A globalitás világában mindössze egy dolog állandó – a változás. A mondás igazságát jól ismeri Wágner Tibor, aki a Sony Mobile Communications európai értékesítési igazgatói pozíciója után, most a változásmenedzsment és a mobilvilág terén szerzett tapasztalatait hasznosítva, ígéretes új projekteknél vállal tanácsadói szerepet.
Wágner Tibor huszonkét országra kiterjedően irányította a Sony mobiltelefonos üzletágának tevékenységét Budapestről. Azon vezetők közé tartozott, akik az elmúlt évtizedekben, a fúziók, felvásárlások okán, úgy kerültek újabb és újabb cégekhez, hogy közben ők maguk, képletesen szólva ugyanabban a székben ültek.
– Az alkalmazkodás képességét nagy önfegyelemmel lehet gyakorolni, de hosszútávon felemészti azt, akiben alapból nincs meg a változás iránti nyitottság – vallja Wágner Tibor, aki szerencsésnek tartja magát, mert számára sosem okozott gondot, hogy az egyik kulturális és üzleti közegből egy másikba váltson. Amihez – ahogy mondja -, talán jó időben érkezett az első lecke: 1992-ben, a multinacionális cégek közül az elsők között megjelenő japán Panasonic-nál egy gyökeresen más emberi és üzleti mentalitáshoz kellett alkalmazkodnia.
Ezután már az sem jelentett nehézséget, amikor 1998-ban, fejvadász ajánlására, a Sonytól igazolt a 900 megaherzes mobiltelefónia hőskorának vezető cégéhez az Ericssonhoz. Fokozatosan ismerte meg azt a nemzetközi közeget, ami alapjaiban más, mint ami nálunk megszokott.
” Szavai szerint a legfőbb különbség az, hogy azok a társadalmi és morális szabályok, amelyeket ott betartanak, a mi térségünkben csak esetlegesen működnek.”
Wágner Tibor már ebben az időszakban megtanulta, hogy az üzleti életben bármi megtörténhet: a Sonynál került kapcsolatba a mobiltelefónia világával, majd miután az Ericssonhoz került, a svéd cég épp a Sony-val hozott létre közös mobil üzletágat, így a SonyEricssonnál folytatta menedzseri tevékenységét. Majd következett az újabb név és szervezeti változás: a Sony egyedül folytatta tevékenységét a mobil üzletágban. Wágner Tibor visszakerült a japán cég szervezetébe, ahol ugyan voltak régi ismerősök, de a szervezet alapjaiban más volt, mint korábban.
– A változások engem kevéssé frusztráltak, mert hamar megtanultam ezek kezelését és tudtam, hogy a szerepvállalásomra az új felállásban is igényt tartanak. A szervezetet azonban lényegesen jobban megviselték a nagy átstrukturálások, mert ilyenkor pozíciók szűntek meg, vagy kerültek át egy másik országba.
Az átalakulások legnehezebb szakasza
szerintem ezért az a köztes állapot, amikor a régi szervezetnek még működnie kell, de az új még nem formálódott eggyé annyira, hogy mindenki tisztán lássa a jövőt. Ilyenkor a vezető is jobban magára marad a döntéshozatalnál. Ezért is nagyon fontos ilyenkor, hogy igyekezzen a lehető legjobban tájékozódni és a megszerzett információkat folyamatosan megosztani a munkatársakkal.
A cégvezető szerint a helyzetüket annak idején megkönnyítette, hogy a közép-európai régióban a mobil telefon üzletáguk nagyon sokáig kiemelkedően teljesített. Így mindig pozitív sodrása volt a változásoknak, amelyekhez ígéretes jövőkép is társult.
Akkor is, amikor a Sony Ericsson megalakult nagy ambíciót adott az a cél, hogy a mobil kommunikáció vezető cégei közé tartoznak majd. Amit 4-5 év múlva el is értek. Amikor pedig az Ericsson kivásárlásával a Sonyhoz kerültek, komoly energiát adott, hogy a japán cég rengeteg figyelmet és energiát áldozott az elektronikai stratégiájának középpontjában álló mobil üzletágra.
Wágner Tibor szerint, a nagy átalakulások idején az is könnyebbség volt, hogy csapatában, a szakmai kompetencia mellett a kollégák győzni akarása is mindig pozitív löketet adott. Ehhez persze az is kellett, hogy olyanokkal szeret együtt dolgozni, akik önállóak, szakmailag rendkívül kompetensek és megbízhatóak. Ezért is volt számára lelkileg komoly megpróbáltatás, amikor a kényszerű átalakítások során a személyi kérdésekről kellett döntenie. Ilyenkor a zsinórmértéke az volt, hogy egy optimális szervezeti struktúrában és az ahhoz társuló pozíciókban gondolkodott. Ennek szellemében választotta ki a legjobb szakmai kompetenciával rendelkező munkatársakat. A kérdésre, hogy miként döntött, amikor két egyforma tudású szakember közül csak egyet tarthatott meg. Azt mondja, az ilyen kihívásokkal minden menedzsernek szembesülnie kell. Ő azt a stratégiát követte, hogy a személyes szimpátiát is félretéve csak a jövőt, az új szervezet érdekeit figyelte.
– Globalizálódó világunkban szinte teljesen mindegy, itthon, vagy a nemzetközi színtéren kell kiválasztani a szervezet számára legjobb munkatársakat – érvel. – A szakmai kompetenciák mérésére megvannak már a megfelelő metódusok, a személyes tulajdonságok gyors megismerését pedig az idők során megszerzett emberismeretem is segíti.
” Mivel a nagy átalakulásokkal mindig emberi sorsokról van szó, rendkívül fontosnak tartom a korrektséget és az átláthatóságot, amit a munkatársak nemcsak elvárnak, de többségében méltányolnak is. “
Pályafutásának izgalmas állomása volt, amikor a Sony mobil üzletágánál olyan világcégek globális ügyfélkapcsolati vezetője volt, mit a Deutsche Telekom és a Hutchison. Ehhez kötődően Anglia, Olaszország, Németország mellett a távol-keleten is rendszeresen kellett tárgyalnia, sikeres üzleteket kötnie. Ezzel a korszakkal kapcsolatban a legfontosabb változásnak azt érzi, hogy az üzleti folyamatok direkt menedzselése, fejlesztése helyett a Sony mobil üzletág ország igazgatóinak, country managereinek motiválásával, kontrollálásával és a teljesítménymenedzsment finomra hangolásával kellett foglalkoznia. Mindezt egy olyan piacon, ahol a két legjelentősebb szereplő viszi el az iparági profit döntő részét. Ezért is tartotta kiemelkedően fontosnak azt, hogy vezetési stílusa a munkatársai számára kiszámítható legyen és a sikerhez vezető keretfeltételek, valamint a személyre szabott elvárások mellé a folyamatos kontrollt is párosítsa.
– Ez az időszak azért is meghatározó volt a pályafutásomban, mert a világ legkülönbözőbb tájain, a legkülönfélébb nemzetiségű szakemberekkel folytatott tárgyalások hatására erőteljesen eltávolodtam a Közép-Európában megszokott, gyors eredményre törő, direkt tárgyalási stílustól. Számomra sokkal szimpatikusabb már a nyugati világban természetes, befogadóbb, több udvariassági és gondolkodási kört magába foglaló tárgyalási stílust és a hozzá kapcsolódó mentalitást. Ami tapasztalataim szerint jobb eredményességi mutatót is tud felmutatni.
Wágner Tibor az üzleti életben szerzett nemzetközi tapasztalatait összefoglalva azt mondja, a kelet-európai és a magyar munkavállalók több tekintetben is mások, mint a nyugat-európaiak. Utóbbiak, miközben megkérdőjelezhetetlen a szakértelmük, arra is képesek, hogy tisztán különválasszák a munkát és a magánéletet.
” A mi régiónk munkavállalói viszont érzelmileg sokkal inkább kötődnek a munkájukhoz és így egyfajta szövetet szőnek hivatali és magánéletük szálaiból.”
Ezért viszont hihetetlen érzelmekkel élik meg a sikereket, a kudarcokat és azt, ha a munkájukhoz nem kapják meg az általuk elvárhatónak gondolt támogatást. Ebben az érzelemdús közegben természetesen egy vezetőnek is egészen más eszközöket kell alkalmaznia a konfliktusmentes és eredményes munkakörnyezet kialakításáért. Cserébe viszont olyan elkötelezettségre, céghűségre számíthat, ami kimagasló eredmények elérésére teszi képessé a közösséget.
Mivel a mobiltelefonok piaca egy percig sem lassul, a szakember szerint itt csak az lehet hosszútávon is eredményes, aki folyamatosan képes a felfokozott tempóhoz igazodni. Annak kapcsán pedig, hogy a Sony mobil üzletága a piaci pozíciókeresés során újabb változások időszakát éli, Wagner Tibor úgy érezte, eljött a tényleges váltás és vele a szakmai feltöltődés időszaka, amikor az üzletágat átmenetileg kívülről szemlélve, megszerzett tudását egy teljesen új közegben, külsős tanácsadóként tudja hasznosítani.
