Németországban is kísérleti tesztekkel mérik, hogy a kevesebb munka valóban segíthet-e a munkaerőhiány leküzdésében.
Németország, Európa ipari nagyhatalma kritikus munkaerőhiánnyal küzd. Egyes becslések szerint kétmillió munkahely üres a gazdaságban, és az ország vállalatainak fele nem talál elég munkaerőt. A válsággal szembesülve cégek tucatjai tesztelnek egy olyan stratégiát, amely – legalábbis a felszínen – ellentmondásosnak tűnhet: ráveszik a munkavállalókat, hogy kevesebb napot dolgozzanak.
A német teszt kifinomultabb
2024 február elején 31 németországi vállalat kezdett “négynapos” munkahét-kísérletbe. A kezdeményezést a 4 Day Week Global (4DWG) nevű nonprofit vállalat és az Intraprenör vezetési tanácsadó cég vezeti. Márciusban további 14 vállalat csatlakozik a kezdeményezéshez. A német állami kutatóegyetem, a Münsteri Egyetem fogja elvégezni a hat hónapig tartó kísérletek tudományos értékelését, amelyben várhatóan legfeljebb 600 munkavállaló vesz részt.
A 4DWG, amely számos más országban is folytat hasonló kísérleteket, úgy véli, hogy a munkanapok csökkentése a bérek változatlan szinten tartása mellett termelékenységnövekedést eredményezne a vállalatok számára, és javítaná a munkavállalók jólétét, motiválva a megfeszített munkaerőt. A megközelítés olyan embereket is bevonzhatna a munkaerőpiacra, akik nem tudnak heti öt napot dolgozni, ami enyhítené a munkaerőhiányt.
De miben különbözik a német kísérlet a rövidebb munkahét kipróbálására irányuló számos más országbeli kísérlettől? Mit mutattak ki ezek a korábbi kísérletek – termelékenyebbek-e a munkavállalók, ha kevesebbet dolgoznak? Lehetséges-e, hogy a világgazdaság áttérjen a négynapos munkahétre, és követik-e más országok a példát? Az Al Jazeera közgazdászokkal, szakértőkkel és a tanulmányban részt vevő kutatókkal beszélgetett, hogy megtudja, mi a helyzet.
A rövid válasz: közgazdászok, szakértők és kutatók szerint a német teszt kifinomultabb technikákat használ, hogy megbízhatóbb adatokat hasonlítson össze, mint a más országokban korábban végzett kísérletek, bár még mindig vannak hiányosságai. Eredményei az eddigi legtisztább képet adhatják a négynapos hét előnyeiről és buktatóiról. De még a stratégia legelszántabb támogatói is elismerik, hogy nem biztos, hogy minden munkahelyet át lehet állítani a rövidebb munkahétre.
A rövid munkahétről szóló vitának hosszú története van. A munka és a magánélet egyensúlyának igénye a 19. században a világ egyes részein a szakszervezeti mozgalomból indult ki, amely a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés és nyolc óra kikapcsolódás mellett kampányolt. Ezután a modern gazdaságban először próbálták ki teljes mértékben a rövidebb munkahetet. Timothy T. Campbell, az Egyesült Királyságban működő De Montfort Egyetem vállalati társadalmi felelősségvállalás és üzleti etika vezető oktatója az 1940-es évekre vezette vissza a csökkentett munkahét eredetét, amikor az Egyesült Államokban az üzemanyag- és benzinszállító teherautók vezetői heti négy napot dolgoztak. Az ezt követő évtizedekben, különösen az 1960-as évektől kezdve számos négynapos munkahét-kísérletet végeztek – állapította meg Campbell a kutatásban.
A ’70-es években nem jött be
“De az 1970-es évek elején robbant be az érdeklődés a 4DWW (négynapos munkahét) iránt, szinte kizárólag az Egyesült Államokban, mind a népszerű sajtóban, mind a tudományos életben” – állapította meg a tanulmány. “Ez nem tartott sokáig. Az 1970-es évek végére nagyon kevés érdeklődés maradt”.
Akkoriban a legnépszerűbb módja a négynapos munkahét kipróbálásának, amelyet a gazdaság különböző ágazataiban, köztük a feldolgozóiparban is teszteltek, az volt, hogy heti négy napon át napi 10 órát dolgoztak.
“Bár a beszámolók szerint voltak előnyök, mint például a jobb munkamorál, a munkával való elégedettség, a hiányzások csökkenése és így tovább, a munkáltatók fokozott ellenőrzésére és a munka intenzívebbé válására is volt bizonyíték (a meghosszabbított napi munkaidő miatt), ami inkább több stresszhez vezethetett, mint kevesebbhez” – mondta Campbell az Al Jazeerának.
Napjainkban a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet januárban közzétett World Employment and Social Outlook jelentése szerint világszerte 44 órát dolgozik egy ember átlagosan heti rendszerességgel. A különböző országoknak saját törvényeik vannak a napi maximális munkaidő felső határára, amely felett a munkavállalók túlórapénzre jogosultak.
Egy korábbi ILO-jelentés (ILO=Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) szerint a heti átlagos munkaidő Dél-Ázsiában a legmagasabb (49 óra), ezt követi Kelet-Ázsia (48,8 óra), a legalacsonyabb pedig Észak-Amerikában (36 óra), valamint Észak-, Dél- és Nyugat-Európában (37,2 óra). Világszerte minden harmadik ember a COVID-19 világjárvány előtt a hosszúnak tekinthető munkaidőt – heti 48 órát – dolgozott. Egyes országokban, például Indiában a munkavállalók többsége még ennél is többet dolgozott. A munkavállalóknak világszerte csak egyötöde dolgozott heti 35 óránál kevesebbet.
Julia Backmann, a Münsteri Egyetem professzora és a munka átalakulását vizsgáló csoport vezetője szerint a csökkentett munkaidő-kísérlet alapfeltevése az, hogy a kevesebb munkaidővel a munkavállalóknak több idejük lesz a munkából való regenerálódásra. Ez a kísérletet tervező szakértők hipotézise szerint segíthet a munkavállalóknak jobban összpontosítani, amikor visszatérnek a munkahelyükre. Backmann tagja a 4DWG kutatócsoportjának, és részt vesz a németországi kísérletekben.
A paradoxon feloldása
A kísérletek szószólói elmondták, hogy az egyik fő cél a német gazdaságban tapasztalható munkaerőhiány kezelése azáltal, hogy a munkavállalókat a munka és a magánélet jobb egyensúlyát biztosító vállalatok felé vonzzák. Elmondásuk szerint ez előnyös lenne a vállalatok számára, különösen az olyan ágazatokban, mint az egészségügy és az oktatás, ahol a fizetés viszonylag kevésbé vonzó, vagy az olyan iparágakban, mint a jog vagy az informatika, ahol nagy a verseny a munkavállalók vonzásáért.
“Ez egyfajta paradoxon. Ha megkérdeznénk a politikusokat, amikor munkaerőhiányról van szó, azt mondanák, hogy mindenkinek többet kell dolgoznia, nem pedig kevesebbet”” – mondta Carsten Meier, a kísérletekben részt vevő berlini székhelyű tanácsadó cég, az Intraprenör társalapítója és partnere. “A négynapos munkahét vonzó koncepció a munkaerőhiány megoldására, mivel a vállalatok számára könnyebbé teszi a megfelelő tehetségek nagyobb bevonzását. Ez a résztvevő vállalatok fő célja”.
Robert Habeck német gazdasági miniszter nemrég azt mondta, hogy az ország gazdasági növekedésének legnagyobb akadálya a munkaerőhiány lesz. Az üres álláshelyek számát kétmillióra becsülte, miközben a szakképzett munkaerő becsült létszáma 2035-re várhatóan ötmillióra emelkedik Németországban.
Meier szerint a négynapos munkahét várhatóan pozitív hatással lesz a munkavállalók mentális és fizikai jólétére egyaránt, ami csökkenti a betegszabadságokat, mivel így több hely marad a szabadidő eltöltésére és a fizikai tevékenységekre. “A férfiak például jobban jelen lennének a gyermekeik vagy idősek felé irányuló gondozási tevékenységekben, ami segítené a nőket abban, hogy többféle teljes munkaidős munkakörbe kerüljenek, ami a munkaerőhiányt is kezelni fogja” – mondta.
Németország 2023-ban mintegy 26 milliárd euró (28,5 milliárd dollár) gazdasági értéket veszít a magas betegszabadságok miatt – ez a fejlett országok között a legmagasabbak közé tartozik a vfa, az ország gyógyszeripari vállalatainak kutatással foglalkozó szövetsége szerint.
Kevesebbel ugyanannyit?
A brit Autonomy kutatócsoport és a 4DWG biztató eredményeket talált a “világ legnagyobb” hat hónapos vizsgálatában, amelyet 2022-ben végeztek az Egyesült Királyságban, 61 vállalat 2900 munkavállalójának részvételével. A kísérletek során 65 százalékkal csökkent a betegség és a személyes szabadság miatti hiányzás, valamint a stressz és a kiégés szintje, miközben a vállalat bevételére nem volt hatással. A kísérletek során azonban a munkavállalók magasabb munkaintenzitásról is beszámoltak. Egy évvel később 10-ből kilenc vállalat folytatja a négynapos munkahetet, míg a cégek fele állandóvá tette a négynapos munkahetet.
A németországi kísérleteket rugalmasan, a különböző ágazatok eltérő igényeit szem előtt tartva tervezték meg.
“Az elvünk a 100-80-100 szabályon alapul, a termelékenységre összpontosító, értelmes munkaidő-csökkentésen, ami azt jelenti, hogy 80 százalékos időért 100 százalékos fizetést kapunk, és 100 százalékos termelékenységet” – mondta Charlotte Lockhart, a 4DWG ügyvezető igazgatója és alapítója az Al Jazeerának. “A különböző vállalkozások különböző módon fogják ezt megvalósítani.”
A német kísérlet azonban összetettebb, mint a munkaidő csökkentésének egyszerű gyakorlata. A német kísérletben részt vevő vállalatok többsége – bár a heti munkaidőt 40-ről csökkentette – nem ment le 32-re, ami egy négynapos munkahétnek felel meg, napi nyolc órával.
“Amit megkövetelnek, az az, hogy a munkaidőt jelentősen, legalább 10 százalékkal csökkentsék (a jelenlegi heti munkaidőhöz képest), és hogy a fizetés változatlan maradjon, tehát ne legyen bércsökkenés” – mondta Backmann. Aki szerint sok vállalat úgy érezte, hogy a munkaidő további csökkentése “túl sok” lenne.
Mivel a vállalatok részvétele önkéntes, és a kísérletek feltételei rugalmasak, egyes cégek a hét folyamán szabadnapot adnak az alkalmazottaknak. Ezáltal azonban minden egyes munkavállaló a fennmaradó munkanapokon többletmunkát végezhet, hogy három tervezett szabadnapot kapjon.
A 4DWG csapata más országokban is részt vett hasonló tanulmányok lebonyolításában a “négynapos” munkahét tesztelése érdekében, többek között Új-Zélandon, az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Írországban és Ausztráliában. Korábban Svédországban, Finnországban, Izlandon és Portugáliában is végeztek már tömörített munkaidő-kísérleteket.
“Ezt úgy érjük el, hogy hatékonyan megszüntetjük a munkahelyen naponta előforduló nem produktív tevékenységek egy részét” – mondta Andrew Barnes, a 4DWG társalapítója az Al Jazeerának. “Ezek lehetnek értekezletek, folyamatok, hozzáállások, megszakítások vagy az emberek túl sok időt töltenek az interneten stb. Mindenféle dolog van, ha több időt adunk az embereknek, akkor van idejük ezekkel a dolgokkal foglalkozni a munkakörnyezeten kívül is”.”
Lockhart elmondta, hogy az eddigi globális kísérleteikben részt vevő cégek 90 százaléka a kísérletek után is “a csökkentett munkaidő-hét valamilyen formájában” maradt. A 4DWG által végzett tanulmányok “25 százalékos” termelékenységnövekedést mutattak ki a cégeknél.
Független kutatók azonban, akik megvizsgálták a 4DWG által végzett kísérletek és más hasonló, Új-Zélandon és Izlandon végzett kísérletek eredményeit és módszertanát, számos hibát találtak, többek között a minta méretével, az adatgyűjtéssel kapcsolatos problémákkal és a kísérleti eredményekről szóló jelentések korlátozott átláthatóságával kapcsolatban.
“A négynapos hetet kísérleti jelleggel megvalósító, egyértelműen pozitív eredményeket felmutatni szándékozó szervezetek által végrehajtott négynapos hétnek határozottan jelentős empirikus korlátai vannak, amelyeket a legtöbb újságíró nem vesz figyelembe” – mondta Hugo Cuello, a madridi székhelyű Innovation Growth Lab vezető politikai elemzője.
Az önbevallás nem segít
Cuello, aki tavaly írt egy kutatási tanulmányt Assessing the Validity of Four-day Week Pilots (A négynapos heteket kísérleti projektek érvényességének értékelése) címmel, kulcsfontosságú problémákat talált. Az ilyen kísérletekben a vállalatok önként döntenek a kísérletben való részvételről, és nem véletlenszerűen választják ki őket, ami miatt a vizsgálat nem reprezentatív a gazdaság egészében. Cuello megjegyezte, hogy a kísérletek túlságosan is támaszkodtak a munkavállalók önbevallásos adataira, amelyekben a jólétükre vagy termelékenységükre vonatkozó kérdéseket tettek fel nekik a kísérlet előtt, közepén és után.
Az a probléma, ha túlságosan az önbevallásra támaszkodunk, hogy ez a Hawthorne-hatás néven ismert jelenséghez vezethet. Ez alapvetően azt jelenti, hogy a munkavállalók, mivel tudatában vannak annak, hogy a rövid távú kísérletek során megfigyelés alatt állnak, pozitív hatásokról számolhatnak be abban a reményben, hogy ez tartós munkaidő-csökkentéshez vezethet.
Vannak olyan kihívások is, amelyeket a korábbi négynapos munkahétre vonatkozó kutatások vetettek fel. Mivel a tömörített munkahét a szabadnap ellenére hosszabb napi munkaidőhöz vezethet, egyes kutatók fáradtságról és stresszről számoltak be a munkavállalók körében, míg mások a stressz csökkenésére találtak bizonyítékot.
Cuello kutatása azt is megmutatta, hogy a négynapos munkahétre vonatkozó kísérletek hogyan próbáltak összefüggést megállapítani a csökkentett munkaidő és a munkavállalók termelékenységének vagy jóllétének növekedése között a kísérleti időszak alatt, anélkül, hogy figyelembe vették volna az egyéb, esetlegesen szerepet játszó tényezőket.
A kísérletek részeként az érdekvédelmi csoportok adatokat gyűjtöttek a vállalatoktól a kulcsfontosságú teljesítménymutatókról, és összehasonlították azokat egy egy évvel korábbi időszakkal. Nem feltétlenül vették azonban figyelembe az olyan egyéb külső tényezőket, amelyek a kísérleti időszak kezdete előtt befolyásolhatták a termelékenységet, mint például az időjárási szélsőségek vagy a COVID-19 világjárvány.
Ebben különbözhetnek a német kísérletek
A kísérlet megpróbál leküzdeni néhány, a korábbi kísérletek során megfigyelt korlátot azáltal, hogy “objektívebb adatokat” gyűjt, és az önbevalláson túlmutató adatokat vizsgál, mondta Backmann. A kutatók hajmintát vesznek majd a dolgozóktól, hogy meghatározzák a kortizolszintet a szervezetükben a kísérleti időszak előtt, alatt és után – ami viszont a stresszszint mérésére szolgál majd, és arra, hogy az miként változik, ha változik.
Körülbelül 200 munkavállaló a kísérleti időszak alatt fitnesz-nyomkövetőt is visel majd, amellyel más egészségügyi paramétereket, például a pulzusszámot, az alvási szokásokat és az aktivitási szintet mérik majd. A Hawthorne-hatás azonban még ebben az esetben sem zárható ki teljesen, mivel azok a munkavállalók, akik tisztában vannak azzal, hogy megfigyelik őket, például fokozott fizikai aktivitást végezhetnek – ismerte el Backmann. Mivel a kísérletek szintén télen kezdődtek és nyáron fejeződnének be, az évszakok változása is hatással lehet a munkavállalók mentális egészségére – mondta.
A társadalmi kívánatossági hatások ellenőrzésére – egyszerűbben fogalmazva, annak biztosítására, hogy a munkavállalók ne a kísérleti elvárások részeként számoljanak be arról, hogy kevésbé stresszesek – a kutatók azonban olyan szervezetek kontrollcsoportjától is gyűjtenének információkat, amelyek nem fogják csökkenteni a munkaidőt. E szervezetek alkalmazottai szintén fitneszkövetőt viselnének, és rövid felméréseket töltenének ki.
A felmérés a hat hónapos próbaidőszak alatt nyomon követi majd a munkavállalók személyiségjegyeit, hogy ellenőrizzék, számottevő viselkedésváltozásról számoltak-e be. “Ez támpontot adna arra, hogy a felmérésre adott munkavállalói válaszok teljesen igazak-e, mivel ideális esetben nem kellene nagy változást jelenteni a személyiségükben hat hónap alatt” – mondta Backmann.
Korlátok, amik már egyértelműek
Lonnie Golden, a Penn State University közgazdasági és munkaügyi professzora elmondta, hogy a kiskereskedelmi, a feldolgozóipari és az építőipari ágazatokban, ahol jellemzően hosszabb a dolgozók munkaideje, nehezen tudtak áttérni a négynapos munkahétre. Más ágazatokban nagyobb volt az elfogadottság – mondta Golden, a 4DWG-vel partnerségben létrehozott WorkFour nonprofit szervezet tanácsadói tanácsának tagja az Al Jazeerának.
A német kísérlet kutatói egyelőre azt remélik, hogy még az idén objektív eredményekről számolhatnak be. És ha a hírek borúsak lesznek, akkor is nyíltan fognak nyilatkozni róla, mondta Backmann. “Nem vagyok azon a véleményen, hogy most minden szervezetnek át kellene állnia a négyórás munkahétre” – mondta Backmann. “Ha kritikus szempontokat vagy negatív hatásokat látunk, azokat is szívesen megosztom.”
Érsek M: Zoltán
