A fogászati turizmus hazai szereplői megszenvedték a koronavírus-járványt, ráadásul a pandémia utáni újraindulás sem gyors folyamat – fejtette ki a fogászati és szájsebészeti kezelések egyik nagymúltú fogászatáénak számító Gáspár Medical Center szakmai igazgatója, Dr. Gáspár Lajos, az orvostudomány kandidátusa. A szájsebész-, implantológus szakorvos, lézersebész és igazságügyi fogorvosszakértő a szektor ellenálló képességéről, a piac nagy változásairól és egy újabb nehéz évről is szót ejtett.
– Összességében a turizmus kezd helyreállni a járvány után. A fogorvosi turizmusnak honnan kellene visszakapaszkodnia?
– Meglehetősen mélyről, hiszen az orvosi rendelőkre, különösen a fogászati rendelőkre óriási csapást mért a Covid-járvány. Az utóbbi évtizedben nagyon szépen fölfejlődött fogászati turizmus például szinte egyik-napról a másikra tűnt el. A külföldiek nem tudtak, nem akartak már jönni, ráadásul az ágazat számára majdnem teljes leállást jelentett, hogy a járványügyi hatóság letiltotta a fogászati beavatkozások többségét, csak a sürgősségi feladatok ellátást engedélyezték egy ideig.
– Megbecsülhető a forgalom visszaesése?
– Ez praxisonként változik. A kifejezetten fogászati turizmusra berendezkedett rendelők betegforgalma 100 százalékról körülbelül 5 százalékra zuhant. Lényegében lehetetlenné vált a működésük. Azokban a rendelőkben, ahol a beteglétszámnak körülbelül a fele volt külföldi és fele hazai, úgy 50 százalékra esett vissza a páciensszám. Ott pedig körülbelül 30 százalékos visszaeséssel kellett szembenézni, ahol a beteglétszám mintegy 10 százaléka volt külföldi és 90 százalék hazai. Mert ugye nemcsak a külföldi betegek estek ki, hanem a járványtól való félelem miatt a magyar páciensek jelentős része is halasztotta a fogászati kezeléseket, ha tehette.
– Mi történt a mélypont után?
– Viszonylag rövid idő után újra engedélyezték a rendes fogorvosi ellátást, de csak rendkívül jelentős járványügyi intézkedések mellett, megfelelő felszereléssel, a szigorú szabályoknak a betartásával lehetett dolgozni. Komoly többletköltséget is jelentett mindez, emlékezzünk csak arra, hogy kis túlzással szkafanderben kellett dolgozni és az aeroszol elszívásáról is gondoskodni kellett. Nem volt könnyű időszak, de aztán mindezt lassan magunk mögött hagytuk, és két évvel a járvány kitörése után már abban is elkezdett helyreállni a rend, hogy újra nagyobb számban érkeznek kezelésekre a külföldi páciensek. Ezzel együtt ez a folyamat lassú, a külföldi betegek száma még most is töredéke annak, mint az utolsó békeévben, 2019-ben volt.
– Ráadásul jól fizető betegkört vesztett az ágazat.
– Nem csupán a viszonylag nagy betegszám miatt okozott komoly kiesést a külföldiek elmaradása. Ez a kör ugyanis, kihasználva a magyarországi szaktudást és kedvezőbb árakat, sok esetben egészségügyi biztosításuk terhére, elsősorban nagyobb beavatkozások miatt utazott hozzánk. Ráadásul ők általában a magasabb színvonalú így nagyobb bevételt generáló kezeléseket igényelték, fogbeültetés esetén például a prémium kategóriájú implantátumokat kérték.
– Mennyire bizonyult válságállónak a szektor?
– Elsősorban azok a rendelők kerültek nagy bajba, amelyek teljesen, vagy majdnem kizárólag a külföldi páciensekre alapozták praxisukat. Több olyan fogorvosi vállalkozásról tudok, amely gyakorlatilag tönkrement. És több helyen próbáltak küzdeni, átállni a hazai betegek ellátására vagy épp más orvosi tevékenységet indítottak, például laboratóriumi vizsgálatokra, Covid-tesztek készítésére helyezték a hangsúlyt. És tudok olyan fogorvosokról, asszisztensekről is, akik külföldi munkavállalással próbálták átvészelni a nehéz időszakot. Igaz, mára lassan megint változott a helyzet: ahogy újraindult az élet a fogászatokon, úgy lett ismét akut gond a hazai orvos- valamint asszisztenshiány. Magam kezelem például a fogorvosok, asszisztensek országos, több mint ötezer tagú egyik legnagyobb Facebook-csoportját, és itt már minden nap nyolc-tíz olyan hirdetés jelenik meg, amelyben munkatársakat keresnek. Mindez jelzi, hogy nagy változások vannak az ágazatban, s ez csak ráerősíti azokra a korábbi folyamatokra, amelyek során nagy, olykor 150 rendelőt is a soraiban tudó láncok jöttek létre.
– A Gáspár Medical Center fogászati részlegeit miként érintették az utóbbi évek?
– Korábban is sok hazai betegünk volt, és a járvány első percétől kezdve nagy hangsúlyt helyeztünk a biztonságra, így a kézfertőtlenítési lehetőség biztosításától kezdve a betegeket és munkatársakat egyaránt védő, plexipajzsok, „szkafanderek” viselésén át a vírus-tesztig mindent megtettünk azért, hogy minimálisra csökkentsük a kockázatot. A betegek pedig mindezt látva teljes bizalommal jöttek, így a kezeléseket folyamatosan végezhettük. Ennek köszönhetően a hazai betegforgalmunk jelentősen nem változott. Nyugat-Európából persze hozzánk is kevesebben érkeztek. Ugyanakkor nálunk elsősorban közelebbről, Szlovákiából, Romániából, Szerbiából, Horvátországból érkeznek betegek, ők pedig többnyire a járványos időszakokban is jöhettek a megfelelő előírásokat betartva.
– A fogorvosi turizmus kapcsán nem elsősorban ezek az államokat szokták küldőországként említeni.
– Valóban, de nekünk speciális a helyzetünk, hiszen oktatóközpontként harminc éve tartunk továbbképző tanfolyamokat fogorvosoknak, akik közül sokan a szomszédos országokból érkeznek. Ők pedig később gyakorta irányítják hozzánk a problémás eseteket olyan kezelésekre, szájsebészeti műtétre, implantációra, csontpótlásra, lézersebészeti beavatkozásokra, amelyek a régiónkban másutt kevésbé elérhetőek.
– A járványhelyzet, a háború és a gazdasági gondok miatt sok bizonytalanság, de mégis: milyen lehet a folytatás?
– Feltételezhető, hogy a gazdasági helyzet alakulása negatívan befolyásolja a fogászati ellátást is. Egyfelől azért, mert ez hatással lesz a fizetőképes keresletre, másfelől azért, mert az ágazatban a forint-euró árfolyam nagyban befolyásolja, emelheti árakat. Így feltételezhető, hogy a fogászati ellátásban kevesebben fognak részt venni. Annak ellenére, hogy a szájhigiénia területén a magyar lakosság eddig sem állt a legjobb helyen, és sok fogászati kezelésre lenne szükség, egyenlőre nem számítunk olyan évre, mint a 2019-es utolsó békeév volt.
Érsek M. Zoltán
