Észak-dél ellentét feszíti az euróövezetet. Berlin felelőtlen költekezéssel vádolja Rómát. Az olaszok az exportorientált német gazdaságot kritizálják. Az eurózóna reformja nélkül csak idő kérdése az újabb válság. A németek azonban blokkolják Párizs kompromisszumos javaslatait. A status quo fenntartásában érdekeltek.
Megerősített előítéletek
A dél-európai államok képtelenek a reformokra, a jövő generációi terhére költekeznek. Az északiak a kiegyensúlyozott költségvetés megszállottjai, visszaélnek gazdasági erőfölényükkel, nem segítik a gyengébbeket. Régi sztereotípiák, amelyeket a pénzügyi válság felszínre hozott és máig akadályozzák az euróövezet égető reformját.
Az olasz miniszterelnök, Giuseppe Conte februárban az integráció jövőjéről beszélt az Európai Parlamentben (EP). Kevéssel azután, hogy a két olasz kormánypárt elnöke bejelentette az alapjövedelem bevezetését és a nyugdíjba lépés szabályainak lazítását. Egyidejűleg világossá téve, hogy Itália költségvetési hiánya meg fogja haladni az EU által előírt mértéket.
A hírre megugrottak az olasz állampapírkamatok, kétségessé vált a gigantikus, a GDP 131 százalékára tehető államadósság finanszírozása. Az Alpoktól északra megerősítve látták az előítéleteket: a déliek fütyülnek a közösen lefektetett szabályokra, és a költségvetési fegyelemre.
Conte beszéde olaj volt a tűzre: „Az olasz államháztartás stabil. A költségvetési számok megfelelnek a valóságnak, a prognózisaink megalapozottak. A kormánypolitika gondoskodik a szolid gazdasági növekedésről. De tekintettel vagyunk az olasz választókra, akiknek elegük van az évek óta tartó megszorításokból.”
A dél költekezik, az észak spórol
Az északiak rémképe: helyt kell állniuk a felelőtlenül költekező déliek adósságáért. „A krízis óta a tagországok bizalmatlanok. Felerősödtek az előítéletek. Egyre nehezebb az eurózónát igazgatni” – mondja Lucas Guttenberg, egy uniós kérdésekkel foglalkozó agytröszt, a berlini Jacques-Delors Intézet igazgatóhelyettese.
A 2008-ban kezdődött pénzügyi világválság reális veszéllyé tette a görög, a portugál, a spanyol és az ír, sőt a belga és az olasz államcsődöt is.
A bajba jutott országok segítséget kaptak, de ennek komoly ára volt. „Az északi vezetők maguk elé citálták a déli államok képviselőt és ultimátum szerűen közölték, milyen megszorításokat várnak a mentőövért” – emlékeznek vissza a válság hónapjaira az eurokraták. „Valóban nyomást gyakoroltunk a bajba jutott tagállamokra.
A parlamentek el is fogadták, amit elvártunk, de a minisztériumok, az alsóbb szintű államigazgatási szervek és az önkormányzatok szabotálták sok intézkedés végrehajtását” – mondja egy konzervatív bajor EP-képviselő, Markus Ferber. „Lehet, hogy ők megalázva éreztek magukat. Mi viszont csalódottak vagyunk” – teszi hozzá.
Euró- vagy adósságválság?
A 2008-ban kezdődött eseményeket délen „euróválságnak” hívják. Az északi „adósságválságról” beszélnek. A szóhasználati különbség érzékelteti, hogy másban látják az okokat. Az északiak szerint a felelőtlen költekezés, az elszabadult költségvetési hiány és államadósság okozta a krízist. A déli narratíva szerint az euró minden baj forrás.
A populistának mondott Északi Liga – 5 Csillag Mozgalom összefogás kormánya Itáliában különösen ragaszkodik a saját interpretációjához.
„Másban látják az okokat és a megoldásokat is. Ezért nincs egyesség az euróövezet reformjáról” – véli Thomas Wiese. Az osztrák-amerikai közgazdász 2012 és 2018 között az Euro Working Group (EWG) elnöke volt.
Ez a grémium készíti elő az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő Euró-csoport találkozóit és koordinálja az elfogadott döntések végrehajtását. Az EWG gondoskodik tehát az eurózóna mindennapi működéséről.
Görögország helyzete stabilizálódott. Most az olaszok vannak a fókuszban. A német szerint Itália az euró bevezetése előtt elmulasztották a szükséges és meg is ígért reformokat. Ezért nem bővül a gazdaság immár két évtizede. Mégis költekeznek. Érthető, hogy a piacok egyre drágábban finanszírozzák a növekvő adóssághegyet.
Az olaszok szerint az exportra épülő német gazdaság a bajok okozója. Áruval árasztja el Itáliát, ezekkel a termékekkel az olasz cégek nem tudnak versenyezni. A németek rengeteget profitálnak az euróból, mégsem szolidárisak a déliekkel.
Miért lenne a németek felelőssége, hogy az olaszok Fiat helyett VW-t vesznek? Itália és társai korábban az északi termelékenység gyorsabb növekedésére nemzeti valutájuk leértékelésével válaszoltak. Vállalkozásaik nem termeltek effektívebben és a minőség sem feltétlenül javult, de a hazai áruk így olcsóbbá, versenyképesebbé váltak. Az euró bevezetése óta ez az út nem járható.
Wiese mindkét félnek igazat ad. „Az északiak rengeteget profitáltak az euróból. A déliek joggal várnak cserébe szolidaritást.”
Déli lazaság északi harácsolás
Gazdaságtörténészek némelyike az eltérő éghajlatból eredő felfogásbeli különbségeket látnak a háttérben. A hosszú skandináv tél alatt terméketlen a föld. A túlélés záloga a nyári felhalmozás, tehát a takarékoskodás. Ahol egész évben süt a nap és termő a föld nem kell raktározni, hosszú . Inkább lehet a mának élni.
Vannak valláson alapuló világnézeti különbségek is. Az északi evangélikus-református szellemiség erénynek tartja a gazdasági sikert. A katolikus délen a vagyongyarapítás harácsolásnak számított.
Magyarázatok – kísért a múlt
A déli országok centralizáltak, nincs valódi önkormányzatiság, a polgárok a központi akaratot érvényesítő helyi közigazgatási szerveket ellenségek tartják. Az észak a városiasodás bölcsője, az államok föderatívok.
A helyihatóságok valóban az önigazgatás szervei, amelyeken keresztül a polgárok beleszólnak a közösségi élet szabályozásába. A közigazgatás partner és nem ellenség – vallják. A szabálykövetés természetes.
Amikor a bajor EP-képviselő arra panaszkodik, hogy helyben nem hajtották végre a parlamentben elfogadott jogszabályokat, nem veszi figyelemben az eltérő történelmi fejlődést. A déli embernek az állam kizsákmányoló, akitől az adóért cserébe alig kap szolgáltatást. Ezért természetes a kiskapuk keresése.
A válság idején a bulvársajtó tovább élezte a kulturális különbségeket. Felszínre hozta az újkori sérelmeket, erősítette a legrosszabb előítéleteket. A pénzünkre ácsingózó, lusta görögök vs. náci németek – summázhatók a szalagcímek.
A legnagyobb német bulvárlap, a Bild hisztérikus kampányt folyatott a görögök ellen. A segítségért az Akropolisz és a szigetek elzálogosítását követelte.
Nem késett a válasz: a görög újságok Merkelt és pénzügyminiszterét, Schäublét náci uniformisban öltöztették a címlapjukon.
Áll a munka
„A pénzünket akarják” vs. „A piacunkat akarják” – súgják Wieser fülébe az EWG német és az olasz tagjai. „Az ülésteremben mosolyognak egymásra, de bizalmatlanok, ezért nem halad a munka.” Pedig sok a feladat, ha az eurózóna a következő világgazdasági turbulenciával nem akar ismét válságba kerülni.
Elvben mindenki az európai betétbiztosítást, és a fizetésképtelenné vált pénzintézetek rendezett felszámolásának közös szabályozását magában foglaló bankuniót akar. Ezzel lehetne biztosítani, hogy a kis- és nagybefektetők minden tagállamban biztonságba érezzék a pénzüket, bizonytalan időkben se meneküljön a tőke délről északra. A részletszabályok kidolgozása mégsem halad.
A közös gazdaság- és adópolitika, az európai munkanélküli biztosítás és államadósság menedzsment, valamint egy a mainál sokkal több bevétel felett rendelkező uniós költségvetés megvalósítása még rosszabbul áll.
A „szorgalmas északiak” nem akarnak közös munkanélküli biztosítást a „lusta déliekkel”. Az európai adósságkezelésben pedig az államadósságok szocializálásának előszobáját látják.
Párizs helyett Berlin a Hansa csoportra tesz
A francia elnök, Emmanuel Macron beiktatása után ambiciózus tervekkel állt elő. Az egyetlen egyszerre északi és déli állam vezetőjeként megérti az északi félelmeket és a déli államok gondjait is. Be akarta temetni az ideológiai és gazdasági árkokat. A megvalósításhoz azonban hiányzott a legfontosabb partner, Berlin. Az EU gazdasági és politikai motorja, a francia-német tandem felmondta a szolgálatot.
Németország az utóbbi időben a Hansa-csoportra tesz, ha az euróról van szól. A Hansa-csoport az eurózóna északi országainak Hollandia által életre hívott konzultációs fóruma. A németek, akik korábban maguk is reformokat sürgettek, most blokkolnak. Az euróövezet működget, minden tagállam képes a piacról finanszírozni magát, a német cégek akadálytalanul exportálhatnak – Berlinnek kényelmes a status quo.
„A pénzügyminisztereknek nyíltan el kellene mondaniuk, mit várnak a másiktól, mi zavarja őket a másikban. Ha érdemben vitatkoznának erről, kiderülhetne, mi a sztereotípia és mi az, aminek valóságalapja van. Másképp nem állítható helyre a bizalom. Ha ez nem történik meg, és marad a helyben járás, csak idő kérdése az újabb válság” – értékeli a kilátásokat Wieser, az EWG korábbi elnöke.
