Elszegényedéssel a klímáért? Az átlagos munkaidő csökkentésével csökken a CO2 kibocsátást – állapította meg több tanulmány. Akinek több szabadideje van, sok szolgáltatást nem vesz igénybe, szükségletei nagyobb hányadát maga elégíti ki – mondják elemzők. Miközben a munkadói érdekképviseletek ellenállnak, sok cég már profitál a munkaidőcsökkentésből.
Kevesebb munka, jobb klíma?!
Klímavédelem, szociális igazságosság és az üvegházhatású gázok kibocsátásának 40 százalékos csökkentése 2030-ig – napjaink három legfontosabb globális célja összekapcsolható, méghozzá a munkaidő csökkentésével. Franciaországban a heti 35 óráról 28-ra csökkentés ötletével gazdasági szakemberek álltak elő Emmanuel Macron francia elnök elé. Tanulmányok sokaságára hivatkoznak, amelyek összefüggést mutatnak a munkaidő és a klímalábnyom között.
A washingtoni agytröszt, a Center for Economic and Policy Research (CEPR) már 2007-ben arra jutott, hogy 18 százalékkal csökkenne az USA energiafelhasználása, ha az EU heti 41 órás átlagára mérséklődne a munkaidő. Az EU-ban pedig 25 százalékkal nőne az energiafelhasználás, ha a munkaidő átlaga az amerikai mértékére emelkedne. Egy 2018-as CEPR tanulmányukból pedig kiderül, hogy az 1 százalék munkaidő-emelkedés 0,65 százalékos CO2 kibocsájtás növekedést okozott az USA-ban. Svédországban a másik irányból erősítették meg az összefüggést: 1 százalékos munkaidő csökkenés 0,8 százalékkal mérsékelte a háztartások károsanyag kibocsátását.
Elszegényedéssel a klímáért?
Kevesebb munka alacsonyabb jövedelmet jelent. Ergo, a globális elszegényedés lenne a klímavédelem legjobb módja?! Francois-Xavier Devetter, a Lilli Egyetem közgazdász professzora másképp közelíti meg az összefüggést:
„Akinek több szabadideje van, az fogyasztásával kevésbé terheli a klímát. Sok szolgáltatást nem vesz igénybe, szükségletei nagyobb hányadát maga elégíti ki.”
Elszegényedéssel nem számolnak sokan. A Le Monde diplomatique (LMd) összeállításában sem az elszegényedést pártolja, hanem annak tudatosítását, hogy áruk vásárlása és szolgáltatások igénybevétele terheli a klímát.
Devetter szerint a megújuló energiaforrások terjedése önmagában nem elegendő a klímaváltozás megállításához. Hibának tartja a gazdasági növekedést elválasztását a klímavédelemtől. Elszegényedéssel nem számol. Mondanivalója: szakítana gazdasági rendszerünk axiómáival, miszerint a jólét forrása a munka, és hogy egy ország fejlettségét az előállított áruk, valamint szolgáltatások mennyisége és minősége határozza meg. A szükségletek kielégítésének fokával és színvonalával mérné az országok fejlettségét, mert a felesleges áruk és szolgáltatások redukálásával csökkenne a klímaterhelés.
Nincs új a nap alatt
A munkavállalói érdekképviseletek a klímavédelemtől függetlenül az iparosodás kezdete óta sikerrel követelik a munkaidő mérséklést. Egy átlag európai az ipari forradalom kezdetén, 1831-ben még évi 3.041 órát dolgozott, 2019-ben már csak 1.613-at. A hollandok, a norvégok és a németek ennél is kevesebbet dolgoznak. Európában a legnagyobb GDP-t előállító Németországban 1.577 óra az évi átlag. Az elmúlt 150 év bebizonyította, hogy a munkaidő mérséklésből a cégek is profitálnak: a kipihentebb munkavállaló hatékonyabban dolgozik és kevesebbet van betegállományban. Az elszegényedéssel a munkavállalók képviselői foglalkoznak inkább.
Még, még, még, ennyi nem elég
A szakszervezetek, a környezetvédők és a baloldal többsége további munkaidő csökkentést akar. A francia szakszervezeti szövetség, a CGT, valamint a Greenpeace és további 20 környezetvédelmi NGO 2020-ban a munkaidő 32 órára csökkentését javasolta a jelenlegi 35-ről a válságkezelés keretében. Mindezt bércsökkentés és a munkaidő flexibilisebbé tétele nélkül.
Utóbbinak sok a kritikus, mert a tapasztalat szerint növeli a munkanélküliséget, az elszegényedést és az irreguláris foglalkoztatást, például a színlelt vállalkozói szerződéseket.
Túl kevesen túl sokat dolgoznak
A munkaidő csökkentés mellett nem csak környezetvédelmi érvek szólnak. Európában évtizedek óta többen dolgoznának, mint amennyi betölthető álláshelye van.
Ez különösen igaz Franciaországra, az EU második legnagyobb gazdaságára. 1980 és ’89 között a 24,7 millió munkavállaló átlagosan évi 38,5 milliárd munkaórát teljesített. 2010 és 2019 között 16 százalékkal több, 29,4 millió munkavállaló volt, akik 8 százalékkal többet, évi 41,9 milliárd munkaórát dolgozott. Egyidejűleg 5,7 millióan hiába kerestek állást. Ha az állással rendelkezők nem dolgoztak volna lényegesen többet, a munkanélkülieknek nagyobb esélyük lett volna állásra.
Norvégiában, ahol évente átlag 1.384 órát dolgoznak, 75 százalékos a foglalkoztatottság, Itáliában, ahol 1.718-at, 59 százalék, Görögországban, ahol 2.036-ot, csak 56 százalék.
„Rossz a munka elosztása” – vonja le a következtetést sokak mellett a nemzetközi civil szervezetekben aktív francia közgazdász, Jean-Marie Harribey. Kevesebben dolgoznak, mint ahányan szeretnének, viszont akinek munkájuk van, egyre többet robotolnak. A munkaidő mérséklésével jelentős gazdasági növekedés nélkül is álláshoz jutnának a munkanélkülieket. „A pandémia kezdete óta 10 százalékkal csökkent a foglalkoztatottság. A legjobb pillanat a munkaidő csökkentésére. Így a munkanélküliek a krízis ellenére is álláshoz jutnának” – mondta az idén nyáron elhunyt francia közgazdász, számos bestseller szerzője, Michel Husson, a LMd-nak.
Kevesebb fizetéssel és több szabadidővel a környezetért?!
Közvéleménykutatásokból is az derül ki, hogy a legtöbben, ha kevesebbet dolgoznának, gyakrabban utaznának és több szolgáltatást vennének igénybe. Az empirikus felmérések azonban rácáfol erre. Azok a németek, akik 40-ről 35 órás munkahétre térnek át, shoppingolás helyett a gyerekeikkel töltenek több időt és kevesebb szolgáltatást vesznek igénybe, mert több idejük van, hogy feladataikat maguk végezzék el.
A környezeti lábnyomot a vagyon és nem a szabadidő növeli. Egy friss felmérés szerint a felső 10 százalék két és félszer több CO2 kibocsátásáért felel, mint az alsó 10. Ezért Devetter professzor szerint „a termelékenység növekedésében plusz szabadidőn és nem fizetésnövelésen keresztül kellene részesedniük a munkavállalóknak.”
Mindenki nyer
Az elmúlt években sok cég önként csökkentette a munkaidőt, de gazdasági és nem klímavédelmi megfontolásból. Egy francia hulladékfeldolgozó, az Yprema heti 5 napról 4-re és 39 óráról 35-re mérsékelt, egyidejűleg 20 százalékkal növelte az alkalmazottak számát. Így az össze munkavállaló heti 39 óra helyett 43-ig üzemeltette a gépeket, ami növelte a termelékenységet és a profitot is.
A Microsoft Japánban, Új-Zélandon és Franciaországban is csökkenti a munkaidőt. Utóbbi helyen 2021 eleje óta heti 4 napon 32 órát kell dolgozni. „Néhány kivétellel, mint a csomagolás, a munkafolyamatok gyorsíthatók, ha a munkavállalók pihentebbek” – magyarázta Laurent de la Clergerie a Guardiannak, miért kifizetődő, ha a munkavállalók kevesebbet dolgoznak.
A szkepszis marad
A kedvező tapasztalatok ellenére a francia munkaadói szövetség, a Medef és a gazdasági miniszter is a munkaidő csökkentése ellen van. „A 28 órás munkahét gazdasági és szociális öngyilkosság” – mondta a Medef elnöke, Patrick Martin a Radio Franceban. Utalva az elszegényedéssel fenyegető retorikára.
„Nagyobb jóléthez többeknek, többet kell dolgozniuk” – helyezkedett hasonló álláspontra a szakminiszter, Bruno Le Maire a közös interjúban. Egy nemzetközi közgazdasági agytröszt, az Institut Montaigne vezetője, Bertrand Martinot szerint is a termelés növelése és az így lehetővé váló munkahelybővítés vezetne ki a válságból.
A részmunkaidő is segít
Németországban és méginkább Hollandiában a részmunkaidővel próbálnak új álláshelyeket kreálni. A módszer működni látszik. Franciaországban, ahol 18 százalék a részmunkaidőben dolgozók aránya 9 százalékos a munkanélküliség. Németországban, ahol a munkavállalók 22 és Hollandiában, ahol 37 százalékuk dolgozik részmunkaidőben, csak 6,3, illetve 4,9 százalék van állás nélkül. A részmunkaidő a bérek aránytalanul nagy csökkenéséhez vezet, ami az átlagnál gyakrabban így dolgozó nőket sújtja – hívják fel a figyelmet a szakszervezetek az érem másik oldalára.
Ön dönt!
Devetter professzor szerint az alapvető kérdés, hogy készek vagyunk-e kevesebbet dolgozni, termelni és fogyasztani a környezet védelméért és a társadalmi igazságosság előmozdításáért? „A többségnek a magasabb fizetés és többet fogyasztás helyett a kevesebb bér és több szabadidő kombinációja mellett kellene döntenie” – teszi hozzá.
Petrus Szabolcs
