Gyakori, hogy egy vállalkozás munkaerőt biztosít egy másik részére. Nem árt azonban résen lenni: a körülményektől függően a NAV átminősítheti az ezekre vonatkozó szerződéseket, ami komoly adózási kiadásokkal járhat.
Magyarországon számos ágazatból hiányzik a megfelelő számú munkavállaló. Megeshet az is, hogy a cég egy várandós kismamáját vagy egy hosszabb ideje lábadozó kollégáját kénytelen átmenetileg helyettesíttetni. Ilyenkor kézenfekvő megoldás, hogy a hiányzó munkaerő pótlására egy külső vállalkozót von be a cég. Ez az átmeneti együttműködés gyakran vállalkozási vagy megbízási szerződés formájában történik. A feladatot a legtöbb esetben a megrendelő székhelyén és telephelyén teljesítik rend szerint.
Ha jön a NAV – jöhet az áfa-gond is
Mi lehetett a gond az ilyen szerződéssel? Az, hogy egy adóellenőrzés során a NAV arra a következtetésre juthat: a szerződés sokkal inkább a munkaerő-kölcsönzés, mintsem a vállalkozási vagy a megbízási szerződés jellemzőit hordozza magán, és ezért azt átminősíti. A vállalkozási, valamint megbízási szerződéssel ellentétben a munkaerő-kölcsönzési megállapodás nem az szokványos, általános áfa-rendszer szerint adózik. Előbbi kategóriába tartozó szerződések az általános, egyenes áfa körbe tartozó módon, a munkaerő-kölcsönzés pedig fordítottan adózik.
„Ezért ezek a vállalkozási és megbízási szerződések a megrendelő számára komoly adózási kockázattal járnak. Ha ugyanis a NAV úgy találja, hogy a felek valójában munkaerő-kölcsönzésben állapodtak meg, úgy a megrendelő a szolgáltató által felszámított áfát nem vonhatja le, és nála áfahiány jelentkezik.” – hangsúlyozza dr. Veres Dániel, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője.
Ha az ellenőrzéskor a szolgáltató együttműködik a megrendelővel, és hajlandó a számláját módosítani, az ellenőrzés alacsonyabb adóhiánnyal és egy mérsékelt bírsággal megúszható. Ha azonban a vállalkozó már nem elérhető, a kifogásolt szerződés már több évre nyúlik vissza, a vállalkozó rosszhiszemű, vagy bármely egyéb technikai probléma adódik, úgy a súlyosabb megállapítások aligha elkerülhetőek.
Munkaerő-kölcsönzés, vállalkozás?
Márpedig nem egyszerű megállapítani, hol húzódnak a két szerződéstípus határai. Fogódzót nyújthat egyrészt a Munka Törvénykönyve, amely szerint a munkáltató jogosult munkavállalóját átmenetileg eltérő munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni – ennek tartama azonban az évi negyvennégy napot nem haladhatja meg. Jelenti ez azt, hogy az ezen időszakot meghaladó, más munkahelyen vagy munkáltatónál való foglalkoztatás már automatikusan munkaerő-kölcsönzésnek minősül? Nem feltétlenül. Ehhez ugyanis a kirendelés egyéb körülményeit is figyelembe kell venni, így például azt is, hogy a munkavállalót kifejezetten ezzel a céllal vették-e fel.
Az elhatárolás kérdésében iránymutatást adhatnak a közelmúltban napvilágot látott bírósági ítéletek is.
„Ezek szerint – abban a tekintetben, hogy egy megállapodás vállalkozási szerződésnek vagy munkaerő-kölcsönzésnek minősül-e – nem mindegy, hogy a munkavállalót csak egy meghatározott projekt erejéig foglalkoztatják a másik helyen, vagy általános jelleggel, ismétlődő feladatok elvégzésére.”– folytatja az ügyvédi iroda munkajogi szakértője.
Az elhatárolásnál szintén figyelembe kell venni, hogy a vállalkozó – a munkavállaló személyes munkavégzésén túlmenően – képviseltetve van-e a megrendelőnél. Ha a megrendelő szabadon, kötöttségek nélkül utasíthatja a munkavállalót, úgy ez is a munkaerő-kölcsönzés jelleget erősíti.
Szintén jelentősége van annak, hogy a munkavállaló munkáját melyik szerződő fél szervezi meg, biztosít-e a vállalkozó pótlást arra az esetre, ha a munkavállaló megbetegszik vagy szabadságra megy, ki biztosítja a munkavégzés eszközeit (például ki adja a takarítószerszámokat) és nem utolsó sorban annak, hogy a felek mi alapján számítják ki a vállalkozási díjat (projektalapon vagy az átadott munkavállalók létszámának arányában).
„Sajnos a gyakorlatban ezek a feltételek nem mindig koherensek, így ritkán mutatnak egyértelműen az egyik vagy a másik szerződéstípus irányába.” – mondja dr. Veres Dániel.
Hogyan érdemes eljárni?
A munkaerő-kölcsönzés egy jogilag szigorúan szabályozott tevékenység. A kölcsönbeadó cégnek szerepelnie kell az állami foglalkoztatási szerv nyilvántartásában, amihez pedig szigorú feltételeknek kell megfelelnie. Ezért a feleknek – hacsak a szolgáltató nem kíván kifejezetten ilyen tevékenységet üzletszerűen és rendszeresen folytatni – érdemes arra törekedniük, hogy megállapodásukat egy megbízási vagy vállalkozási szerződés keretei között fogalmazzák meg. Ahhoz azonban, hogy ez a törekvés egy adóhatósági – vagy akár egy munkaügyi – ellenőrzés során is megállja a helyét, célszerű a munkaerő-kölcsönzés fent megfogalmazott jellegzetességeit a lehető legnagyobb mértékben elkerülni.
