Miközben a világ gazdasága évek óta a Brexit-tel, Trump elnök kereskedelempolitikai játszmáival, az amerikai-európai kereskedelmi háború lehetőségével, az EU reformjának szükségességével van elfoglalva, Kína folytatja gazdasági nyomulását Afrikában. Olyannyira, hogy a nemzetközi gazdasági sajtó egy része már Afrika kínai „gyarmatosítását” emlegeti.
Talán ez a megállapítás ma még túlzásnak tűnik, de tény, hogy egyes afrikai országokba ömlik a kínai működő tőke, egyre több a kínai érdekeltség és a kereskedelmi kapcsolatok is soha nem tapasztalt magas szinten vannak.
Kína nyersanyagra éhes
Nyílt titok, hogy Kína globális gazdasági szerepre készül, s ehhez egyre több kőolajra és más nyersanyagokra van szükséges. Kiváló beszerzési forrása a nyersanyagoknak Fekete-Afrika, ahol Peking késztermékekkel, az infrastruktúra fejlesztésével (például kikötők, vasútvonalak és utak építése), munkahelyteremtéssel, valamint a tőkebefektetésekkel fizet.
Hatalmas iramban épül ki az afrikai-kínai gazdasági és kereskedelmi hálózat, amely csereviszonyaiban a klasszikus gyarmatosításra hasonlít. Az afrikai kivitel döntően nyersanyag, míg Kínából már feldolgozott áru érkezik, ez azonban a gazdasági kapcsolatoknak csak a felszíne. A hosszú távú elköteleződést a kínai hitelek és beruházások adják, amelyek fő célpontjai leginkább a nyersanyagban gazdag államok.
A statisztikák tanúsága szerint a legtöbb hitelt Etiópia, Angola, Kenya és Szudán kapta eddig Pekingtől, a kínai beruházások fő célországa pedig Egyiptom, Nigéria és Algéria.
A kínai jelenlét számokban
Az elmúlt két évtizedben Kína az afrikai földrész legnagyobb gazdasági partnerévé vált. A hivatalos adatok szerint az ezredforduló óta a két fél közötti kereskedelem évente átlagosan 20 százalékkal, a külföldi közvetlentőke-befektetés (FDI) pedig ennek körülbelül a duplájával növekedik. Amíg a kontinens és Kína 2001-ben mindössze 13 milliárd dollár értékű áruforgalmat bonyolított le egymással, addig 2015-ben ez az érték már 180 milliárd dollárra növekedett. Sokatmondó tény, hogy ez az összeg több mint a Kínát követő három ország (India: 59 milliárd amerikai dollár; Franciaország: 57 milliárd dollár; USA: 53 milliárd dollár) afrikai kereskedelmének értéke összeadva.
Napjainkban a kínai külföldi segélyek több mint felét Afrika kapja. Ez gyors és látható eredményekkel jár, ugyanakkor – szemben a nyugati befektetőkkel – Kína nem követeli meg az emberi jogok tiszteletben tartását, ami számos afrikai ország szemében vonzóbb alternatívává teszi.
(A John Hopkins kutatóintézet adatai szerint igen sok kínai befektetés irányul Etiópia felé, ahol 2000 óta 12,3 milliárd dollár értékben valósultak meg kínai fejlesztések, elsősorban gátak, utak, vasútvonalak és gyárak épültek. Ennek egyik oka, hogy Etiópiában a legolcsóbb az ipari munkaerő egész Afrikát tekintve: kevesebb, mint száz dollár a havi átlagos kereset.)
Az Afrikába áramló működő tőke állományát tekintve Kína 2014-ben csupán a negyedik volt ugyan, de 2010 és 2014 között a kínaiak közvetlentőke-befektetései évente átlagosan 25 százalékkal nőttek a kontinensen. Ebből a tényből előre jelezhető, hogy Peking legkésőbb 2030-ig ezen a területen is meg fogja előzni az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot és Franciaországot.
A kínai nyitás háttere
A gazdasági kapcsolatok elemzésekor nem szabad elfeledkezni arról, hogy milyen tényezők motiválják Kína erőteljes nyitását Afrika irányába. Az ötvenes – hatvanas években Peking számára az ideológiai befolyásolás volt elsődleges, hiszen az afrikai országok többsége ezekben az években lett független, felszabadultak a volt gyarmatok. Ma viszont a fő célok:
a kőolaj, színes- és nemes fémek (vas, nikkel, vörösréz, stb.) biztosítása a „hátország” számára. (Ma már Kína a világ második legnagyobb olajimportőre az USA után.)- az egész világra kiterjedő export-offenzíva folyamatos fenntartásához szükséges alapanyagok zavartalan beszerzése
- befektetések a térség olajexportáló országaiba (Szudán, Angola, Nigéria, stb.)
- meghatározó, kikerülhetetlen szereplővé válni a világ olaj-behozatali piacán
- új piacok keresése és megszerzése
- a Dél-Dél gazdasági együttműködés fokozása és elmélyítése
- a segélyezés, a jótétemények folyamatos növelése
Visszatérve a napi üzleti folyamatokra: a statisztikák szerint ma az Európai Unió mögött Kína az afrikai kontinens második legnagyobb kereskedelmi partnere. Noha – amint arról már szó volt – a kereskedelem volumene az utóbbi években meghúszszorozódott, ám Afrika a kínai kereskedelemben az export tekintetében csupán 4,5 százalékkal, az import esetében pedig 6 százalékkal részesedik.
Az egyes országokat illetően nagyon eltérő adatokkal találkozhatunk: míg Algériából csupán az export 3 százaléka irányul Kínába, addig a Kongói Köztársaság 52, Sierra Leone pedig 80 százalék arányban exportál az ázsiai országba, elsősorban nyersanyagot. Érdemes megjegyezni, hogy Kína Afrikába irányuló késztermék kivitele rossz hatással van az afrikai feldolgozóipar fejlődésére, így hosszú távon is lemaradásra kényszerítheti a földrészt.
Áramlik a tőke
A tőkeáramlás tekintetében a kínai tőke kiemelkedő célpontjai a Kongói Demokratikus Köztársaság, Szudán, a Dél-afrikai Köztársaság és Nigéria. A befektetők persze nem hagyják figyelmen kívül, hogy a Nemzetközi Valutaalap szerint Fekete-Afrika összesített bruttó nemzeti terméke (GDP) nagyjából csak Spanyolországéval egyenlő. Ugyanakkor az afrikai országok egyik legfőbb külföldi bevétele például a külföldön dolgozó afrikaiak hazautalásaiból származik, ami mintegy 40-50 millió dollár.
A kínai tőke beáramlása Afrikába egy tanulmány szerint az elmúlt években számos előnnyel járt az országok számára. Az afrikai országok többsége gazdaságilag jelenleg olyan fejlettségi szinten áll, mint ahol Kína állt néhány évtizeddel ezelőtt. Csakhogy azóta Kína példátlanul dinamikus fejlődésen ment keresztül, most pedig ugyanerre a fejlődési pályára állhat rá az afrikai kontinens is, kínai segítséggel.
A tőkén túl, a kínai cégeken és szakembereken keresztül beáramlanak a kontinensre többek között a gyártási know-how-k, a kereskedelmi jó-gyakorlatok, illetve a hatékony menedzsmentmódszerek is. Ezek, ha jól használják őket, megteremthetik Afrika gazdasági felemelkedésének lehetőségét, továbbá közreműködhetnek abban, hogy a földrész magasabb szinten is becsatlakozhasson a globális értékláncokba. Az olyan nagyvállalatok, mint az Alibaba vagy a Tencent kínai piacon szerzett tapasztalatai jelentősen segíthetik az afrikai piacok fejlesztésének folyamatát.
A kontinens gazdasági növekedése szempontjából hátráltató tényező, hogy a beruházásokhoz fokozott igény mutatkozik a külföldi tőke iránt, a hivatalos belső megtakarítás ugyanis még mindig nagyon alacsony Afrikában. Ezzel ellentétben a külföldi eladósodottság jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben, ami viszont ellenállóbbá teszi a kontinenst. Fekete-Afrika külfölddel szembeni eladósodottsága a 2000-es 64 százalékról a GDP mintegy 25-30 százalékára csökkent; a Valutaalap adatai szerint ez a jelentős mérséklődés nem kis részben köszönhető a nemzetközi adósságelengedő programoknak is.
Munkahelyteremtés, szakképzés
Afrikában a fokozódó kínai jelenlét egyik legkedvezőbb rövid távú hatása a munkahely teremtés és a szakképzettség fejlesztése. A McKinsey tanácsadó cég által 2017-ben készített tanulmány szerint az Afrikában működő kínai cégek munkavállalóinak átlagosan 89 százaléka helybeli, ez az arány a menedzsment esetén már csak 44 százalékos.
A helyiek magas foglalkoztatási aránya miatt várható, hogy a további kínai beruházások – például a gyártási tevékenységek Afrikába való kiszervezése – által teremtett munkahelyek száma jelentősen és folyamatosan fog növekedni. 2015-ben a hivatalos adatok szerint például Kenyában már a foglalkoztatottak 5 százaléka kínai hátterű cégnél dolgozott.
Ami a szakképzést illeti, a McKinsey tanulmánya szerint a kínai hátterű cégek átlagosan 64 százaléka nyújt munkahelyi képzéseket a dolgozóknak. A munkavállalói készségek és képességek fejlesztésére jó példa az egyik legnagyobb kínai vállalat, az Aviation Industry Corporation of China által indított Africa Tech Challenge.
Ez egy olyan program- és versenysorozat, amelynek során a legjobban teljesítők pénzjutalomban részesülnek, adott esetben pedig tanulmányi ösztöndíjat nyerhetnek kínai egyetemekre, vagy felveszik őket a vállalathoz. (A program jelenleg Kenyában, Ghánában, Ugandában és Zambiában működik).
A pénzügyek is célkeresztben
Peking figyelme az afrikai gazdasági és üzleti élet minden területére kiterjed. A pénzügyi szolgáltatások területén a Bank of China terjeszkedése a legszemléletesebb: a pénzintézet 2017 óta 20 százalékos részesedéssel rendelkezik a dél-afrikai South Africa’s Standard Bank-ban.
Tavaly a bank johannesburgi „leánya” kibocsátotta az országban az első, jüanban denominált, 3 éves lejáratú kötvénycsomagot 1,5 milliárd jüan – azaz mintegy 220 millió dollár – értékben. A Bank of China ezen kívül a közelmúltban Luandában megalapította angolai kirendeltségét is.
A pénzügyi terjeszkedés jegyében a kínai jegybank (People’s Bank of China) megállapodást kötött a dél-afrikai, a zambiai, a nigériai és a mauritiusi jegybankkal arról, hogy ezek az intézmények devizatartalékokat képeznek jüanban. A folyamatokból világosan látható, hogy Kína következetesen hajtja végre átfogó szemléletű Afrika-stratégiáját, melyben mára összefonódnak a pénzügyi, gazdasági, politikai és katonai elemek.
Jönnek a kínai cégek is
Az Afrikának nyújtott hitelek másik előnye Kína számára, hogy – egyfajta közvetett következményként – megnyitja az utat a földrészen a kínai vállalkozók előtt. A kínai gazdasági és hitel-megállapodások ugyanis azt üzenik a piaci szereplőknek, hogy az ázsiai ország hosszútávon elkötelezett a gazdasági együttműködésben.
Ezzel egy olyan alap jön létre, melyre a magánszféra szereplői bátran építhetnek: beruházhatnak, vállalkozhatnak. Ez pedig összességében hozzájárul a kínai gazdaság erősödéséhez. Ezt a megállapítást támasztja alá a McKinsey tanulmánya is, amely szerint jelenleg mintegy 10 000 kínai vállalat tevékenykedik Afrikában, melyeknek 90%-a magán kézben van.
Az érem másik oldala
Persze az éremnek mindig két oldala van, s nem minden arany, ami fénylik. A kínai gazdasági és üzleti nyomulásnak árnyoldalai is vannak. Hátrányként említhető meg az afrikai országok részéről, hogy a kínai nagyvállalatok kontinensen való megjelenése összességében nem hozta kedvezőbb pozícióba a helyi vállalkozásokat. A nagyvállalatok beszállítói körét tekintve – a megkötött szerződések értéke alapján – az afrikai cégek nem érik el az 50 százalékos részesedést sem.
Egy másik szempont, amely még kedvezőtlenül érinti a helyi gazdaságokat, hogy az ottani vállalkozások nem tudják felvenni a versenyt a kínai vállalatokkal. Dél-Afrikában – a kontinens gazdaságilag egyik legfejlettebb országában – az acél- és gépipari ágazat szereplői nem tudják tartani a kínai nagyvállalatok által diktált árversenyt.
Több iparági szereplő szerint a kínai acélipari vállalatok olyan áron értékesítik termékeiket, amely még az előállítás költségeit sem fedezi piaci körülmények között. (Érdemes megjegyezni, hogy ez az „árképzés” nem csak Afrikában okoz gondot: többek között ez szolgált alapként a Trump által elsősorban Kínával szemben meghirdetett kereskedelmi háború esetében is.)
Afrikáé a 22-dik század?
A kaliforniai állami egyetem egyik vezető tanára, Avi Brooks szerint a 21-dik század minden valószínűség szerint Kína százada lesz. A hatalmas kínai beruházások Afrikában és az ottani innováció viszont azt sejtetik, hogy a következő század már egyértelműen Afrikáé lesz. Ezt a merész állítást Brooks azzal is alátámasztja, hogy csak 2005 és a tavalyi év között 299 milliárd dollár kínai tőke érkezett Afrikába, s a következő évtizedekben ez az összeg igencsak meg fog sokszorozódni.
Peking „gondoskodik’ arról, hogy kínai fejlesztései ne torpanjanak meg. A tavaly szeptemberi kínai-afrikai csúcstalálkozón a kínai elnök bejelentette, hogy országa nyolc fő területen tervez afrikai országokkal együttműködésre lépni és hatvan milliárd dolláros segély-, beruházási és finanszírozási alapot nyit az elkövetkező három évre.
Hatvanmilliárd dolláros alap
Az MTI szerint az együttműködési projektek kiterjednek többek között az iparfejlesztésre, az összekapcsolt közlekedési infrastruktúrára, a kereskedelmi forgalom fellendítésére, valamint energiatakarékos és környezetvédelmi fejlesztésekre. A hatvan milliárd dollárból 15 milliárdot segélyekre és kamatmentes hitelnyújtásra szánnak, 20 milliárdból további hiteleket nyújtanak, 10 milliárd dollárt fejlesztési beruházásokra, 5 milliárd dollárt pedig az afrikai behozatal fedezésére különítenek el.
A nem államai kínai vállalatokat is arra ösztönzik, hogy legalább 10 milliárd dollár értékű beruházást valósítsanak meg Afrikában a következő három év alatt. A tervek szerint ötven mezőgazdasági fejlesztési projektet indít Afrikában Kína, valamint egymilliárd jüan (mintegy 147 millió dollár) értékben nyújt emberbaráti segítséget természeti katasztrófák által sújtott területeknek. Emellett a mezőgazdasági fejlesztésekhez ötszáz magasan képzett kínai szakembert is afrikai országokba küldenek tanácsadónak.
Még hosszasan lehet sorolni Kína tudatos, jól megtervezett afrikai „hódításainak”, jelenlétének és terveinek elemeit. Látnivaló, hogy olaj- és nyersanyagéhsége csillapítására Peking jókor lépett. Akkor, amikor a volt gyarmattartó országok, valamint a nagyhatalmak viszonylag kevés figyelmet fordítottak a fekete kontinensre. Ügyes és előrelátó?
Dr. Gonda György, CMC
vezetési tanácsadó
Certified Management Consultant
