Az Egyesült Államok ismét afelé halad, hogy elérje az ország adósságlimitjét. Ez azt jelenti, hogy a kormány nem vehet fel több pénzt, kivéve, ha a kongresszus beleegyezik a felső határ felfüggesztésébe vagy megváltoztatásába, amely jelenleg közel 31,4 milliárd dollár. Márpedig általában ez történik.
1960 óta a politikusok 78 alkalommal kezdeményezték az adósságlimit emelését, meghosszabbítását vagy felülvizsgálatát. Ebből háromszor csak az elmúlt hat hónapban – írja a BBC News.
A kongresszusban azonban, ahol a republikánusok nemrégiben átvették az irányítást a képviselőházban, és kiadáscsökkentést követelnek, újabb feszültségek alakultak ki, amelyek miatt a politikusok várhatóan késlekedni fognak a lépésekkel, ami azt eredményezheti, hogy az Egyesült Államok – története során először – szándékosan nem teljesítheti a fizetési kötelezettségét.
Mi történne ekkor?
A legtöbbünk számára a hatás aligha lesz érzékelhető, legalábbis az első néhány hónapban.
Az amerikai államkincstár úgy tudja kezelni a helyzetet, hogy úgynevezett “rendkívüli intézkedéseket” hoz annak érdekében, hogy elkerülje az adósságlimit tényleges átlépését. A múltban ez olyan lépéseket jelentett, mint például a szövetségi alkalmazottak nyugdíj- és egészségbiztosítási alapjaiba történő befektetések felfüggesztése, majd egy későbbi időpontban az alapok újbóli feltöltése.
De még a késedelmeknek is megvan az ára. A kérdéssel kapcsolatos 2011-es patthelyzet miatt az S&P hitelminősítő intézet leminősítette az ország besorolását. Ez volt az első ilyen eset az Egyesült Államokban.
Kormányzati elemzők becslései szerint a késedelmek miatt abban az évben legalább 1,3 milliárd dollárral nőtt az amerikai államkincstár hitelfelvételi költsége, mivel a befektetők a bizonytalanság miatt magasabb kamatokat követeltek.
Elemzők arra számítanak, hogy a kérdésről szóló vita idén is idegessé teszi a pénzügyi piacokat.
Gazdasági katasztrófa?
Janet Yellen pénzügyminiszter becslése szerint a különleges intézkedések legalább júniusig időt nyerhetnek az Egyesült Államoknak, amikor a kormány már nem lesz képes fizetni a számláit.
Ez az a forgatókönyv, amelyet sok elemző igazi gazdasági katasztrófaként értékel.
Egyesek szerint ebben az esetben a hatóságoknak a lehető legtöbbet kellene tenniük a fizetésképtelenség elkerülése érdekében. Ez azt jelentené, hogy meg kellene találni a módját annak, hogy a kamatfizetéseket teljesítsék, miközben más kötelezettségek nem kerülnek kifizetésre, például a védelmi vállalkozók kifizetései, a társadalombiztosítási csekkek, amelyeket a nyugdíjasok országszerte kapnak, valamint a kormányzati alkalmazottak fizetése, beleértve a hadsereget is.
Még az olyan alapvető dolgok is érintettek lehetnek, mint az időjárás-előrejelzések, mivel sokan támaszkodnak a kormány által finanszírozott Nemzeti Meteorológiai Szolgálat adataira.
A fizetésképtelenség tönkreteheti az ország megbízhatóságát, és felboríthatja a globális pénzügyi piacokat, ahol az amerikai adóssággal nagy mennyiségben kereskednek, és hagyományosan alacsony kockázatúnak tekintik.
A dollár gyengülne, és a hitelfelvételi költségek megugranának. Először a kormányzat, de végül a szélesebb nyilvánosság számára is, a jelzáloghitelek, hitelkártyaadósságok és egyéb hitelek magasabb kamatai formájában.
Ha idáig eljutnánk, az példa nélküli lenne, és széles körű károkat okozna a fogyasztói bizalomban és a gazdaságban, amely már így is bizonytalan helyzetben van.
“Ha a kormány nem tudna eleget tenni kötelezettségeinek, az helyrehozhatatlan károkat okozna az amerikai gazdaságnak, minden amerikai megélhetésének és a globális pénzügyi stabilitásnak” – figyelmeztetett Yellen a közelmúltban.
Miért vált ez egyre nagyobb problémává?
Az adósságlimitet először 1917-ben vezették be, hogy a kormány rugalmasan tudjon pénzt szerezni az első világháború idején. Elméletileg a kongresszus így ellenőrizheti a kiadásokat.
A plafon körüli harcok azonban egyre hevesebbé váltak, ahogy a politikai polarizáció egyre erősödött, és az USA adóssága az egekbe szökött, egy évtized alatt nagyjából megduplázódott.
Ez részben a pénzügyi válság és a világjárvány alatti jelentős kormányzati kiadásoknak köszönhető, valamint annak is, hogy az ország 2001 óta minden évben folyamatosan költségvetési hiányt produkált, azaz többet költött, mint amennyit bevett.
Az adósságplafon állandó politikai alku tárgya. A 2011-es harc akkor oldódott meg, amikor Barack Obama akkori elnök beleegyezett a kiadások több mint 900 milliárd dolláros csökkentésébe, és az adósságplafont is hasonló összeggel emelték meg.
Egyes republikánusok ezúttal is kiadáscsökkentést szorgalmaznak, de ezt az álláspontot a demokraták elutasították.
