Aki vesz, annak lesz. Vagyis aki nagyobb céget alapít, vállalatot vesz vagy éppen többségi tulajdonra tesz szert, annak lesz hatalma. Tevékenységtől, terméktől, szolgáltatástól és cégmérettől függően az üzleti életben, a versenytársak körében, esetleg a politikai életben, a piacon, s nem utolsó sorban a vezetők és a beosztottak felett. Persze van hatalmuk a különböző beosztású vállalati vezetőknek is, de a tulajdonosokénál kisebb. A beosztott vezető ugyanis a cég vagy a részleg napi működéért, irányításáért felelős, a kockázatot viszont döntő mértékben a tulajdonos vállalja.
Tudvalevő, hogy minden vállalatnak van formális és informális szervezete, s ez a megállapítás a vezetésre is igaz. (Egy nagy amerikai cégnél néhány évvel ezelőtt a vezérigazgató elektronikus levélben jelentett be egy tervezett, jelentős szervezeti változást a dolgozóknak. A visszamérések azt mutatták, hogy a címzettek nagy része a napi levéltengerben nem olvasta el az értesítést, s így nem tudott a várható változásról. Ezek után a vezérigazgató a folyósón bizalmasan közölte ugyanazt az információt az egyik közép-vezetővel. Három óra elteltével a vállalatnál szinte mindenki tudott a tervről, működtek az informális kommunikációs csatornák…)
Hatalmi hálózatok, rendszerek, formák
Minden cégnek megvan a maga belső hatalmi hálózata, és nyílt titok a legtöbb cégnél, hogy a nagy kérdésekben már a felsővezetői értekezletek előtt megszületnek a döntések az informális vezetés és szervezet „pókhálójában”. A 21-dik század első két évtizedében jelentős változások történtek és történnek a vállalati hatalmi rendszerekben, valamint a belső cégpolitikák alakulásában. Érdemes közelebbről is szemügyre venni ezt a két, viszonylag rejtett, előtérbe nem kerülő rendszert.
Nagyon leegyszerűsítve a hatalom szervezeti, vállalati szinten azt a képességet, lehetőséget jelenti, hogy valaki, például egy vezető, mást, másokat befolyásoljon. Ennek fényében öt menedzseri, személyközi hatalmi formát különböztetünk meg:
jutalmazó hatalom. A beosztott arra számít, hogy a vezető kívánságainak folyamatos, jó minőségű teljesítése jutalmat (fizetésemelés, bónuszok, stb.) eredményez- kényszerítő hatalom. A beosztott úgy véli, hogy ha nem teljesíti a vezető kívánságait, büntetésben (prémium megvonás, elbocsátás, stb.) részesül
- jogi hatalom. A felettesnek a szervezeti rangsorban betöltött szerepéből fakad, amelyet megbízása, kinevezése eredményez
- referencia hatalom. Azon alapul, hogy a beosztott azonosul a vezetővel, őt tekinti példaképnek, olyan szeretne lenni, mint ő
- szakértői hatalom. Beosztástól függetlenül a dolgozó olyan szaktudással, szakértelemmel rendelkezik, amelyek mindenkiből elismerést, tiszteletet váltanak ki.
Századunkban előtérbe került az információs hatalom, amellyel azok rendelkeznek, akiknek hozzáférésük van fontos, esetleg bizalmas információkhoz, adatokhoz, s akik ellenőrizni tudják azokat. Ugyancsak hatalommal rendelkeznek azok, akik ezeket az információkat és adatokat elemzik, őket napjainkban spin doktoroknak hívják.
A tapasztalatok szerint a leghatékonyabb a referencia és a szakértői hatalom, amelynek kialakítására törekedniük kell a vezetőknek beosztottaikkal a személyközi kapcsolatokban. A szakértői hatalomnak – amelyet a jövő vállalati hatalmának is neveznek – van a legerősebb kapcsolata a munkatársak jó teljesítményével és elégedettségével.
Csoportközi hatalom
A szervezeteknél, így a vállalatoknál nem csak személyközi, hanem csoportok, részlegek közötti hatalmi viszonyok is kialakulnak. Számos cégnél van hatalmi ellentét a marketing és az értékesítési részlegek között. A marketingesek szerint az ő tevékenységük nélkül nem lehetne növelni az eladásokat vagy éppen új piacokat találni. Az értékesítők pedig azon a véleményen vannak, hogy nincsen különösebb szükség a marketing részlegre, hiszen ők vannak „kint” a piacon, ők ismerik a lehetőségeket és az igényeket. Hasonló hatalmi ellentétek tapasztalhatók sok esetben a kutatási és fejlesztési részleg, valamint a pénzügyi tervezők között.
Érdemes röviden áttekinteni a csoportközi hatalom forrásait. Hatalommal rendelkeznek azok a csoportok, részlegek a vállalatoknál, amelyek ellenőrzésük alatt tartják az úgynevezett kritikus pontokat, például a kommunikációs és információs csatornákat, valamint a formális és informális személyi hálózatokat.
Ugyancsak forrása a csoportközi hatalomnak olyan tevékenységek kézben tartása és ellenőrzése, amelyek nélkül más részlegek nem tudnák teljesíteni feladataikat, elérni céljaikat. Ilyen tevékenység például a HR részleg részéről a munkaerő toborzás és felvétel, vagy a céges informatikai rendszerek és eszközök „kezelése”.
Több olyan tényező van még a vállalati és az üzleti világban, amely stratégiai hatalmat biztosít egyes részlegeknek. Például a képesség a bizonytalan helyzetek, hirtelen felmerülő problémák megoldására. Nem lehet fennakadás váratlan áramszünet esetén sem a céges informatika működésében, tehát az IT-részleg ilyenkor (is) stratégiai hatalmi helyzetben van. Az erőteljes központosítás, centralizáció is jelentős hatalmat biztosít azoknak, akik ezt a folyamatot irányítják, ellenőrzik. (Vannak persze ágazatok, munkahelyek – atomerőmű, fegyveres testületek, stb.- ahol a zavartalan működés megköveteli a központosítás különböző fokozatait, de ez az üzleti életre kevésbé jellemző.)
Ugyancsak forrása a csoportközi hatalomnak a valamilyen tevékenység azonnali nem helyettesíthetősége. (Tudjuk persze a gyakorlatból, hogy szinte minden és mindenki helyettesíthető, pótolható, ez csak idő és anyagi forrás kérdése.) Ilyen hatalmat jelent többek között a sztrájk, a tömeges felmondás a dolgozók részéről, vagy éppen az agyelszívás lehetősége.
Kulcsszerepben a függőség
A csoportközi hatalom kulcsa a függőség kialakulása. Az előbbiekben felsorolt hatalmi források közös jellemzője, hogy egy részleg ellenőrzése alatt tartja más részlegek igényeinek a kielégítését. Ennek nyomán függőség keletkezik, s az egyik részleg nagyobb hatalommal rendelkezik bizonyos területeken, mint a többiek. Úgy tartják, hogy az óra a vállalati életben is körbejár, vagyis kevés olyan csoport, részleg van, amely ne rendelkezne valamilyen csoportközi hatalommal.
A hatalomnak van napos és negatív oldala. A napos oldal az úgynevezett közösségi hatalom, amely a társadalmi célkitűzések elérésére ösztönöz és orientál. A hatalom negatív „arca” lehet a személyes hatalom, amelyet a hatalommal bíró vezető, vagy beosztott saját illegális anyagi gyarapodására, céljainak gátlástalan elérésére, mások manipulálására használ.
Ahogy Steve Jobs csinálta
Az Apple legendás és karizmatikus vezérigazgatója, a néhány évvel ezelőtt elhunyt Steve Jobs egy interjúban elmondta, hogy a cégvezetés kezében jelentős hatalom összpontosul, de ennek mind nagyobb részét igyekszik delegálni a középvezetőkhöz és a dolgozókhoz. Ez nem jelenti a felelősség megosztását, „lepasszolását”, hanem a hatalom közös gyakorlását bizonyos kérdésekben és területeken. A hatalom részbeni delegálása (empowerment) századunk első két évtizedének egyik új vezetési módszere, amely nagyobb hatékonyságot biztosít a vállalatoknak.
Szervezeti politika
Minden szervezet, intézmény, vállalat rendelkezik úgynevezett szervezeti politikával, az egyének pedig politikai magatartással. Fontos hangsúlyozni, hogy a szervezeti politikának többnyire nincsen köze a napi „nagypolitikához”, bár kétségtelen, hogy ez utóbbi egyes esetekben lehet rá közvetett hatással. Mindenesetre nem ez a jellemző a szervezeti politikára.
A szervezeti politika a hatalom és a befolyásolás érvényesítése a vezetés részéről különféle stratégiák és taktikák alkalmazásával. Egyéni politikai magatartásról akkor beszélhetünk, amikor valaki a hatalmát, személyi hatalmát nem a vállalati, hanem egyéni érdekei érvényesítésére használja fel. Konstruktív az az egyéni politikai magatartás, amely személytelen és a közösség, a vállalat érdekeit szolgálja.
A vezetési tanácsadók tapasztalata szerint egy cégnél akkor élénkül meg a szervezeti politikai tevékenység, amikor:
a vállalati célok nem egyértelműk- a döntéshozatal autokratikus
- a hatáskörök, jogkörök zavarosak, félreérthetőek
- hiányosak az anyagi és egyéb erőforrások
- eluralkodott a bizonytalanság a szervezetben
Ebben a helyzetben felerősödik a vállalaton belüli befolyásolás, amelynek számos módszere, technikája ismert. Ezek irányulhatnak felfelé (beosztott-főnök), lefelé (főnök-beosztott) és oldal irányba (beosztott-beosztott, főnök-főnök). A befolyásolási módszerek sorába tartozik többek között a tárgyalás, az érvekkel való meggyőzés, a nyomásgyakorlás, a helyi koalíciók és szövetségek létrehozása, a bizalomba férkőzés.
A befolyásolási taktikákra hatással van a nemzeti és a vállalati kultúra is. Amíg a befolyásolás a vállalati célok elérését szolgálja, az kedvező az abban résztvevők számára. A számos módszer és technika hatékonysága jelentős mértékben függ a kitűzött céltól, valamint azoktól a személyektől, akik a „célkeresztbe” kerültek.
Impresszió menedzsment
A befolyásolás egyik fontos módszere a kellemes, jó benyomás keltése, más szavakkal az impresszió menedzsment. Ezt akkor alkalmazza valaki, amikor önmagáról (vagy a cégéről) jó benyomást akar kelteni. Ennek a módszenek az eszköztárában megtalálható az önfényezés, a híres emberek nevének említése ismerősként, a nagyotmondás, szívességek felajánlása, stb. Gyakran fordul elő a jó benyomás keltésének menedzsmentje az állásinterjúk során, a fizetésemelések és jutalmazások előtt, stb., vagyis amikor szeretné valaki „eladni” magát és/vagy a cégét.
A befolyásolási taktikák akkor eredményesek, ha elősegítik a szervezeti célok teljesülését, és ha a szervezetnél megértik, hogy ez kétirányú utca, tehát kölcsönös lehet. Ugyancsak az eredményességet segíti elő a nyílt és minden irányú kommunikáció és a befolyásolás alanyainak, célpontjainak tisztelete.
Magatartás -Irányítás
Gyakran kérdezik, hogyan lehet irányítani a politikai magatartást, „viselkedést” a szervezetekben? Természetesen ezen a területen sincsenek csodák, de van néhány bevált, a vezetők által jól alkalmazható módszer. Mindenek előtt a nyílt kommunikáció a szervezeten belül, amelyhez szorosan kapcsolódik az elvárt teljesítmények pontos megfogalmazása. Eredményre vezet a dolgozók bevonása a döntési folyamatokba, valamint a csoportok, részlegek közötti szoros együttműködés. A nem kellő mennyiségben elérhető, illetve rendelkezésre álló erőforrások (anyagi, emberi, technika, stb.) hatékony menedzselése szintén jó irányt szab a politikai magatartásnak. A támogató és pozitív szervezeti „éghajlat” egyértelműen segíti a vezetőket a politikai magatartás kedvezőtlen hatásainak megelőzésében.
A vezetők és a beosztottak számára távolról sem közömbös, miként alakulnak a szervezetben a hatalmi és a politikai viszonyok. Két olyan területről van szó, amelyek közvetlen hatással vannak az üzleti eredményekre. Érdemes tehát mindkét, viszonylag új kérdéskört részletesen megismerni, tanulmányozni, hiszen a globalizálódó üzleti világban a cégeken belüli hatalom és politika kérdései mind inkább előtérbe kerülnek.
Dr. Gonda György
vezetési tanácsadó, CMC
Certified Management Consultant
