A kartellezés klasszikus főbenjáró jogsértés, de az internetet uraló globális technológiai óriásvállalatok erőfölénye, adatkezelési gyakorlata is veszélyezteti a globális gazdasági verseny tisztaságát – fejtette ki AzÜzlet.hu-nak Rigó Csaba Balázs, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, aki szerint forintban is mérhető, hogy a GVH mekkora jóléti hasznot hajt azzal, hogy leleplezi a kartelleket és a résztvevőket eltiltja a jogsértésektől.
– Voltak, akik meglepődtek, amikor tavaly nem jogász, hanem közgazdász került a GVH élére.
– Tisztelem a jogászokat, de a sors úgy hozta, hogy én közgazdászként, a közbeszerzések világából érkeztem a nemzeti versenyhatósághoz. A jelenlegi szolgálatban is azt tartom a legfontosabbnak, hogy ez már a harmadik olyan megtisztelő feladat, amikor egy államigazgatási intézmény tevékenységét alakíthatom a jogalkotó által szabott keretek között, de innovatív módon. 2011-től közel 5 évig vezettem a Zala Megyei Kormányhivatalt, majd 2015 őszétől a Közbeszerzési Hatóságot. Köztársasági elnök úr 2020. április 15-ei hatállyal nevezett ki a Gazdasági Versenyhivatal elnökévé. Eleinte nemzetközileg is érdeklődéssel kísérték, hogy közbeszerzésekben jártas vezetőként milyen irányba vezetem a hivatalt. A hangsúlyváltás első lépéseként, a szakmai múltamból eredően, azonnal erőteljes fókuszt helyeztem a közbeszerzésekhez kötődő kartellek felszámolására. Azért, mert a közbeszerzés rendkívül érzékeny terület és többszörös kárt is okozhat, ha valakik azon a területen korlátozzák a versenyt az egymás közötti megállapodással.
Azt is lényegesnek tartom, hogy a GVH feladata a közhiedelemmel ellentétben nem a bírságolás, hanem elsősorban a kartellezés feltárása és a jogsértő gyakorlat megszüntetése. Ezzel kapcsolatban bárki tehet panaszt vagyközérdekű bejelentést, sőt a Kartellchat nevű csatornánkon bárki névtelenül is jelezhet gyanút a versenyhatóság felé. A kartellek ugyanis jellemzően titkos együttműködések, amit az érintettek egészen addig titkolnak és tagadnak, amíg az első bizonyíték elő nem kerül. Ezért abban is új korszak kezdődött, hogy az együttműködésnek kiemelt jelentőséget tulajdonítunk. Ha valaki elsőként jelentkezik és feltáró vallomást tesz, akkor nagyon komoly kedvezményben, a teljes bírság elengedésében részesülhet. Aki a második helyen jelentkezik, az a bírság 50, aki a harmadik helyen, az a 30 százalék elengedésére számíthat. Együttműködni szerintem nemcsak a bírság elkerüléséért érdemes, hanem azért is, mert ha a kartellezés gyanúja megállapításra kerül, az árt a cég megítélésének. Nem véletlen, hogy akadt már olyan cég, amely a jogsértő tevékenységtől eltiltó közbenső végzés után azért mondott le a bírósági felülvizsgálat jogáról és fizette be a közel kétmilliárdos bírságot a központi költségvetésbe, mert az üzleti jó hírneve megőrzése érdekében, nem akart még hosszú évekig pereskedni.
– Milyen szempontok alapján állapítják meg a bírság mértékét?
– Már hosszú évtizedek alatt kialakult a GVH bírságolási gyakorlata. Minden attól függ például, hogy milyen típusú a jogsértés, mennyi ideig követték el, hányan vettek benne részt, milyen súlyú sérelmet okozott, mekkora előnyt értek el a cégek a jogsértéssel, és mennyire volt együttműködő az érintett cég az eljárás során. A nemzetközi közgazdasági szakirodalom azt tartja, hogy ha a gazdasági szereplők mondjuk több évig folytatták a kartellezést, akkor ezalatt minimum 10 százalékkal drágábban adhatták el a kartellel érintett termékeiket, szolgáltatásaikat. Ha ezt a GVH nem tárja fel és mondjuk a piackorlátozó tevékenység további 20 évig is eltart, akkor nagyságrendileg meg lehet becsülni, hogy mekkora lenne a jövőbeni károkozás jelenértéke, aminek a hatóság az elejét veszi.
Fel lehet tenni azt a kalmárszellemű kérdést, hogy a GVH mekkora jóléti hasznot hajtott azzal, hogy leleplezett egy kartellt és eltiltotta a jogsértéstől az elkövetőket? Ha ezt számszerűsítjük, arra jutunk, hogy az elmúlt öt évben,ahhoz képest, amit az állam a hatóság működésére fordított, öt-hatszoros hasznot hajtott a GVH. Ez alapján megéri a verseny fölött őrködni és nemzeti versenyhatóságot működtetni. De ennél lényegesen fontosabb, hogy a tisztességes gazdasági verseny és a fogyasztók jogainak védelme Alaptörvényében rögzített alkotmányos kötelezettség is.
Azt is fontos rögzíteni: a versenyhatóság célja sosem az, hogy tönkremenjen egy jogsértő cég. Ugyanakkor nagy árbevételű cég kaphat nagy bírságot. Ha például bizonyítást nyer, hogy egy 100 milliárd forintéves árbevételű vállalattöbb évig kartellezik, akkor a tíz százalékban maximált bírság komoly, akár 10 milliárd forintösszeg is lehet. A GVH történetének legnagyobb összbírsága (14,1 milliárd forint) egy kartell-ügyben született 2021-ben. A második helyen a 2011-12-es 9,5 milliárdos korábbi banki kartell áll, amikor a devizahiteleket forint alapú végtörlesztésében egyeztettek a bankok. Igaz, az érintettek a mai napig vitatják a jogszerűtlen magatartást, és bírósági felülvizsgálat után a GVH-nak újra le kell folytatnia az eljárást.
– Ugyanakkor újabban nem csak a bírságokról hallani a GVH elmarasztaló határozatai kapcsán.
– Aki együtt szeretne működni a GVH-val, az tud is. Ennek lehetséges és törvényes formája van. A bírságok mellett – vagy helyett – bírságcsökkentő elemként a fogyasztói jóvátételt garantáló kötelezettségvállalások iselőtérbe kerülhetnek. Például az egyik ügyben a Spar a bírság helyett azt vállalta, hogy egy 1,7 milliárdos program keretében hat regionális központot épít ki, és oda beengedi a helyi kistermelőktermékeit. Emellett oktatja is a beszállítókat, huszonhat munkahelyet teremtés szállító járműveketvásárol. Vagy amikor kiderült, hogy a Tesco nem tette egyértelművé, hogy a honlapja valójában nem webáruház, hanem csak online bevásárlás szolgáltatást nyújt, szállításkor helyettesítő termékekkel, a cég, a bírság elkerülése érdekében 407 millió forint értékben azt vállalta, hogy egy 3000 terméket – főként tartós élelmiszert – tartalmazó futárszolgálatos valódi webáruházat hoz létre. Ami a járvány idején különösen a vidéki fogyasztók számára jelentett szolgáltatás bővülést.
Hasonló eset volt az is, amikor a GVH megállapította, hogy az eMAG akciótartási gyakorlata tartósan tisztességtelen volt a fogyasztókkal szemben. Amellett, hogy a GVH Versenytanácsa 200 milliós bírság megfizetésére kötelezte a platform üzemeltetőit – a Dante International SA-t, illetve az Extreme Digital – eMAG Kft.-t -, külön vállalást is tett. Ennek keretében, amellett,hogy az elmúlt 12 hónapban vásárló fogyasztók összesen kb. 1,08 milliárd forint értékben egyenként 3000 forint értékű kuponkedvezményben részesülnek, a cégcsoport nagyságrendileg 2,88 milliárd forint értékben vállalta, hogy ötezerről húszezerre növeli azon magyar vállalkozói partnerei számát, akiknek a saját webáruházán keresztül román és a bolgár piaci exportlehetőséget biztosít.
– A közelmúlt slágertémája az építőipari termékek pandémia alatti rakétaszerű áremelkedéséhez kötődő versenyhatósági vizsgálat volt. Mit lehet tudni erről?
– Az építőipari alapanyagok kérdése azért érzékeny téma, mert a magyar piacon 48 százalékos importkitettség van. Ezért úgy általában nem is érdemes róla beszélni, hanem egy-egy termék vagy alapanyag kapcsán lehet megvizsgálni a helyzetet. Már csak azért is, mert bizonyos alapanyagoknál, termékeknél különösen rossz a piac szerkezete és rendkívül magas a piaci koncentráció. Például a bazaltkitermelés 90-95 százalékát egy külföldi cég uralja. Tehát ezzel a problémával együtt él a magyar gazdaság egyelőre.
Ennek szellemében mi már 2020 ősze óta hozzákezdtünk az elemzéshez, mert az áremelkedés már a pandémia első és második hulláma idején megkezdődött. Amiben annak is szerepe volt, hogy az egész világon hirtelen jelentős kereslet mutatkozott azépítőanyagok iránt, ami természetszerűleg áremelkedéshez vezetett. De az áremelkedésben a termeléshez kötődő rezsiköltségek növekedésének is szerepe volt. Ennek figyelembevételével kezdtük meg a munkát és elsőként három cementipari vállalat esetében már elindítottuk egy versenyfelügyeleti eljárást.
– Született-e már valamilyen elmarasztaló ítélet?
– Mivel alapos feltáró munkára van szükség, ezek nem gyors eljárások. Már csak azért sem, mert azt is vizsgáljuk, hogy a globális folyamatokon túl érvényesül-e valamilyen magyar sajátosság és van-e versenyjogi jogsértés az áremelkedés mértéke mögött. Ezért indítottunk több olyan vizsgálatot, ami jelen pillanatban is zajlik, és ezért nem is mondhatok több konkrétumokat ezekről, azon túl, hogy például a közép-magyarországi régióban, egy kavics-kitermeléssel foglalkozó, regionális szinten meghatározó cégnél is megindítottunk egy versenyfelügyeleti eljárást.
Emellett nemrég indítottunk a fakereskedelem és faipar területén – a Nébihhel együttműködésben – szintén egy gyorsított ágazati vizsgálatot. Nem azt gondoljuk, hogy az ágazat az egész világot érintő fahiány miatt nincs rendben, hanem azt, hogy számos piaci gyakorlat megkérdőjelezhető. Emellett a villamossági termékek piacán is alaposan elemeztünk az összefonódás kérdését egy olyan a tranzakciónál, ahol egy jelentős francia cég akart megvásárolni egy magyar nagykereskedőt. Gyorsított ágazati vizsgálat keretében elemeztüka kerámiafalazóelemek piacát is: ott nem találtunk versenyjogi jogsértést, de számos javaslatot tudtunk adni a kisebb piaci szereplőknekés a jogalkotónak.
De fontos hangsúlyozni, hogy ezeknek a vizsgálatoknak, az eredménytől függetlenül nem az lesz a közvetlen, rövid távon érvényesülő hatásuk, hogy az árak elindulnak lefelé. De így is megnyugtató, ha az áremelkedéseket vizsgálva nem találunk jogszerűtlenséget.
– Milyen hangsúlyeltolódást hozott még az ön új stratégiája?
– A fogyasztóvédelmi ügyek – nem csak a kartellezéshez kötődően – a korábbinál jobban előtérbe kerültek. Már csak azért is, mert a Covid-járványhoz kötődően pillanatok alatt több ágazatban is jelentősen megváltozott a piac. Ennek tipikus példája az ételkiszállítás, ahol átfogó gyorselemzést végeztünk és ennek eredményekénta fogyasztói bizalmat megalapozó és fenntartó étterem-értékelések transzparensebbé tételét javasoltuk az érintetteknek.
– Mi az, amiben még módosított a GVH stratégiájában?
– Egy új hivatal átvételekor számomra mindig az a fő kérdés, mit lehet változtatni annak érdekében, hogy hatékonyabb, a magyar emberek, a hazai fogyasztók érdekeit jobban szem előtt tartó, együttműködő szellemiségű, jól kommunikáló szervezet jöjjön létre. Azaz a hatóság ne egy „fekete doboz” legyen, amely kizárólag csak azokkal a szervekkel tartja a kapcsolatot, akikkel a jogszabályok azt elrendelik. Megjegyzem, hogy a GVH nem is lehet túlzottan zárt, mert azon túl, hogy versenyjogi ellenőrzéseket és eljárásokat folytat le – ami nagyon erős hatósági eszköz – még a versenykultúra fejlesztése és a versenypártolás is a feladatai közé tartozik.
– Mit kell érteni a GVH versenypártolása alatt?
– A GVH versenyvédő tevékenysége három pillérre épül. Elsőként a versenyfelügyeleti munkája során érvényesíti a magyar versenytörvényés más, a témához tartozó törvényi rendelkezések, valamint az uniós versenyjog szabályait. Másodszor, a verseny társadalmi elfogadottsága érdekében az általános versenypolitikai ismeretek terjesztésével, valamint a szakmai közélet fejlesztésével hozzájárul a versenykultúra és a tudatos fogyasztói döntéshozatal kultúrájának fejlesztéséhez. Harmadszor pedig – ami közvetlenül a kérdésre vonatkozik – a versenypártolás keretében a rendelkezésére álló eszközökkel igyekszik a verseny fenntartása érdekében aktívan befolyásolni a jogszabályalkotást és az állami döntéseket.
– Milyen lépésekkel látott hozzá tervei megvalósításához?
– A szükséges eljárásrendi gyorsítás, feladat újraelosztás, szervezeti átalakítás és személyügyi frissítések mellett megváltoztattam a GVH kommunikációs gyakorlatát. Ezutóbbi arról szól, hogy a GVH elsősorban nemzeti versenyhatóság, de sokkal együttműködőbb. A GVH amellett, hogy öregbíti hazánk jó hírnevét a nemzetközi színtéren, a korábbiaknál több információt oszt meg a munkájáról és a döntéseiről a külvilággal. Nyitottabb kapcsolatot alakítottunk ki minden partnerrel: a független társhatóságokkal, a kormányzati szervekkel, a civil szervezetekkel, a szövetségekkel, a fogyasztóvédelmi egyesületekkel, a Magyar Versenyjogi Egyesülettel és még sorolhatnám.
De legalább ennyire hangsúlyos változás, hogy az ügyvédi irodák felé is nyitottunk szakmailag, mert ők azok, akik a vállalkozások oldalán a versenyjogot értik és alkalmazzák a versenyjogi eljárásokban, illetve a tanácsadó tevékenységük során. Munkájuk elengedhetetlen a fair versenyhez és kiemelten fontos a megelőzés szempontjából, mert tudják orientálni a cégeket a jogszerű magatartások irányába, amivel azok elkerülhetik a versenyjogi jogsértéseket. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a folyamatban lévő ügyek kapcsán bejárkálhatnak a GVH munkatársaihoz, mivel a versenyjogi eljárásoknak szigorú eljárásrendje van. Sokkal inkább azt, hogy számukra továbbképzéseket, konferenciákat szervezve, velük együtt gondolkodva segítjük a jogértelmezést és a szakmai munkát.
Ilyen volt például a Nemzetközi Versenyjogi Hálózat, az ICN 2021. évi konferenciája, amelynek rendezési jogát a magyar versenyhatóság nyerte el. A szervezet fennállásának 20. évfordulójához kötődő eseményt a járványhelyzetre tekintettel online tartottuk meg, csakúgy, mint egy évvel korábban az amerikai kollégáink. Az amerikaiak után és a németek előtt megrendezni egy ilyen eseményt már önmagában is megtiszteltető feladat, amely jó alkalom volt arra, hogy Magyarország hírnevét öregbítsük. Ezen a kiemelkedő szakmai eseményena korábbiakhoz képest háromszoros jelentkezés mellett, 130 ország versenyhatóságának munkatársai mellett 600, nem kormányzati szervezetet képviselő szakembert is vendégül láttuk– vagyis minden olyan meghatározó szereplő részt vehetett a konferencián, aki a versenyjogot bármelyik oldalon alkalmazza – és több mint 100 magasan jegyzett szakembertartott előadást a legaktuálisabb versenyjogi témákról, trendekről.
– Melyek voltak a meghatározó témakörök?
– Ilyen volt ahatáron átnyúló fúziók kérdésének kezelése: mi a teendő akkor, ha mondjuk egy olasz cég vásárol meg egylengyel vállalatot, amely Magyarországon is aktív, ezáltal a tranzakció a magyar piacot is érinti. Új problémakör volt a Covid-19 pandémia alatti válságkartellek ügye. Miként viszonyuljanak az egyes versenyhatóságok a cégek együttműködéséhez, ha a válság rákényszeríti például a maszkgyártókat, vagy a lélegeztetőgép gyártókat arra, hogy együttműködjenek. Mert normál időszakban a legfőbb gond a tiltott együttműködés és a kartellezést jelenti. De ebben a különleges járványhelyzetben muszáj megnézni, hogy meddig húzódik a jogszerű együttműködés határa.
Magyarországon például az a szabály, hogy ha a veszélyhelyzetben hiány van valamiből, akkor közbeszerzési mentesítést lehet kérni a felelős minisztertől, vagy előre nem látható esemény bekövetkezése esetén, szigorú feltételek mellett hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást indíthat egy ajánlatkérő. Vagy a pandémia alatt,a nemzetstratégiai jelentőségű összefonódást meggátolhatja az illetékes miniszter. Rendkívüli helyzetekben is fontos lenne a konvergencia az egységes jogalkalmazásirányába azét, hogy mindenkinek egyértelmű viszonyokat teremtsen. Miközben az Európai Bizottság is adott ki útmutatókat, az egyes tagállamok is hoztak saját vészhelyzeti szabályokat.
– Volt-e valamilyen különleges témaköre a konferenciának?
– Az ICN életében már hagyománynak számít, hogy a konferenciát rendező házigazdának megvan a lehetősége, hogy egy általa fontosnak tartott témát – egy úgynevezett speciális projeketet- kiemelten kezeljen az eseményen. Mi a környezetvédelmi fenntarthatóságot vettük górcső alá, világviszonylatban felmérve, hogy az egyes országok jogalkalmazásában, miként jelent meg együtt a környezetvédelem és a versenyjog kérdésköre. Például hogyan jelentek meg a környezetvédelmi szempontok kimentésként.
Mondok egy konkrét példát: amikor a nagy elemgyártók kartellezésére fény derült Magyarországon, ők arra hivatkoztak, hogy azért hárítanak bizonyos környezetterhelési díjat a fogyasztókra, mert azt jó (környezetvédelmi) cél érdekében teszik. Azonban ezt a kimentési magyarázatot nem fogadta el a GVH Versenytanácsa. Ugyanakkor ha számszerűen és korrektül kimutatható a fenntarthatóság érdekében tett lépés társadalmi haszna, akkor az már lehet kimenekítő szempont. A magyar versenyjogi törvény nevesíti is, hogy a környezetvédelem kérdése még kartellezés esetén is alkalmazható kimentésként, de ennek megvannak a pontosan lefektetett szabályai.
Miközben a konferencián megmutatkozott, hogy a versenyjog környezetvédelmi aspektusú joggyakorlata Európában lényegesen előrébb tart, mint más földrészeken, az is kiderült, hogy a legtöbb országban még kevés az olyan, kompetens szakember, aki a fenntarthatóság és a versenyjog témakörében egyaránt jártas. Pedig az egész világ jövőjét meghatározó környezetvédelem témakörében, a határokon átnyúló ügyek miatt is, mihamarabb egységes nemzetközi jogalkalmazásra van szükség.
– Emellett mi a legnagyobb kihívás, amivel a versenyhatóságoknak most meg kell birkózniuk a világban?
– Egyértelműen a digitális adatokkalés ehhez kötődően a bigtech cégek gazdasági erőfölényével való visszaélés. Ezen a területen számoseljárást indított az Európai Bizottság, miközben az egyes tagállamok versenyhatóságai is igyekeznek rendet teremteni. Hogy nem esélytelenül, azt mutatja, hogy az egyik trösztellenes eljárás végén a franciák 2021 februárjában 1,1 millió euróra büntették az Apple-t, mert az akadályozta a viszonteladói közötti versengést. Ezt követően egy másik ügyben a Google inkább megállapodott a francia állammal, hogy 270 millió dolláros bírságot fizet azért, mert a digitalis hirdetések terén viszaélt a meghatározó szerepével. Egyben a bevállalt kötelezettségvállalásai keretében arra is ígéretet tett, hogy a versenytársak számára megkönnyíti az online hirdetési eszközeinek haználatát. Mindezt megelőzően egyébként a francia adatvédelmi hatóság büntette meg a Google-t 35 millió euróra.
Mindezzel kapcsolatban az egyik legnagyobb kihívás jelenleg az, hogy a bigtech cégek ellen indított ügyekbena világban nem egységes joggyakorlat szerint születnek az ítéletek. Vannak, ahol kellő szigorral lépnek fel, míg másutt megengedőbbek például annak kapcsán, hogy a nagy tech cégek a webáruházaik, vagy a közösségi média felületeiken mihez kezdenek a szerződött partnereik és a látogatók adataival. Pedig az egész világon egységes állásfoglalásra lenne szükség azzal kapcsolatban, hogy mit kezdjünk a XXI. század új kincsével. A XX. században sokan az olajat nevezték a század kincsének, míg egyesek szerint a XXI. században az információ és az adat a legfőbb kincs. Brüsszel is évek óta foglalkozik ezzel a témával, de az egységes gyakorlatot teremtő végleges jogszabály még nem született meg.
Érsek M. Zoltán
