Az USA kereskedelmi fegyverként használja a dollárt, ezért az EU az euró világgazdasági súlyának növelésén fáradozik.
A konfliktus forrás
A Trump kereskedelmi háborúja miatt terhelt amerikai-európai kapcsolatok visszatérő konfliktus forrása Irán. Az USA a dollárt veti be a perzsa ország gazdasági elszigetelésére. Ez nincs ínyére a Teheránnal sokkal szorosabb kereskedelmi kapcsolatokat ápoló EU-nak.
Az európai cégek megakarják tartani iráni partnereiket, de nem semmiképp sem szeretnének kiszorulni az amerikai piacról. A kettő együtt azonban úgy tűnik nem megy. Washington ugyanis az Iránnal kereskedő cégek kitiltását tervezi piacáról. Ez az Amerikával nem kereskedő európai cégeket is érzékenyen érintené, ugyanis a világkereskedelem dolláralapú elszámolású, e miatt az amerikai pénzintézetek olyan ügyletekben is szerepet kapnak, amelyek egyébként az USA-tól függetlenül bonyolódnak.
Így Washington például a Swift elszámolási rendszerből történő kizáráson keresztül egy európai cég teljes nemzetközi tevékenységét képes ellehetetleníteni.
Tény kérdése: az USA a világgazdaság legnagyobb szereplője, a globális GDP 20 százalékát termeli, de ennél lényegesen nagyobb az USD súlya a világkereskedelemben. Az ügyletek 50%-a dollár alapú. Ez a dominancia a kereskedelmi szankcionálás legfontosabb eszköze az amerikaiak kezében.
Euró kontra dollár – Irán a tét?
Az európaiakban Irán kapcsán tudatosodhatott, milyen éles fegyver a dollár Washington kezében. Jean-Claude Juncker bizottsági elnök az euró világgazdasági súlyának növelését a következő időszak gazdasági prioritásának nevezte. Heiko Maas német külügyminiszterrel egyetértésben egy ’Európai valutaalap’ és a Swiftnek konkurenciát teremtő, az USA-tól független nemzetközi elszámolási rendszer kiépítést tartja a legfontosabb feladatnak.
„A cél, hogy minél több nemzetközi kereskedelmi ügyletben euróban történjen az elszámolás” – mondta Maas. „Első lépésként Iránnal, majd később az európai országok nyersanyag-vásárlásainál is.” Jelenleg mindkettő teljes egészében dollárban zajlik. Pedig a legfontosabb nyersanyageladók Oroszország, Norvégia és Kazahsztán. A megszokáson kívül semmi sem predesztinálna az USD-alapú elszámolásra.
Párizsban és Londonban is forszírozzák a témát. A franciák a számukra különösen fontos iráni üzleteket akarják mihamarabb euróban lebonyolítani. A nemzetközi pénzügyi metropoliszban, Londonban leginkább a pénzpiacok USD-függőségét leginkább csökkenteni.
Szankciók árnyékában
Az amerikai jegybank, a Fed és a Fehér Ház számára évtizedekig a globális pénzpiacok stabilitásának fenntartása volt a prioritás. Utóbbi ugyan egyre inkább szankciós eszközként is bevetették az USD-t, de a legtöbb esetben a szövetséges országokkal egyetértésben, vagy legalább nem az ő kárukra tette ezt Washington. A Trump-adminisztráció hivatalba lépésével vége szakadt az önmérsékletnek.
Irán valószínűleg csak a kezdet. Washingtonban a Moszkva elleni szankciók kibővítésén gondolkoznak.
A Oroszországgal kereskedő cégek kitiltása az amerikai piacról érzékenyen érintené az oroszokkal szoros kereskedelmi kapcsolatokat ápoló németeket. Különösen, mert az USA a most elkészült gázipari megaprojektet, az Oroszországból az Északi-tengeren keresztül Németországba földgázt eljuttató Északi Áramlatot is el akarja lehetetleníteni.
Jön a jen is
Az euró pénzpiaci súlyának növelése nehezebb feladat a gyakorlatban, mint ahogy elméletben hangzik.
Volt már példa a világgazdaság történetében valuták súlyának gyors változására. 100 éve az USD is így került az élre. Az I. világháború végéig az angol font volt a megkerülhetetlen fizetőeszköz. A háborúval és a gyarmatbirodalmak összeomlásával jelentősen csökkent az európai országok politikai és gazdasági súlya. Az USA mindkét vonatkozásban megerősödött. Így tudta az USD néhány év alatt átvenni a GBP szerepét.
Euró-dollár árfolyam
Ugyanakkor a valuták súlya meglehetősen stabil a kereskedelmi elszámolásokban, és a valutatartalékokban. Utóbbiban az euró súlya bevezetésekor világviszonylatban 18 százalék volt. Egy időszakban 27%-ig emelkedett, de a pénzügyi válság hatására vesztett attraktivitásból. 20 év elteltével alig valamivel több állami és banki megtakarítás van euróban, mint a kezdet kezdetén, 20 százalék. Viszont az elmúlt 20 évben a dollár súlya valamelyest csökkent, 71-ről 62 százalékra. Először az euró, majd a jen, újabban pedig a kínai fizetőeszköz javára.
Új világpénz – Még hiányoznak a feltételek
Több feltétel együttes fennállása szükséges, hogy egy fizetőeszköz a világkereskedelem vezető elszámolása egysége és az állami pénztartalékok kedvelt valutája legyen.
A kibocsájtó jegybank mögött stabil államnak, kiszámítható politikai viszonyoknak kell állniuk. Az euró mögött államok államok, és sok vitával és részben eltérő gazdasági érdekekkel rendelkező szövetség van. Hiányzik a bankunió és az egységes költségvetés, valamint gazdaságpolitika.
A világgazdaság szereplőinek töretlenül kell bízniuk abban a valutában, amelybe megtakarításaikat helyezik, amelyikben ügyleteiket lebonyolítják. Az euró iránti bizalom sosem volt akkora, mint a dollárral szemben. Ráadásul a korábban meglévő, és az európai adósságválság hatására máig tartóan erodálódott. Nem is lehet helyreállítani a nélkül, hogy effektív eljárás születne a stabilitási szabályokat be nem tartó államok elleni fellépésre, vagy legalább a már létező eljárásban kivethető szankciókat következetes alkalmazná az EU.
Máig emlékeznek a pénzpiaci szereplők, hogy ez az euróövezet két legnagyobb gazdaságával, Németországgal és a Franciaországgal szemben a kétezres évek elején elmaradt.
Holott évekig nem teljesítették a maximum 3 %-os költségvetési hiány követelményét.
A valuta mögött egy fajsúlyos gazdaságnak kell állnia. Ennek hiánya miatt nem lehet a gazdag, politikailag és gazdaságilag stabil Svájc nemzeti fizetőeszköze a világkereskedelem vezető valutája, és ezért nem lehetett korábban a német márka sem az. Az EU, a világ legnagyobb gazdaságaként viszont, ha a többit nem is, legalább ezt a feltételt teljesíti.
Súlyának csökkenése ellenére az USD dominanciája továbbra is vitathatatlan. Egyidejűleg az amerikai piac túl jelentős az európai cégek számára, hogy az iráni üzletek kedvéért lemondjanak róla. Így az Irán-vitában az USA keresztül fogja vinni az akaratát. A kérdés, hogy ez mindig így marad-e.
