Ez egész év szinte biztos, hogy elveszett a hazai fesztiválpiac számára – fejtette ki Kádár Tamás, a Sziget főszervezője, szerinte a brit újranyitási modellt kellene követni, mert az pontosan meghatározza a menetrendet. Az Utazó magazinnak adott interjújában a Sziget Kulturális Menedzser Iroda Zrt. vezetője beszélt a világsztárok turné szokásairól és tarifáiról, a fesztiválpiac hazai sajátosságairól és elmondta: a Gourmet Fesztivált, már csak az üzenet értéke miatt is szeretné megrendezni a társaság.
Kádár Tamás szerint tavaly tavasszal egyértelműbb helyzetben volt a szakma. Akkor legalább biztos volt, hogy nem lesz fesztivál. A nyári nyitás, majd az újabb és újabb visszazárás tökéletes bizonytalanságban tartja a szakma egészét.
– 2021-et tekintve kilátástalan a helyzet. Normális esetben már az előző évben tudni kéne, kik lesznek az esemény húzó nevei és legkésőbb az év elején már árulni kellene a jegyeket. Ennek egyelőre nyoma sincs. Ha most kellene elkezdenünk a jegyértékesítést, a hazai piacon még csak-csak menne, de a nemzetközi piacon már nagyon késő lenne. Ráadásul itt a másik probléma: a mai utazási korlátozások mellett az sem lehet garantálni, hogy minden külföldi eljuthat az eseményre. Márpedig a Szigetre minden évben legalább százezer jegytulajdonos érkezik külföldről – de volt már, hogy 120 ezren jöttek, ami a közlekedést tekintve még akkortájt is komoly kihívást jelentett, amikor a vasúti és a légiközlekedés is teljes menetrenddel üzemelt – mondta.
Hozzátette: a világban most több millió dollárból összerakott produkciók állnak raktárban. Rengeteg nagy showhoz, rengeteg eszközt vásárolnak, rengeteg embert fizetnek, rengeteg reklámanyag készül, és ezek most mind talonba kerültek. Persze a sztárok is nagyon indulnának már turnézni. A Szigetre például 2021-re nagyon-nagyon sok fellépő ígérkezett el, sok fellépővel már tavaly létrejött a megegyezés arról, hogy a 2020-ra tervezett show-t áttesszük ‘21-re.
– Ráadásul a szakma gazdasági specialitása az, hogy a fellépők a legritkább esetben gondolkodnak egy-egy fellépésben. Minél nagyobb nevekről beszélünk, annál kevésbé. Ők turnékban gondolkodnak. A példa kedvéért beszéljünk mondjuk egy tizenöt állomásból álló, kényelmes turnéról, amit másfél hónap alatt le lehet tudni. Ha ennek mondjuk csak a 20 százaléka kiesik, tehát két-három állomás kidől a turnéból, akkor az egész projekt gazdasági racionalitása kezd összeomlani és ezért az egész turnét le fogják mondani. Ezt tavaly megtanultuk és a dominóhatást végignéztük. Mert ha valamelyik fesztivál lemondja a rendezést, akkor az ott fellépő sztárok már elkezdenek gondolkodni azon, hogy egyáltalán elmenjenek-e a többi helyre. Ha már két állomás kiesik, biztos, hogy lemondják az egész turnét, emiatt pedig egy harmadik fesztiválon már azért kell lemondani, mert nem jön el a fellépő. Tavaly áprilisban gyakorlatilag két hét alatt összedőlt az egész piac.
Három hete mondták le a Voltot és a Balaton Soundot. Csak azon a héten előttük is – utánuk is Európában legalább 50-60 fesztivált fújtak le.
„Nekünk is nemzetközi fellépőink vannak és így tudtuk, hogy x, vagy y fellépő már biztos, hogy nem jön hozzánk. Z fellépő ugyan még tartja magát, de ha lemondjuk, lehet, hogy ő is lemondja a turnét és folytatódik a dominóhatás. Így gyakorlatilag a nyár eleji fesztiválpiac mostanra informális szinten – mert nem mindenki jelentette még be –, egész Európában június közepéig megszűnt. Pedig a koncertek a hanghordozók letöltése miatt megváltozott piacon még a világsztárok számára is létfontosságúak.
„A fesztivál iparág felemelkedését egész 2019-ig az hozta el, hogy a zeneipar teljes mértékben átalakult. Ennek volt egy olyan pontja, amit az átalakulás a legjellemzőbb példájának szoktak mondani. Ez volt az a pillanat, amikor a Radiohead nevű méltán népszerű zenekar az albumát ingyen föltöltötte a honlapjára azzal, hogy letölthető vigyétek. Így miközben korábban a turnék arról szóltak, hogy promotálják a lemezeladást és ezért az új albumok megjelenését is ehhez igazították, ezt mára felváltotta ennek a teljes fordítottja. Azért hoznak ki albumot, hogy promotálják vele a turnét, mert a bevételeknek most már több mint hetven százaléka az élő fellépésekből ered. Mert a streaming szolgáltatók annyira alacsony jogdíjat adnak, hogy ennél már jobban megéri turnét szervezni, ami az egész koncert és fesztivál iparágnak egy hihetetlen kivételezett és jó helyzetet teremtett. Ez még akkor is igaz, ha közben a fellépti díjak nagyon-nagyon megemelkedtek, mert a teljes zeneipar abban érdekelt, hogy legyenek fesztiválok és azokon legyenek minél jobb nevű előadók és persze világsztárok is.”
Kádár Tamás tavaly még azt remélte, olcsóbbak lesznek a sztárok, vagy legalábbis megáll az a hihetetlen drágulás, ami az elmúlt tíz évet jellemezte. Volt olyan felfutóban lévő sztár, akinek 2016-ban 16 ezer eurót fizettek a fellépéséért, két évvel később már 350 ezer euró volt a tarifája és most biztos, hogy egymillió euró fölött lenne a gázsija.
„Tavaly volt egy olyan remény, hogy ez a drágulás valahol megáll, vagy talán még csökkennek is a fellépti díjak: akadtak olyan hangok, hogy ’21 kapcsán úgy kellene visszamenni a fesztiváloknak, meg koncertszervezőknek a zenekarokhoz, hogy a ’19-ben megállapodott, 2020-ra szóló fellépti díj mínusz 20 százalék, de a menedzserek és az ügynökök első kézből hárították ezt a próbálkozást. Ezért azt remélem, hogy valahol a ‘19-es árszinten fogunk majd visszatérni 22-ben, de szerintem a drágulási tendencia nem fog megváltozni. Persze minden azon is múlik, hogy mekkora lesz a keresleti oldal, hány fesztivál lesz. Mert eddig az volt a jellemző, hogy ha eldöntötte egy fellépő – és itt nyilván elsősorban a világsztárokról beszélünk –, hogy turnéra indul, akkor a menedzserével berajzol mondjuk két hónap alatt húsz fellépést. Csinál egy naptárt magának, és utána elkezdi begyűjteni az ajánlatokat minden egyes fellépő napra, amit megjelölt. Korábban annyira sűrű volt a fesztiválpiac, hogy minden egyes fellépési napra csak Európából négy-öt ajánlatot össze tudott szedni. Nem csoda, hogy fölfelé tudták srófolni az árat: egymással versenyeztették a szervezőket.”
Kádár Tamás szerint a fesztiválpiac egésze számára most nem sok reményt ad, hogy a közelmúltban Spanyolországban ötezer – igaz maszkot viselő – néző részvételével megrendezték az első nagy szabadtéri koncertet. Szavai szerint ez a döntéshozók felé szóló üzenet volt arról, hogy az ilyen nagy tömegrendezvények nem jelentenek veszélyt, ha mindenki be van oltva, vagy negatív teszttel érkezik.
„Ugyanakkor én nem látom még azt a megoldást arra, hogy a nagy létszámú, több tízezres rendezvényeknél a helyszínen teszteljenek, sőt a vakcinaigazolások, vagy az oltási igazolványok beolvasása is nagyon komoly logisztikai feladatot jelent. Nem beszélve mindennek az adatvédelmi, GDPR vonatkozásairól. Arról, hogy a fesztiválszervezők, akik 90 százalékában privát cégként dolgoznak, milyen jogon jutnak hozzá egészségügyi adatokhoz és miként kezelik azt. Ez jogilag még semmilyen módon nem megoldott.
Egyedül az angoloknál van tiszta és követhető forgatókönyv, úgynevezett roadmap. Azonnal éreztette is a hatását a fesztiválpiacon, hogy ők egy négy lépcsőből álló nyitási tervet tettek le az asztalra, amit publikáltak is. Mind a négy lépcsőhöz hozzárendeltek négy feltételt, amiknek teljesülniük kell, hogy a következő lépcső megtörténjen. A lényeg az, hogy az első két lépcső feltételei már teljesültek, és mindehhez társul egy végdátum a teljes nyitásról, ami – ha mind a 16 feltétel teljesül –, akkor az június 16. Amikor ezt az angol kormány közzétette, nagyon sok olyan eseményt lemondtak, ami a nyár elejére esett volna, mondván ha a 16 feltételből csak pár nem teljesül, akkor is úszik az egész terv. Ugyanakkor a nyár végi fesztiválokra elkezdtek nagyon gyorsan jegyet árulni, és még azokra a rendezvényekre is órák alatt minden belépőt értékesítettek kizárólag angol közönségnek, amelyekre egyébként az elmúlt években nehezebben adták el a jegyeiket, vagy nem voltak teltházasok. Ez is jelzi, hogy az emberekben ott a vágy, hogy menjenek és bulizzanak” – tette hozzá.
Ráadásul a hazai fesztiválpiac a Magyar Fesztiválszövetség felmérése szerint közvetlenül és közvetve, tehát a kimondottan a fesztiválokon dolgozó vállalkozókat tekintve 40 ezer munkavállalót jelent Magyarországon. Jelentős részüknek a megélhetése most nagyon komoly bajba került. Ugyanakkor vannak olyan szakemberek, akik konvertálható szaktudással rendelkeznek – például egy technikus, vagy egy villanyszerelő, akiknek jórésze már másutt talált magának állást. Ez az elvándorlás egyébként nagyon komoly kihívást jelent majd az újraindulásnál: nem lesz könnyű a műszaki szervezéstől a lebonyolításig összehozni megint azt a szaktudást, ami működtette az egész fesztiválpiacot – fejtette ki. Hozzátéve, állami támogatás sem túl jelentős mértékben támogatja a szakmát.
„Tény, hogy volt egy 700 millió forintos keret, amit a Magyar Turisztikai Ügynökség hirdetett meg, kimondottan a fesztiváloknak, és ebből végülis összesen 220 milliót osztottak ki huszonvalahány fesztivál között. Tehát átlagosan körülbelül 10 millió forintot kapott egy fesztiválszervező cég. Azért, hogy a nagyságrendet érzékeltetni tudjuk: a mi cégünknek 2020-ban majdnem másfél milliárd forint volt a vesztesége.”
Cégük nem is pályázott erre a támogatásra a cég. Ugyanakkor ezt sem rejtette véka alá, hogy a szakmának is érdemes újra gondolnia a társadalmi értékrendben betöltött szerepét.
– Itthon az állam úgy ad bértámogatást, hogy a munkaadónak hozzá kell tennie a másik felét. De a nem létező bevételből ezt nem lehet megtenni. Németországban a támogatás úgy 80 százalékos, hogy a munkavállaló elfogadhatja, hogy a korábbi jövedelmének 80 százaléka lesz a teljes bére, és a munkáltatónak nem kell azt a maradék 20 százalékkal kiegészíteni, ha arról meg tud állapodni az alkalmazottjával. De még Romániában is 80 százalékra emelték a bértámogatást bizonyos szektorokban.
Az egy másik kérdés, hogy végig kell gondolni a fesztivál szakmának, meg általában a zeneiparnak, hogy hol tart a társadalmi elismertsége, már csak azért, mert ha felemeli a hangját, megkapja, hogy menjen el kapálni a zenész, meg a fesztiválszervező, mert eddig jól keresett. Ebben nyilván szerepe van annak, hogy a társadalom széles rétegei nem ismerik mélyebben a szakmánkat – amin érdemes változtatni – és szerepe van annak is, hogy vannak zenészek, akik nem mindig a legjobb stílusban emelik fel a hangjukat.”
Szavai szerint a hazai rendezvények nemzetközi versenyképességét a nemzetközi viszonylatban kiemelkedően magas, 27 százalékos áfa is gyengíti. A zenei szakma ezért érvel elkötelezetten a kulturális áfa bevezetése mellett, mert az nagyon sokat segítene minden szereplőnek.
„Mivel a fesztiválokat és koncerteket fontosnak tartják, sok helyen másutt olyan védőhálószerű kormányzati rendelkezéseket alkalmaznak, ami a szervezőktől átvállalja a bizonytalanságból eredő kockázatokat. Több nyugat-európai országban, például Ausztriában, Németországban és Hollandiában is van egy olyan több százmillió eurós alap, ami arról szól, hogy ha valaki július 15-e utánra szervez koncertet, vagy fesztivált, ami komoly költségekkel jár, ha az esemény a járványügyi intézkedések miatt mégsem tud megvalósulni, akkor ebből az alapból az állam megtéríti a kiadásait. Nem karitatív alapon, hanem azért mert ezekben az országokban elismerik, hogy az ilyen események erősítik a belföldi és jó esetben a beutazó turizmust, emellett komoly adóbevételt is generálnak. Emellett egyre több országban válik mindenki számára egyértelművé, hogy ezek a közösségi együttlétek majd az emocionális gyógyulásunkhoz is hozzá fognak járulni.”
Kádár Tamás arról is beszélt Az Utazónak, hogy a fesztiválipar hosszútávú életképessége a magyar államnak sem lehet mindegy, hiszen a turisztikai hatás mellett – a fesztiválpiac legalább 6-7 millió vendégéjszakát hoz Magyarországnak – a közvetlen adóbevétel sem kevés.
„Ha csak a kizárólag a jegyértékesítésből származó koncert és fesztivál bevételeket vesszük, akkor egy 50 milliárd forintos piacról beszélhetünk, ami majdnem eléri a teljes könyvpiac léptékét. Mindez kiegészül még több olyan szolgáltatással, ami a fesztiválokon, koncerteken valósul meg. Például a vendéglátással, a marketing tevékenységgel, és így elmondhatjuk, hogy összességében közel 80 milliárd forintos piacról van szó, aminek 2020-ban majdnem a 80 százaléka veszett el.”
A Sziget főszervezője végül visszatért az idei évez kapcsolódó bizonytalanságra.
„Ezért is kérte többször a zenészek nevében a Music Hungary Szövetség, valamint a Fesztivál Szövetség, hogy legalább legyen világos akár a tiltás, akár a nyitás pontos menetrendje, hogy tudjuk, mivel lehet tervezni. Elfogadjuk, hogy a nyitás során a tömegrendezvények lesznek az utolsók, amelyek visszatérhetnek, mert ennek így is van a rendje. De azt tudni kellene, hogy mindez mit jelent a gyakorlatban, mert a fesztiválszezon véges: augusztus 20-a után már nem lehet több napos rendezvényt szervezni. Igaz, mi a portfóliónkhoz tartozó Gourmet Fesztivált így is megtartjuk majd, ha lehet – nem a nyereség okán, mert az elhanyagolható ennél a rendezvénynél, hanem az esemény üzenetértéke miatt a vendéglátó-szektor felé.”
Érsek M. Zoltán
