Nagy-Britanniában egymás után zárnak be a pubok. A brit kultúra szerves részét képező kocsmák megszűnése mögött több ok húzódik. Az egyik a sört terhelő magas jövedéki adó. Ennek csökkentését követelik a túlélésért küzdő üzemeltetők és a pubokba járók is.
Adócsökkentést!
A szigetország tradicionális vendéglátóipari egységei kihalása éles ellentmondásba áll az új kormányfő ígéretével. Boris Johnson nem győzi ismételni, hogy a Brexit után Britannia „a világ legélhetőbb országa lesz”. Aligha fogják így érezni a britek, ha egyre többük lehúzva találja kedvenc sörözője rolóját.
A számok önmagukért beszélnek. Jelenleg 39 ezer pub működik a szigetországban. Tíz évvel ezelőtt 50 ezer volt. A legnagyobb brit sörgyártó konszern, a Marston’s elsősorban a politikát, a túl magas alkoholt terhelő adókat okolja.
„Egy átlagos kocsma évi 140 ezer font adót fizet, túlnyomórészét a sör után” – panaszolta az 1834-ben alapított cég vezetője, Ralph Findlay a Reutersnek. Tudja miről beszél, a Marston’s nem csak a sörgyártók, de 1600 egységgel a pubtulajdonosok között is a legnagyobb.
Egy pint (0,47 liter) sört 0,54 font jövedéki adó terhel. Ez nálunk 16 forint literenként, a németeknél 0,10 euró.
A brit költségvetés ebből származó bevétele tavaly 5%-al, 3,6 milliárd fontra nőtt.
„Long live the local” – hangzik a sörfőzdék és a gasztronómiai vállalkozások által kezdeményezett aláírásgyűjtés szlogenje, amelyhez már több mint 130 ezer brit csatlakozott. A jövedéki adó csökkentését akarják elérni.
A képlet bonyolultabb
Az adó csak 5%-át teszi ki a sok helyen már 5 fontért csapolt egy pint sör árának. A kormány szerint a vállalkozók más okokból kénytelenek emelni az árakat, ami miatt egyre többen otthon isszák meg a napi megérdemelt sörüket. Néhány a problémák közül:
- Jelentősen nőtt a focimeccsek vetítése után a kocsmák által fizetendő jogdíj. A sörgyártók is egyre magasabb licenc díjakat számolnak fel.
- Növekedett a sörözők bérleti díja és a vállalkozások bérkiadásai is.
- A nyugat-európai trendhez igazodóan a fiatalok körében csökken az alkoholfogyasztás. Ráadásul a korosztály körében a hagyományos kocsmáknál kedveltebbek az új koncepciókat kínáló gasztronómiai egységek, mint például a street food lokálok.
- A 10 évvel ezelőtt bevezetett dohányzási tilalom tartósan csökkentette a sörözők forgalmát.
- A 2008/09-es gazdasági válság időszakában sokan leszoktak a pubba járásról. Egy részük a jövedelmi viszonyaik javulása után sem tért vissza.
- Őfelsége Birodalmának minden bizonnyal leghosszabb ideje a pult mögött álló kocsmárosa, egy Nottingham-i pub 71 éves csaposa kulturális változásról beszél. „A beszélgetés helyett az okostelefonjukat nyomkodó fiatalok a pubkultúra halált jelentik” – mondta ’Nottingham Post’ kérdésre.
A következmény: 20 éve a britek átlagosan hetente háromszor kerestek fel egy kocsmát. Napjainkban már csak egyszer.
A britek döntenek
Findlay is elismeri, hogy az okok sokfélék. Mégis a magas adót tartja a döntőnek. Arra hivatkozik, hogy egy pub bevételének 70%-át a malátaital adja.
„Az adó jelentős költség és a legegyszerűbben megoldható probléma.” Az évi közel 1 milliárd font bevételt elérő Marston’s elnöke szerint a szektorban foglalkoztatott 100 ezer emberre tekintettel is cselekednie kellene a londoni kabinetnek.
Függetlenül attól, hogy sor kerül-e adócsökkentésre, a sörözők sorsa a britek kezében van, ha nem szoknak vissza a pubokba, a brit kultúrának ez a darabja tovább fog sorvadni.