Az Arktisz jege olvad. Ami rossz a klímának, jó a gazdaságnak. Az Ázsiát, Európát és Amerikát összekötő közvetlen tengeri út perspektívája és a jég alatt gyanított ásványkincsek teszik igazán vonzóvá. Az Északi-sark vidéke gazdasági, politikai és katonai ütközőpont lehet.
Nagy a bizonytalanság
A tudomány is csak találgat, miként hat a klímaváltozás az Arktiszra. Hiányoznak az adatok, amelyekből biztos következtetéseket lehetne levonni. Ami tény: A ’80-as évek óta felére, 3 millió km2-re zsugorodott a nyáron is jéggel borított terület.
Egy nemzetközi team német vezetéssel ’Mosaik’ névre keresztelt projekt a napokban indított expedíciót az Arktiszra méréseket végezni, adatokat gyűjteni. A 140 millió eurós költségvetés felét a német kormány adta. 300 tudós 19 országból, 16 nemzetközi hírű kutatóintézetből 5 jégtörőhajó fedélzeten 1 évig fogja járni az Északi-sark vidékét.
Remények kockázatok
Évszázadig csak elszánt kutatók merészkedtek az Arktiszra. Mióta olvad a jég és az ember számra elviselhetőbb a klíma, megjelentek a katonák és a nemzetközi energiakonszernek szakértői is. Utóbbiak ásványkincsek után kutatnak, előbbiek a lelőhelyeket biztosítják a térségben aktív országok számára. Nagy reményeket táplálnak.
Amerikai, 2008-as elemzés szerint az Észak-sark alatt rejtőzik a Föld még kitermeletlen földgázkészletének 30, és kőolajtartalékának 15 százaléka.
A jelentés nyilvánosságra hozatal után sorban álltak a konszernek a kitermelési licencekért. A cégek és az országok vad tervezésbe kezdtek: vízi utak, kikötők, olajfúró szigetek, földgáz cseppfolyósító terminálok. De a klíma 10 évvel ezelőtt még nem tette lehetővé a kivitelezést. Egyelőre csak földgázt hoznak felszínre. Azt is csak ott, ahol, a Golf-áramlásnak köszönhetően télen sem borítja jégtakaró a tengert.
Ma már sok szakértő szkeptikus, hogy valaha megéri-e valaha is az Északi-sarkon bányászni. A palagáz elmúlt években megindult hasznosítása és a hatalmas lelőhelyek az USA-ban tartós túlkínálthoz vezettek. Mai világpiaci árak mellett nem kifizetődő a technikailag bonyolult, ezért költséges kitermelés az Északi-sark környékén.
A természeti kockázatok is a fúrás ellen szólnak. A jéghegyek, az állandó sötétség télen és a rendszeres viharok a fúrószigeteket és az olajszállító hajókat is veszélyeztetnék. Nem csak a környezetvédők, a kártérítési perek és reputációjuk miatt aggódó energiakonszernnek számára is rémálom a jéghegynek ütköző tanker.
Folyik a helyezkedés
Sokan mégsem mondtak le arktiszi terveikről. Ezzel magyarázható Trump Grönland tett vételi ajánlata. A Dánia részét képező északi szigethez tartozik az Északi-sark egy része. Az elnök Alaszkában is olajkitermelésbe kezdett volna. Környezetvédők, és egy bírósági ítélet hiúsította meg a tervét.
Oroszországi terület Északi-sark legnagyobb része, onnan 2013 óta földgázt hoznak a felszínre. A kitermelt mennyiség nem számottevő, de Moszkva stratégiai kérdésnek tartja a bányászatot. A kitermelés megindítása ellen tiltakozó Greenpeace aktivisták hamar rács mögött végezték. A Jamal-félszigeten vannak a kutak, ahol gázcseppfolyósító terminál is épült. A nyári hónapokban a globális felmelegedés következtében a folyékonnyá tett gázt tankhajókkal lehet szállítani. Az infrastruktúra azonban még a jégmentes időszakban sem teszi lehetővé komolyabb mennyiség piacra küldését.
Oroszország másik nagy álma az egész évben hajózható Északi-átjáró. Az egész világkereskedelmet átalakítaná, ha a közvetlen tengeri összeköttetés Ázsia, Európa és Amerika között valósággá válna. A vízi út nagyrészt orosz felségterületen haladna. A becslések szerint 2040 körül már egész évben jégmentes lesz.
Moszkva katonai manőverekkel teszi mindenki számára nyilvánvalóvá, hogy a térség többségében Oroszországhoz tartozik. A Védelmi Minisztérium a napokban tájékoztatta a közvéleményt S-400 rakéták telepítéséről a Jamal-félsziget szomszédságában lévő Novaja Zemlja szigetén. Más helyeken is támaszpontok felállítását tervezik.
Ezt a többi területtel rendelkező ország, nagyság szerinti sorrendben Kanada, Dánia (Grönlandon keresztül), Norvégia és az USA sem nézi tétlenül. Ezért félő, hogy az Arktisz középső része, az Északi-sark körüli terület tisztázatlan hovatartozása incidenshez fog vezetni. Putyin 2015-ben egy ENSZ előtt tartott beszédében világossá tette, hogy igényt tart a vitatott hovatartozású térségre. Dánia és Norvégia is részt akar az eddig a nemzetközi ellenőrzés alatt álló területből. Egy ENSZ bizottság készül kimondani a végső szót. Kérdés, hogy az érintett államok akceptálni fogják-e a verdiktet.
Az együttműködés kényszere
A viták ellenére jelenleg együttműködik a nemzetközi közösség. A kooperáció
legfontosabb fóruma a Tromsø-i székhelyű Arktisz Tanács. 1996 óta itt döntenek a területtel rendelkezi országok, valamint a Skandináv-félsziget államai minden fontos kérdésben: a hajózás és az ásványkincs kitermelés szabályairól, a környezetvédelmi előírásokról, a tudományos kooperációról és baj esetén a közös mentőakciókról.
A Tanács munkájában megfigyelői státusszal 13 további ország is részt vesz. Az egyik legaktívabb Németország. Berlint inkább gazdasági és környezetvédelmi, mint politikai okok vezetik a messzi északra. Hajógyártok, építőipari cégek, energiakonszernek és utazási irodák látnak gazdasági potenciált az Arktiszban.
A hannoveri Szövetségi Geológiai Intézet (BGR) feladata az Északi-sarkkal összefüggő német aktivitás koordinálása. A szervezetnél nem tartanak határvitáktól. Az ismert nyersanyag lelőhelyek mindegyike a mostani határoktól számított 200 tengeri mérföldön belül találhatók, így egy-egy állam úgynevezett kizárólagos gazdasági érdekszférájába tartoznak, ami a kitermelési jogot is magában foglalja – hűtik a kedélyeket a BGR-nél.
Hannoverben egyébként is úgy vélik, a feltételezettnél jóval kevesebb kincset rejtenek az Arktisz mélye. Legalábbis gazdaságosan kitermelhető nem sok van. Akik az amerikai tanulmányban bíznak, csalódni fognak – vélik a BGR-nél. Így jártak a próbafúrások után a Grönland kiaknázására készülő energiakonszernek is. Az arktiszi olaj csak jóval magasabb világpiaci ár mellett, akkor lenne igazán fontos, ha a világgazdaság átállása a megújuló energiaforrásokra a tervezettnél lassabban haladna.
A német szerep
A berlini kabinet 2019 augusztusában Arktisz-stratégiát fogadott el, amely a terület fenntartható hasznosítását, illetve a környezetvédelmet állítja a középpontba. Németország továbbra sem akar belefolyni a geopolitikai vitákba. Prioritása van a területtel rendelkező országokkal ápolt jó kapcsolatnak, amelyből a berlini kormány tervei szerint a német gazdaság profitálni fog. Építési megbízások és gépmegrendelések sorozatára számít.
A németek nem tartanak attól, konfliktus állhat elő, ha ragaszkodnak a stratégiában megfogalmazott szigorú környezetvédelmi elvekhez. Például védett övezetek kijelöléséhez, ahol a kitermelés és az olajszállítás is tilos. A hannoveri BGR szerint a területtel rendelkező államok számára is nyilvánvaló, hogy a klímaváltozás nagymértékben meghatározza, hogy meg tudják-e valósítani arktiszi terveiket. Ezért a terület fenntartható, környezetbarát és biztonságos hasznosításában érdekeltek. A német cégek pedig rendelkeznek a fenntartható hasznosításhoz szükséges technológiákkal, ahogy tudományos ismeretekkel is, amelyek elengedhetetlenek a biztosabb környezeti prognózisok készítéséhez. Ezt mutatja a németek vezető szerepe a most indult ’Mosaik’ expedícióban.
A vállalkozás egyben jó példája a nemzetközi együttműködésnek is. A nyugati országok mellett az oroszok és a kínaiak is aktívan részt vesznek benne.
