Olaszország politikai és gazdasági válságban van. A kormány megbukott, új választások kiírása segítene, ugyanis a most “helyzetben lévő pártok” egyelőre nem jutnak egyezségre az új miniszterelnök személyéről. A Repubblica szerint Mario Draghi, az Európa Központi Bank (EKB) korábbi elnöke jelentheti a megoldást a voksolás elkerülésére.
Draghi, alias Super Mario
A 73 éves közgazdász az olasz Nemzeti Bank, a Banca d’Italia elnökeként kapta a megtisztelő becenevet. Monetáris politikájával nagyban segítette Itália talpon maradását a 2008-2009-es világgazdasági krízis és az abból lett európai adósságválság idején.
Legnagyobb előnye, hogy a kicsinyes politikai játszmák felett áll. Reputációjánál, karrierjénél és koránál fogva nem vezetik hatalmi ambíciók – véli a Repubblica. A balliberális napilap volt az, amely megszellőztette a közgazdász nevének felmerülését lehetséges miniszterelnökként.
A szerkesztőségi cikk szerint az EKB elnökeként megtanulta a kompromisszumkötés művészetét, amelyre miniszterelnökként egy vélhetően hárompárti koalícióra támaszkodva nagy szüksége lenne. A monetáris kérdésekben sokszor gyökeresen ellentmondó álláspontot képviselő északi és déli államok támogatását úgy tudta megnyerni, hogy hű maradt közgazdásági elveihez. Márpedig ezek nagyon karakteresek. Mégsem ragaszkodott hozzájuk bigottan. Mindig igazodik az aktuális gazdasági helyzethez. Ezt mutatja az olasz és az európai jegybankelnöki tevékenysége is.
Amikor 2009-ben a világgazdasági krízis és az adósságválság hatására az olasz GDP 6 százalékkal esett vissza, meggyőzte a bankokat, hogy „nagyvonalúan hitelezzék a fejleszteni akaró vállalkozásokat”. Azt azonban ellenezte, sőt megakadályozta, hogy a pénzügyminisztérium törvényben kapjon beszólási jogot a kereskedelmi bankok hitelpolitikájába. A Repubblica szerint attól tartott, hogy a politikusok nyomására kellett volna a bankoknak egyébként hitelképtelen cégeknek pénzt adniuk, veszélyeztetve ezzel saját stabilitásukat.
Draghi, az euró zóna megmentője
EKB elnöksége 2011 és 2019 között szintén a válság jegyében telt. Draghi unortodox intézkedéseivel megakadályozta uniós tagállam államcsődjét és ezzel az eurózóna összeomlását.
Gazdaságtörténelmet írt, amikor 2012-ben egy tőmondattal állította meg a válság eszkalálódását: „Whatever it takes” – hangzottak elhíresült szavai. „Mindent meg fogok tenni az euró és az övezet országainak védelme érdekében, és higgyék el, amit én EKB elnökként meg tudok tenni, az elég.” A piacok hittek az olasz szakembernek, aki tartotta a szavát. Az olcsó pénz politikájával megmentette az eurót és a bajba jutott tagországokat. Az EKB annyi pénz nyomott, amennyi elég volt az eladósodott déli államok eladhatatlan, vagy csak finanszírozhatatlanul magas kamatfelárral eladható állampapírjainak felvásárlásához.
Utolsó elnöki hónapjait alatt sem volt tétlen. A rekord alacsony alapkamatra tekintettel azt propagálta, hogy a tagállamok akár nagyobb költségvetési hiány és infláció árán is állami beruházásokkal és élénkítő csomagokkal pörgessék fel a recesszió felé csúszó gazdaságaikat. Infrastrukturális és oktatási beruházások esetében különösen támogatta a hitelből finanszírozott gazdaságélénkítés. A koncepció legnagyobb ellenlovasa, a koronavírus-válság előtt évekig hiány nélküli költségvetést és államadósság-csökkentést felmutató Németország volt. Az EU legnagyobb országának ellenállása mellett is sikerüket az olasz közgazdásznak a tagállamok többségét meggyőznie a koncepciójáról.
Draghi, akire funkció nélkül is odafigyel a világ
„Bibliai léptékű katasztrófa” – foglalta össze a népegészségügyi és a gazdasági helyzetet az egész világon olvasott gazdasági napilap, a Financial Times (FT) hasábjain 2020 márciusa végén. A gazdaság megmentéséért folytatott harcot háborúnak nevezte, amelyben minden eszköz megengedett. Felszólította a világ kormányait, hogy minden erőforrásukat mozgassák meg a gazdaság további leépülése ellen. „Cselekedni, cselekedni, cselekedni! Tekintet nélkül az államadóságra!” – hívott fel Draghi.
Szokatlan szavak egy szakembertől, aki EKB elnökként laza monetáris politika mellett is a költségvetési fegyelem híve volt és megkövetelte az adósságcsökkentést a tagállamoknak nyújtott segítségért cserébe – jegyezte meg a konzervatív olasz napilap, a Corrierre della sera elemző összeállításában.
Az EU és a tagállamok Draghi intelmei szellemében cselekszek. Gigantikus mentőcsomagokat fogadtak el. A szakember ezzel is bizonyította, hogy szavára odafigyel a világ. Funkció nélkül is meghatározó szerepet játszott a tagállamok és az EU fiskális és a monetáris politikája irányának meghatározásában.
Draghi, egy szakértői kormány vezetője?
Egyre többen szakértői kormány vesztőjeként látják a közgazdászt, amilyen Mario Monti kabinetje volt 2011 és 2013 között. A szintén közgazdász Montinak legalább akkora szerepe volt a súlyos recesszióval küzdő olasz gazdaság növekedési pályára állításban, mint a Banca d’Italia elnökének. A Draghi-kabinet leggyengébb pontja ugyan az lenne, mint Monti kormányának volt – véli a Repubblica. Egy válság közepette kellene nehéz, polarizáló döntéseket hoznia választói felhatalmazás nélkül. Ez 2013-ban Monti bukásához vezetett.
Petrus Szabolcs
