Talán még sosem küzdött az autóipar egyszerre ennyi kihívással. A napokban zárult Frankfurti Autószalonon (IAA) a német autógyártók felkészültnek próbálták mutatni magukat. A név nélkül nyilatkozó szakemberek viszont aggódnak, sokat sejtet a főpolgármester kisebb botrányt kavaró, “elmaradt” megnyitó beszéde is.
Ellentmondások
A problémák furcsa módon tűnhettek fel először a látogatóknak: kisebbek voltak a gyártók strandjai. A borsos négyzetméterárak állhatnak a háttérben. A spórolás az autóipari cégek marketing részlegét is elérte. Kell a pénz az alternatív hajtás és az önvezető járművek fejlesztésére. A német gyártókat ezek mellett a dízelbotrány hatásai, a büntetések és a kártérítési perek is sújtják.
A sajtótájékoztatókon sokat beszéltek a jövőről, a sikeres fejlesztésekről. Ez azonban nem tükröződik a környezetbarát német modellpaletta méretében és főleg az eladási számokban.
A VW egyik új elektromodelljét prezentáló fiatal hölgy a legnagyobb természetességgel mondta, hogy a jövő autójának a wolfsburgi gyártó szerint is környezetbarátnak, az ő értelmezésükben tehát villanyüzeműnek kell lennie. Arról azonban már nem szeretnek hallani a világ második legnagyobb autógyártójánál, hogy nem csak sok környezetvédő, de a közlekedési szakemberek egy része is autók nélkül látja a jövő mobilitását. Ez lehet az oka, hogy végül elmaradt a ’Fridays for Future’ klímaaktivistáinak és az autógyártók képviselőinek pódiumvitája. Utóbbiak mondták le a részvételt.
Nem kívánatos a kritika
Ennél is kínosabb a német cégek megnyitó körüli botránya. A hagyomány szerint Frankfurt főpolgármestere is a szónokok között szokott lenni. Amikor azonban kiderült, hogy a politikus az autóipart kritikusan néző világnézetét jól tükröző beszédet készül tartani, a szervezők törölték a szónokok listájáról. Peter Feldmann erre a sajtóban hozta nyilvánosságra el nem mondott beszédének szövegét. Ő is a ma ismert autók nélküli jövőt prognosztizál.
Tavaly még beszélhetett. Nem szerettette meg magát az autógyárakkal és a berlini kabinettel sem. Élesen kritizálta, hogy megpróbálták szőnyeg alá söpörni a dízelbotrányt és Németországban a mai napig csak akkor és annyiban ismerik el a felelősségüket, amikor és amennyiben bírósági ítélet marasztalja el őket.
A német autóipar szereplői hagyományosan nem szeretnek vitába bocsátkozni kritikusaikkal. Ezt jól tükrözi a dízelbotrány. Az USA-ban, ahol más mentalitáshoz vannak szokva a fogyasztók, a német gyártók önként fizetik a kártérítéseket és nem győzik exkuzálni magukat a megtévesztett vásárlóknál. Németországban csak jogerős bírósági ítéletek hatására fizetnek.
Kihívásból nincs hiány
A jövő mobilitásával összefüggésben sokkal szerteágazóbbak és bonyolultabbak a viták a dízelbotrány hatásainál. Németországban a legaktuálisabb az egyre több városban elrendelt behajtási tilalom az egyre csökkenő szénmonoxid és nitrogéndioxid kibocsátási határértéket túllépő kocsikra.
Még kevésbé szeretik a menedzserek, ha azzal szembesítik őket, hogy a környezetvédők mellett sok közlekedési szakember sem az autóban látja a jövő individuális mobilitásának eszközét. Minthogy a menedzserek saját elhatározásukból nem konfrontálódnak az igazán kritikusaikkal, nem veszik észre, hogy a nagyvárosokban élők körében egyre autóellenesebb a hangulat. Egyelőre még megengedhetik maguknak a struccpolitikát, mert az emberek többsége, különösen Németországban nem nagyvárosokban él, ezért rá van utalva a saját kocsira.
Atipikus magatartás
Nem tipikus autóipari menedzseri vélemény, amit Britta Seeger, a Daimler egyik igazgatótanácsi tagja képvisel. Szerinte a gyártóknak egy feladatuk van: a lehető legkörnyezetbarátabb járműveket kifejleszteni és a piacra vinni. A szabályozás, a kibocsátási értékek lefektetése, a jogalkotó feladata.
„Nekünk a politikai döntések befolyásolása helyett azon kell dolgoznunk, hogy az autóink megfeleljenek az előírásoknak.”
Seeger jónak tartja, hogy a jogalkotó adó- és egyéb kedvezményekkel próbál elektroautók vásárlására ösztönözni. „Azon kell dolgoznunk, hogy villanyautóink választékával, technikai tudásával és minőségégével mi legyünk a legattraktívabbak a piacon.”
Hasonló véleményt képvisel Bernhard Mattes is, aki sokáig a Ford-Németország vezérigazgatója, majd a Német Autógyártók Szövetségének (VDA) elnöke volt.
Pont az IAA megnyitásának napján jelentett be visszalépését. Kiszivárgott információk szerint nem önként távozott. A német autógyártók vezetői olyan embert szeretnének a potens érdekképviselet élén, akinek jók a politikai kapcsolatai és használja is ezeket. Berlinben és a tartományi fővárosokban az autógyártók érdekében kellene lobbiznia. Mattes vélhetően egyik feltételnek sem felelt meg.
Ez is azt mutatja, hogy az autógyártók az iparággal szembeni egyre kritikusabb fogyasztói hozzáállásra nem társadalmi párbeszéddel, hanem a politikai döntések befolyásolásával akarnak reagálni. A tapasztalataik jók. A legfontosabb német iparág képviselői eddig mindig elérték a céljukat Berlinben. Ez azonban nem fog segíteni rajtuk, ha a potenciális fogyasztók ellenük fordulnak.