Hszi Csin-pinget a várakozások szerint a hétvégén harmadszor is megválasztják a Kínai Kommunista Párt élére, illetve minden bizonnyal kínai elnöki pozíciójában is megkezdheti harmadik ötéves ciklusát. Ezzel ő lehet Mao Ce-tung óta a leghatalmasabb uralkodó Kínában, amellyel stabilitást biztosíthat az ázsiai országnak, de elkeseredett rivalizálásokat is szíthat pártjában.
A Kínai Kommunista Párt legutóbbi kongresszusa óta eltelt öt év “jelentős és rendkívüli” volt – jelentette ki Hszi elnök az összejövetelhez intézett bevezető beszéde elején.
A The Times beszámolója szerint kiemelte, hogy “a kínai nemzet megfiatalodása visszafordíthatatlan történelmi pályára állt“, és az emberiségnek “új választási lehetőséget kínál a modernizáció megvalósítására“.
És bár a lényeget nem mondta ki, a hallagatóság számára nyilvánvalóvá tette: mindez az ő irányítása alatt valósult meg. A közeljövő “magas, sőt ijesztő árapályai” leküzdéséhez most a vezetés folyamatosságára van szükség – jelentette ki.
A 69 éves Hszit ezen a héten várhatóan újraválasztják a 96 milliós párt élére. Tavasszal, amikor a nemzeti parlament összeül, ő lesz az első kínai elnök, aki több mint két cikluson át szolgál, ezzel megerősíti pozícióját, mint Mao Ce-tung óta a leghatalmasabb kínai uralkodó, és esélyt kap arra, hogy valószínűleg élethosszig uralkodjon.
Várható felemelkedése megdönti az évtizedek óta tartó intézményes erőfeszítéseket, amelyek eddig megakadályozták, hogy egy személy ilyen tartósan ilyen szintű dominanciát érjen el. Az már kevésbé világos, hogy Hszi mit fog kezdeni kibővített hatalmával, és hogy a lépés hosszú távon megakadályozza-e az instabilitást.
Vasárnapi 104 perces beszédében biztosította a Nép Nagy Csarnokába zsúfolt több mint kétezer küldöttet arról, hogy a párt, a hadsereg és a kínai nép “egy súlyos és bonyolult nemzetközi helyzetben van, és hatalmas kockázatokkal, kihívásokkal szembesül, amelyek egymás után jöttek“. Mint mondta, ezek együtt felszámolták a szegénységet, “példátlan” harcot vívtak a korrupció ellen, modernizálták a fegyveres erőket, kiterjesztették Kína globális kereskedelmi hálózatait, átalakították az ország infrastruktúráját és elmerészkedtek az űrbe, illetve az óceán mélyére is.
Hszi azonban belpolitikai problémák halmozódásával is küzd, többek között azzal, hogy nem sikerült felszámolnia a koronavírust, helyette inkább megtanította országát együtt élni a járvánnyal, a gazdaságot fenyegető jelzáloghitel-válsággal és a demográfiai visszaeséssel, amely veszélyezteti Kína jövőbeli gazdasági növekedési kilátásait. Beszéde ugyanakkor nem utalt a problémák kezelésére irányuló új ötletekre.
Jogvédő csoportok, amelyeket riaszt a Hszincsiangban élő ujgurok elnyomása, a hongkongi demokráciapárti aktivisták elleni fellépés, a vallásokkal kapcsolatos korlátozó politikája és az emberi jogi aktivisták üldözése, arra figyelmeztettek, hogy a következő öt évben a polgári jogok további csorbulásnak néznek elébe az országban.
“Ha a múlt a múlté, akkor Hszi harmadik ciklusa még több emberi jogi visszaélést fog eredményezni Kínán belül, és a szólásszabadság még agresszívabb elnyomását fogja eredményezni világszerte, még akkor is, ha bel- és külpolitikája visszafelé sül el, és a közfelháborodás fokozódik” – mondta Michael J. Abramowitz, a washingtoni székhelyű Freedom House szervezet elnöke.
“Azzal, hogy a Kínai Kommunista Párt szakít az évtizedes határidő-korlátozás gyakorlatával, és Hszi Csin-pingnek harmadik mandátumot ad, a párt tovább erősíti és felemeli Mao Ce-tung óta legautoriterebb vezetőjét”
– tette hozzá.
A Nagy Kormányosként ismert Mao 1976-ban halt meg. Ezt követően utódlási válság következett, amely után a párt kereste a módját, hogy elkerülje a hatalom utolsó évtizedének erőszakos felfordulását, amikor emberek millióit ölték meg vagy tették tönkre.
Teng Hsziao-ping, aki Mao választott utódját megelőzve 1978-ban Kína de facto vezetője lett, úgy intézkedett, hogy a pártfőnök legyen a párt központi katonai bizottságának elnöke és az ország elnöke is egyben. Az 1982-es alkotmányban szereplő kétéves elnöki mandátumkorlátozás ellenőrzésként szolgálna, bár a párt alapszabálya nem szabott meg mandátumkorlátozást a főtitkár, a legfontosabb pozíció számára.
Ebben a felállásban Csiang Cö-min, aki az 1989-es Tiananmen-mozgalom leverése után lett a párt vezetője és a központi katonai bizottság elnöke, 1993 és 2003 között elnökként szolgált, mielőtt átadta a hatalmat Hu Csin-taónak, aki szintén Teng választása volt. Hu 2013-ban adta át a stafétabotot Hszinek, néhány hónappal azután, hogy Hszit felkenték pártvezérré.
Ebből a szempontból Hszi harmadik ciklusa nem olyan normabontó, mint ahogyan azt Nyugaton széles körben gondolják – mondta Dan Macklin, sanghaji politikai kockázatelemző. “Hu Csin-taót leszámítva Hszi valamennyi elődje több cikluson át és jóval idősebb koráig töltött be vezető szerepet” – mondta Macklin. Teng például 1997-ben bekövetkezett haláláig nagy befolyással rendelkezett, de soha nem volt a párt vagy az állam vezetője. Jiang még két évig megtartotta a legfőbb katonai pozíciót, miután távozott a pártfőnöki posztról.
A párt Hszi harmadik ciklusát a világtörténelem szokatlanul viharos pillanatára adott felelős reakcióként mutatja be. Macklin szerint: “A logika az, hogy Hszi egységes és a kormányzásra összpontosító pártot tart, nem pedig megosztott és az utódlással elfoglaltat. És bár Hszi úgy tűnhet, hogy egyre több személyes hatalmat halmoz fel, arra is törekszik, hogy Kína stabil és a párt erős maradjon. Ezeknek a nyomásoknak, legalábbis elméletben, ellensúlyként kellene hatniuk ahhoz, hogy Hszi túl sok normát felborítson, vagy szélsőséges szintű ellenőrzést halmozzon fel harmadik ciklusa alatt“.
Azonban az ő folyamatos felsőbbrendűsége, és annak lehetősége, hogy a körülötte lévő magas rangú párttisztviselők is meghosszabbíthatják hivatali idejüket, akadályozhatja a vezetők új generációjának megjelenését.
“Idővel, ha nem jelennek meg Hszi potenciális utódai, Kínában olyan hatalmi vákuum alakulhat ki, mint Mao halála után”
– tette hozzá Macklin.
David Goodman professzor, a Sydney-i Egyetem Kína Tanulmányok Központjának igazgatója szerint Hszi harmadik ciklusa stabilitást fog biztosítani, amire a párt és sok kínai ember nagyon vágyik.
A párt korábbi, a legfelsőbb vezető hatalmának korlátozására irányuló erőfeszítéseit nem szabad összetéveszteni a párt liberalizálására vagy demokratizálására irányuló valódi kísérletekkel – tette hozzá. “Ezt a rendszeresség érdekében tették, a kulturális forradalom káosza után“.
Hszi azonban nem valószínű, hogy élethossziglan uralkodna. “Senki sem akarja, hogy ez visszatérjen” – mondta. “A pártot lejáratnák, ha hagynák, hogy ilyesmi megtörténjen“.
Ez talán nem akadályozza meg Hszit abban, hogy megpróbálja, mondta Guoguang Wu, a Stanford Centre on China’s Economy and Institutions vezető kutatója.
“Minél koncentráltabb hatalommal rendelkezik valaki, annál kevésbé érzi magát biztonságban” – mondta Wu a Bumingbai kínai nyelvű podcastnak. “Ezért van az, hogy a diktátorok esetében minél tovább uralkodnak, annál valószínűbb, hogy despotákká válnak, mert egyre bizonytalanabbak”.
“Semmiképpen sem lesz hajlandó még életében lemondani a hatalmáról. De vajon az ország legfelsőbb vezetése, a párttagok és a kínai nép beleegyezik-e ebbe?” – tette fel a kérdést.
Egyes szakértők éppen ezért arra számítanak, hogy a párton belüli rivalizálás a következő öt évben még bomlasztóbbá válik.
“A példátlan harmadik mandátumtól felbátorodva Hszi valószínűleg még jobban megszorítja a hatalmát belföldön, és nemzetközi szinten növeli ambícióit” – írta nemrég a Foreign Affairsben Cai Hszia, a Központi Pártiskola egykori professzora, aki Hszi egyik legádázabb kritikusa lett.
“Ahogy Hszi uralma egyre szélsőségesebbé válik, az általa már most is kiváltott belharc és ellenszenv csak erősödni fog. A párton belüli különböző frakciók közötti verseny minden eddiginél intenzívebb, bonyolultabb és brutálisabb lesz” – tette hozzá.
