugati szemétbe.
Az is létezik, ami nem látszik
Az Indonéziához tartozó Java szigetének az emberek a házuk előtt égetik el a szemetüket. „Azt hiszik, hogy amit nem látnak, az nem is létezik” – véli Slamet Riyadi egy helyi környezetvédő. Szövetkezetet szeretne alapítani a szemét szelektív gyűjtésére és feldolgozására. A környezetvédőkön kívül keveseket aggaszt a műanyag égetése során felszabaduló súlyosan egészségkárosító gázok magas koncentrációja Java levegőjében.
Indonéziában alig létezik a kommunális szemétszállítás, szelektív gyűjtés pedig egyáltalán nincs. Pedig az üzletekben szinte mindent plasztikba csomagolnak.
A műanyag, amit nem égetnek el, a természetben végzi. „A folyókban több szemét úszik, mint hal” – mondja a Riyadi Le Monde diplomatique (LMd) riporterének. A halászok egyre gyakrabban számolnak be a mutáns halakról. A több nemzetközi díjjal kitüntetett indonéz környezetvédő szervezet, az Ecoton rendszeresen beszámol az indonéz folyók ijesztően rossz és egyre romló vízminőségéről. A helyzet különösen aggasztó 2018, a kínai szemétimport tilalom bevezetése óta.
Az indonéz Jáva példája érzékelteti, mi zajlik Délkelet-Ázsiaiában. Indonézia csak a negyedik az ázsiai szemétimportőrök sorában. Malajzia (900 ezer tonna/ év), Vietnám és Thaiföld (400 ezer tonna/ év) is megelőzi.
Országonként változik, honnan érkezik a legtöbb hulladék, de az USA, Németország és Japán mindenhol az első ötben van. Ők adják a világ legnagyobb szemétexportőreit. A sorrend Japán, Németország, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Ausztrália.
Amikor néhány éve az amerikai sajtó felkapta a témát, amerikai és kanadai riporterek hada árasztotta el Jávát. „Lázba jöttek, ha hazai szemetet ismertek fel. Nem győzték fotózni a pálmák alatt rothadó joghurtospoharakat és sajtcsomagolásokat” – emlékszik vissza Riyadi.
Azt azonban elmondja a nyugat védelmében, hogy sok ázsiai szeméttelep az újrahasznosítás ígéretével veszi meg a világ fejlett országaiból a szemetet, ahol a cégek büszkén hirdetik ezt a fogyasztóknak. A felvásárlók aztán a hulladékok újrahasznosítás helyett elégetik vagy kiöntik a természetbe. Az Ecoton csak Java szigetén 38 ilyen ’hulladékfeldolgozóról’ tud.
Az elégetett vagy a szabad ég alatt halmozódó és bomló plasztikból káros anyagok sokaság szabadul fel. A dioxin, a furán, a higany és a PCB rákkeltő, valamint az idegrendszert és a hormonháztartást károsító hatása tudományosan bizonyított.
Az iparág pionírja kiszállt
A nyugati piacra gyártó kínai cégek vezetőitől jött a ’90-es években az ötlet, hogy a fejlett országokba árut szállító konténerek ne üresen jöjjenek vissza. Kína elárasztotta az olcsó termékeivel a nyugatot, de akkor alig importált. Nyugati áruk vásárlása helyett a szemét behozatalába kezdtek bele.
A 2000-es évek elejére Kínában landolt a nemzetközi kereskedelembe kerülő szemét háromnegyede!
Az üzlet dübörgött, de a középréteg elkezdett aggódni a légszennyezettség, valamint a tulaj és a vizek egyre aggasztóbb állapota miatt. A szemétimport elleni közhangulatot fokozta egy dokumentumfilm, amely a szeméttelepeken guberáló kínai családok életét mutatta be. Jiu-Liang Wang 2016-os, „Plastic China” című alkotása nagydíjat kapott a világ legnevesebb dokumentumfilm fesztiválja Amszterdamban.
A kommunista vezetés végül 2018-ban megtiltotta a hulladékimportot. A döntésre reagáló, a nyugati szemétből élő kínai cégek a szomszédos országokba, leginkább Malajziába helyezték át a feldolgozóikat.
Az új ‘szemétnagyhatalmak’ alkalmatlanok
Délkelet-Ázsia új ’szemétnagyhatalmaiban’ közös, hogy még a nem csekély mennyiségű haza plasztik feldolgozására képes kapacitással sem rendelkeznek.
Habár a térség környezetvédői a kínai bejelentés után rögtön elkezdték a vészharangokat kongatni, a politika csak lassan reagált. Esőként Thaiföld vezetett be 2018 májusában importstopot, amit azonban júniusban már fel is oldott. Indonéziában a környezetvédelmi miniszter által szorgalmazott behozatali tilalmat az ipari tárca vezetője akadályozta, mondván, a hulladékimport javítja a külkereskedelmi mérleget.
Malajzia környezetvédelmi miniszterének, ha behozatali tilalmat nem is, de 148, az előírásokat súlyosan megsértő hulladékfeldolgozó bezáratását sikerült elérnie. 2019 áprilisában pedig 3.000 tonna újrahasznosíthatóként megjelölt, de valójában feldolgozhatatlan hulladékot küldetett vissza az USA-ba, Japánba, Ausztráliába, Kanadába, sőt Bangladesbe is.
Kép/Fotó/Forrás/Syed Mahamudur Rahman · NurPhoto
Nem sokkal ezután a legnagyobb maláj kikötőváros, Butterworth vámhatóságai egy kanadai hajó 281 konténerében újrahasznosítható papír helyett feldolgozhatatlan és különösen környezetkárosító pelenkákat fedezték fel. Miután a kanadai hónapokig szabotálták a szemét visszavételét, a miniszterasszony megfenyegette Ottawát: Vancuver partjai előtt süllyeszteti el a 281 konténert. Ottawa rögtön zöld utat adott a retúrnak.
Malajzia 2020-ban 4.000 tonna szemetet küldött vissza 20 országban, de egyidejűleg csak Nagy-Britannia, 81 százalékkal több, 33.000 tonna szemetet küldött a délkelet-ázsiai országba.
Több a semminél
Az exportőr és az importőr országok közötti feszült légkörben zajlott le a Bázeli Egyezmény aláíróinak 14. konferenciája 2018 májusában, Genfben. Az 1989-ben kötött szerződés a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállítását és ártalmatlanítását szabályozza.
A délkelet-ázsiai országok Norvégia támogatásával, a műanyagimport tilalmával akarták bővíteni az egyezményt. Heves vita után, mindenekelőtt az USA tiltakozása mellett annyit sikerült elérniük, hogy 2021 eleje óta tilos a feldolgozásra alkalmatlan plasztik nemzetközi kereskedelme. Az államok azonban engedélyezhetik az újrahasznosítható műanyag behozatalt, viszont joguk van a valótlanul deklarált szállítmányokat visszaküldeni. A vita pikantériája, hogy a szigorítás legelszántabban ellenző USA ugyan aláírták, de nem ratifikálták a Bázeli Egyezményt.
Előrelépés az ENSZ Comtrade adatbázisának létrehozása is, amely a kiinduló és a célország, valamint a szállítmány deklarált tartalmának és feldolgozási módjának megjelölésével rögzíti a hulladékok nemzetközi forgalmát.
Kérdéses felelősségi szabály
A Bázeli Egyezmény értelmében a hulladékot a termék gyártása és nem az értékesítése szerinti országban kell ártalmatlanítani. Ez a legtöbb műanyag áru és csomagolás esetén az ázsiai államokat jelenti, holott a nyugati felhasználók igénye nélkül nem készült volna el a plasztik áruk döntő többsége. Megszorítás, hogy a felhasználás helyén kell a szemétbe került termékeket feldolgozni, ha a gyártó államban ez környezetkímélő módon nem biztosított, ami a délkelet-ázsiai országok mindegyikére igaz.
Ezért a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) felszólította a tagjait, hogy az újrahasznosítható hulladék estében is tartózkodjanak a délkelet-ázsiai exporttól.
Nagy a különbség plasztik és plasztik között
A feldolgozás alapvetően jobb, mint az égetés vagy a szabad ég alatti tárolás. Azonban a bonyolult és költséges technológia miatt sokszor negatív az újrahasznosítás környezeti mérlege.
A plasztiktárgyak között jelentős különbség van az összetételükben. Ezt a csomagoláson 1 és 7 közötti szám jelöli:
1 a PET, tehát a palackok tipikus alapanyaga;
2 a nagy sűrűségű polietilén, amiből elsősorban tisztítószeres flakonok készülnek;
5 a polipropilén, amibe jó hőtartóképessége miatt tipikusan a házhoz szállított ételeket teszik.
A többi alapanyagból készült tárgyak nem kelthetők új életre!
A recycling előfeltétele a különböző összetételű műanyagok elkülönítése. Új PET palack csak 1-es típusú használt plasztikból állítható elő. Azonban a műanyag fajtánkénti szortírozása a háztartások szintjén gyakorlatilag megoldhatatlan és az iparnak is nagy kihívás. Ráadásul olyan költséges, hogy különösen a műanyag granulátum alacsony árára tekintettel a legtöbb esetben nem éri meg.
Ennek ismeretében nem meglepő a nyugati PET-palack gyártók vádja, miszerint Ázsiából gyakran rossz minőségű, nem csak 1-es típusú plasztikot tartalmazó újrahasznosított alapanyag érkezik.
További probléma, hogy a műanyag csomagolások gyártói egyre gyakrabban dobnak piacra új összetételű termékeket, amivel a hulladékipar nem tud lépést tartani. Erre egy francia környezetvédelmi NGO, az ADEME vezetője, Flore Berlingen a Franciaországban gyorsan terjedő műanyag tejes flakonokat hozza fel példaként a LMd-ban: az új összetételű plasztikot még nem ismerik fel a hulladék feldolgozók szortírozó gépei.
Elrettentő számok
Az ADEME vezetője számokkal érzékelteti a szemét helyzet súlyosságát. 1950 óta a hivatalos statisztikák szerint 6,3 milliárd tonna plasztik hulladék képződött. Ennek 9 százalék lett újrahasznosítva, 12 százaléka pedig elégetve. „A felmaradó 79 százalék a tengerekben, a folyókban, az erdőkben, a mezőkön, vagy a föld alatt végezte.”
Petrus Szabolcs
