Van valami különös, bizsergető érzés abban, amikor az ember egy olyan modellt vezet, amelyhez emlékek kötődnek. A Civic ilyen. Nem egyszerűen egy kompakt autó – inkább egy generációkon átívelő történet, amely most a 11. generáció ráncfelvarrott, hibrid változatában él tovább.
A Honda nem rajzolta újra a típust, és talán ez a legnagyobb erénye. Miközben a kategóriában sok gyártó túlrajzolt, túlfeszített formákkal próbál kitűnni, a Civic maradt az arányoknál, a sportos eleganciánál és a tiszta vonalaknál. Az új, fényes fekete hűtőmaszk, a határozottabb első lökhárító és a kéttónusú 18 colos felnik épp annyit frissítenek rajta, hogy még dinamikusabbnak hasson – de közben nem veszíti el identitását.
Oldalról nézve különösen arányos a 4,56 méteres karosszéria. A tetőív finoman ereszkedik, a C-oszlopnál az ablakgrafika játékosan zárja le a formát. Nem hivalkodó, mégis karakteres. És ami külön jó: van benne érzelem. Nem steril tárgy, hanem személyiség.
Letisztult japán belső – túlzások nélkül
Az utastér ugyanazt a filozófiát követi, mint a külső: visszafogott, funkcionális, de nem unalmas. A méhsejt-mintás rács mögé rejtett szellőzők egyszerre praktikusak és dizájnosak, a fizikai klímagombok pedig igazi kincsek a mai „tablet-autók” világában.
A 10,2 colos digitális műszeregység jól átlátható, a központi kijelző tudja, amit kell – vezeték nélküli Android Auto és Apple CarPlay természetesen elérhető. A Bose hangrendszer kulturáltan, tisztán szól, a vezetési pozíció pedig példás: alacsonyan ülünk, jó fogású a kormány, természetes helyen vannak a pedálok. A váltó helyén gombok sorakoznak – elsőre szokatlan, de pár nap alatt megszokható. Ami fontosabb: minden logikus, ergonomikus, átgondolt.
Technika: csendes zsenialitás, visszafogott fogyasztással
A hajtáslánc papíron egyszerű, működésében annál kifinomultabb. A 2,0 literes benzinmotor és a 184 lóerős villanymotor együtt dolgozik, de nem a klasszikus módon. A rendszer filozófiája az, hogy mindig az hajt, amelyik épp hatékonyabb: városban sokszor a villanymotor mozgatja az autót, országúton és autópályán inkább a benzinmotor veszi át a szerepet.
A rendszerteljesítmény 184 lóerő, a 0–100 km/óra sprint 8,1 másodperc. Nem versenyautó, de nem is annak készült. A saját tömeg körülbelül másfél tonna, amit a Civic jókedvűen mozgat. Előzéskor azonnali a reakció, kanyarból kifelé dinamikusan gyorsít.
És ha odalépünk? Akkor előbújik valami a múltból: a pörgős, jellegzetes Honda-négyhengeres hang, amely egy pillanatra visszahozza a régi sportos modellek világát. Ez az a finom érzelmi plusz, amit számokkal nem lehet mérni.
A fogyasztás? Vegyes használatban 5,5–6 liter körüli átlaggal lehet számolni, városban akár 4,6–4,8 literrel is eljárhatunk. Autópályán 130-as tempónál 6 liter körül alakul a fogyasztás. Egy 184 lóerős, kényelmes hibridtől ez kifejezetten korrekt. A 40 literes tankkal nagyjából 700–750 kilométer tehető meg egy feltöltéssel – ami egy utazó szemszögéből különösen fontos adat.
Vezetési élmény – ez még mindig Honda
A futómű feszes, de nem kényelmetlen. Szépen kisimítja az úthibákat, miközben kanyarban stabil marad. A kormányzás precíz, hamar megjön a bizalom. A rekuperáció mértéke kormány mögötti fülekkel állítható – praktikus, bár nem minden módban marad fixen beállítva.
A zajkomfort alapvetően jó, városban kifejezetten csendes. Autópályán nagyobb tempónál a gördülési zaj és némi szélzaj beszivárog, de összességében kulturált utazóautó marad.
Praktikum a hétköznapokra
A 404 literes csomagtartó jól pakolható, a hátsó ülések mögött megfelelő a lábtér, 176 centis magasságig kényelmesen elférünk saját magunk mögött is. Nem a kategória legnagyobb csomagtere, de teljesen vállalható – és a kialakítása praktikus.
A Honda SENSING biztonsági csomag – adaptív tempomat, sávtartó, holttérfigyelő – természetesen alap, így a Civic hosszabb utakon is magabiztos társ.
Szöveg és fotó: Érsek M. Zoltán
A cikk testvérlapunk azutazó felületén jelent meg
