A gazdaság dübörög, a szegénység mégis óriási. A választások demokratikusak, a kormányzás tekintélyelvű. A miniszterelnök népszerűsége töretlen, mégis nő az elégedetlenség. A hinduk büszkék toleranciájukra, ennek ellenére felróják nekik fokozódik a nyomás a szubkontinens kisebbségein. India az ellentmondások országa. Petrus Szabolcs írása.
Két kép egy országról
India világ- és atomhatalom; a 6. legnagyobb gazdaság; 7%-os GDP-bővülés, 2,5%-os munkanélküliség; a világ második legnagyobb, 1,2 milliárdos piaca; a semmiből kinövő modern városok és bővülő infrastruktúra; saját űrprogram – sorolja a kormány külföldi befektetőket csábító reklámklippje.
Bernard Steinbrücke, a Német-Indiai Kereskedelmi Kamara elnöke is sikersztoriról beszél: „Amikor 26 éve irodát megnyitottuk Pune-ben, 1 milliós volt az Új-Delhi közeli város. Ma 6 millióan lakják, fontos gazdasági centrum, a Mercedes és a VW is termel itt.” A kamara 1800 céget reprezentál, a legnagyobb külföldön működő német gazdasági kamara. Steinbrücke a sikerben oroszlánrészt tulajdonit az országot 5 éve irányító Narendra Modi-nak.
Arundhati Roy, a világhírű indiai író másképp látja hazáját: „Modi Gandhi országát, a vallási tolerancia és politikai pluralizmus szimbólumát totalitárius állam változtatja. Nacionalista és hindu-soviniszta!”
Az Indiát évtizedekig irányító Nemzeti Kongresszus 2014-ben belebukott a korrupciós botrányokba. Azóta Modi és pártja, az Indiai Néppárt (BJP) irányítja a szubkontinenst. A BJP valójában a Nemzeti Önkéntes Szervezet, az RSS fedőszervezete. Utóbbi egy 1925-ben, Mussolini feketeingeseinek mintájára alapított félkatonai szervezet. Büszkén vállalt célja Indiát árja-hindu nemzetállammá tenni.
A gazdasági elit igazodik az új ideológiához. Ratan Tata, a Tata-csoport első embere rendszeres résztvevője az RSS felvonulásainak.
A kormánypropaganda eredményes. Az ország legjelentősebb könyvvásárán Új Delhiben egy fiatalember a Mein Kampf-ot lapozgatja. „Hitler nagyformátum politikus volt. A semmiből egy ország, majd egy egész kontinens vezére lett – indokolja érdeklődését a 22 éves Siddarth.
Menedzsment szakot végzett, most a Külügyminisztériumban dolgozik, a jövő évtől Londonban fog tanulni nemzetközi kapcsolatokat. A holokauszttal nem ért egyet, „de a nagy vezetőknek vannak az átlagember számára nehezen érthető döntései” – teszi hozzá Siddarth, a jövő indiai elitjének tagja.
A nacionalisták leginkább a lakosság 14%-t kitevő muszlimok ellen lépnek fel. A hindu templomokban is prédikálnak ellenük. A lakosság egyik legszegényebb rétege, mégis tőlük féltik a jólétet. A muszlimellenességnek történelmi háttere van. Az Indiát 1947-ig kolonializáló britek az „oszd meg és uralkodja” politika jegyében rendszeresen kijátszották egymás ellen a hindukat és a muzulmánokat.
„Kétségtelen, hogy a BJP egy nacionalista párt, azonban sosem látott biztonságról és stabilitásról gondoskodik – árnyalja a képet Steinbrücke, a kamara elnöke.
Más típusú kapitalista fejlődés
A Indiában egyedi volt a kapitalista fejlődés: a piacgazdaság ellenére sok volt a tervgazdasági elem, a magánszféra összefonódott az államival. Ez különösen igaz a szubkontinens legnagyobb magánvállalkozására, az 1870-ben alapított Tatára. Hatalmas konszern, 98 vállalatot tömörít, 660 ezer embert foglalkoztat, évi 120 milliárd dollár bevételt termel. A cégcsoport legnagyobb tagjához, a Tata Motorshoz tartozik a Jaguar és a Land Rover.
India évtizedekig az „el nem kötelezett országok” vezetője volt. A bipoláris világrend megszűnésével politikailag és gazdaságilag is megroppant. A nemzetközi hitelezők, az IWF és a Világbank liberalizációt és privatizációt rendeltek el.
Ekkor indult Modi politikai karrierje az ország gazdaságilag legjelentősebb tartományában, Gujarat-ban. A 2000-es évek elején a szövetségi állam elnöke lett. Politikája a kezdetektől ötvözi a neoliberalizmust a nacionalizmussal. 2009-ben konferenciára hívta a legfontosabb külföldi befektetőket és az indai gazdasági elit képviselőit. Megígérte, hogy az ország első embereként felgyorsítja a privatizációt, lazítja a munkajogi szabályokat, leépíti a még megmaradt tervgazdasági elemeket. Modi nem tagadta, erős kezű vezetésre készül. Ez a gazdasági szereplőket nem zavarta. Ebben látták a garanciát ígéretei megvalósítására.
Az ellentmondások országa
Modi teljesítette, amit vállalt. A hivatalos narratíva szerint intézkedéseinek köszönhetően dübörög a gazdaság, ergo nő a jólét is. A valóságban az 1,2 milliárd indiai 60%-a kevesebb, mint napi 2,50 dollárból él, 200 millióan éheznek, alig 30% tartozik a középosztályhoz – áll a Világbank tanulmányban. A lakosság fele a mezőgazdaságban dolgozik. Kilátástalan helyzetükből naponta tucatnyian menekülnek öngyilkosságba.
Az ellentmondásokra a legjobb példa Dharavi, Mumbai legnagyobb nyomornegyede. Egymillió ember két négyzetkilométeren, azaz két Margit-szigetnyi területen! Az iszonyatos szegénységben élők évi 500 milliós GDP-t állítanak elő! A bádogváros hulladék újrahasznosítási központ. A legalsóbb kasztokhoz tartozók, a muzulmán és a dalit kisebbség tagjai, valamint a nepáli bevándorlók a hét 6 napján napi 12 órát robotolnak. Puszta kézzel bontják elemekre a legkülönbözőbb háztartási gépeket. Privilegizáltnak mondhatja magát, aki 10 évi munka után nem a túlélésre is éppen csak elegendő órabért, hanem havi 200 euró fixet kap.
Dharavitól alig néhány kilométerre a gazdagok és szépek korzóznak Chowpatty Beach tengerparti promenádján. Itt áll a világ legnagyobb családi háza, az Antilia, az Ambani család rezidenciája: 27 emelet, 600 háztartási alkalmazott, 2 helikopterleszálló. Mukesh Ambani 55 milliárdos vagyonával a világ 13. leggazdagabb embere.
Vállaltbirodalma az energia, a kiskereskedelem, a távközlés és a média területén is aktív. Lánya fényűző esküvőjén a miniszterelnök mellett Hillary Clinton is részt vett. Ambani volt Modi kampányának fő támogatója, aki ezt már hatalomra kerülése után pár nappal elkezdte meghálálni. Messze a piaci ár alatt vehette meg az ország legnagyobb, állami tulajdonú médiakonszernjét, a Network 18-at – privatizáció Modi-módra.
Támogató többség, tiltakozó kisebbség
A BJP népszerűsége 5 év kormányzás után töretlen. A legutóbbi választásokon a képviselői helyek 52%-t szerezte meg. Van azonban tiltakozás is. Modi ugyanis adós maradt a lakosságnak tett két fő ígérete teljesítésével, ami a munkahely teremtés és a szegénység csökkentése volt. Januárban a 230 eurós minimálbért követelő általános sztrájkban 180 millióan vettek részt. Annak ellenére, hogy az Indiai Szakszervezeti Szövetség a munkabeszüntetés ellen volt. Nem meglepő, vezetői Modi elkötelezett támogatói.
Az egykori „érinthetetlenek” adják a tiltakozók magját. A kasztrendszert ugyan 1950-ben felszámolták, de a legrosszabbul fizető és legalantasabb munkák (hulladékipar, bőrfeldolgozás, vágóhíd) továbbra is az egykor a legalsó kasztokba tartozóknak jutnak. Nem jobb a muszlim és a dalit kisebbség, valamint a szubkontinens őslakói, az adivasi-k helyzete sem.
Utóbbiak leginkább India középső tartományaiban élnek, ahol a közelmúltban jelentős szén, bauxit, cin és vasérc lelőhelyekre bukkantak. A nyugati cégek sorban állnak, hogy megkezdhessék a 80 milliárd euróra becsült kincsek kitermelését. A zavaró őslakókat jobb esetben csak elüldözik…
Az érem másik oldala
Steinbrücke, az IHK vezetője ismét az érem másik oldaláról beszél: „India 1,2 milliárdos ország számos etnikummal és vallással, valamint nyugaton elképzelhetetlen társadalmi és vagyoni különbségekkel. Alapvetően demokratikus ország szabad választásokkal és sajtóval. Azonban nem szabad a demokráciát európai mércével mérni. Egy ekkora ország erős kezű vezető nélkül káoszba süllyedne.”