A bankkonszolidációban több mint száz pénzintézet szűnt meg Ukrajnában. A rendezés vesztesei a megtakarításaikat elbukó ukránok milliói lettek. A politika a korrupció elleni harcról és nyugat nyomásáról beszél. Az elemzők a politikai, és az oligarchák gazdasági érdekeit látják a háttérben. A BBC szerint ma már az adósok fehérneműjét is lefoglalják.
„Hová tűnt a pénzünk? Ki tette zsebre” – teszi fel a költői kérdést Marija Klimenkova a Financial Times (FT) riporterének. A nyugdíjas könyvelő egy a sok százezer, nagyrészt középosztálybeli ukrán közül, aki a bankkonszolidáció következtében elvesztette a megtakarítását.
A 2014 és 2017 közötti reform következtében felszámolták a pénzintézetnek, ahol Marija Klimenkova 58 ezer eurója volt. 12 éves keresete, egy élet megtakarítása!
2014, Ukrajna horror éve
Az ukrán pénzügyi szektort a Szovjetunió összeomlása óta a korrupció, az átláthatatlan tulajdonosi szerkezet, az ismeretségi alapon adott kölcsönök és a pénzintézetük teljes betétállományával kereket oldó bankárok jellemzik. A mindennapos esetek ritkán vezetnek rendőrségi nyomozáshoz és még ritkábban a felelősök elítéléséhez.
Az előzmények: 2013-ban tüntetések kezdődtek, az ellenzék Janukovics távozását követelte. Janukovics Oroszországba menekült.
2014 különösen rossz éve volt Ukrajnának. Fegyveres felkelés, háborúzás kezdődött Kelet-Ukrajnában, az ország ipari centrumában. A Krím elvesztése; az ukrán áruk importját megtiltotta az addig messze legfontosabb külkereskedelmi partner, Oroszország. Mindezek hatására a nemzeti valutát, a hrivnyát háromszor kellett leértékelni néhány hónap alatt, a bankrendszer pedig az összeomlás szélére került.
Ukrajna csak az IMF mentőővének köszönhetően kerülte el az államcsődöt. Az EU és az IMF cserébe többek között bankkonszolidációt várt el az ország elnökétől, Petro Porosenkotól.
Rosszul jártak a tulajdonosok, még rosszabbul a betétesek
A reform következtében megszűntetett, illetve államosított több mint 100 pénzintézet, az összes ukrán bank közel fele három csoportba sorolható: a pénzmosásra szolgáló offshore pénzintézetek; bankok, amelyek mérlege jóval több kihelyezett hitelt, mint betétet mutatott fel; és az oligarchák tulajdonában álló pénzintézetek. Az oligarcháké volt az ország legnagobb bankjai közül több is. Felszámolták a 10. legnagyobb ’Finanszírozás és Hitel’, amely a bánya- és acélipari oligarcha, Kostyantyn Zhevago cégcsoportjához tartozott.
Megszűnt a 4. legnagyobb ’Delta Bank’, egy másik milliárdos, Mykola Lahun érdekeltsége. Az akkoriban legvagyonosabb ukrán, az orosz-ukrán gázüzletből gazdagodott Dmitro Firtas tulajdonában álló a ’Nadra Bank’ sorsa pedig az államosítás lett. Firtas ez után a 24. helyre csúszott vissza a leggazdagabb ukránok listáján.
A tulajdonosoknál sokkal rosszabbul jártak a betétesek. Az állam csak 200 ezer hrivnyáig, körülbelül 6 ezer euróig térítette meg a felszámolt bankok 2 millió betétesének veszteségét. A bankkonszolidáció ennek ellenére sokban került az államnak és így az adófizetőknek. A részleges kártalanítás és az államosított bankok feltőkésítése az ukrán GDP 14 százalékát emésztette fel. Az elúszott betéteket értékével együtt az éves nemzeti termék 30 százalékára tehető az ukrán bankrendszer reformjának költsége.
Fájdalmas, de szükséges?!
„Elképesztő ellenállás mellett sikerült végrehajtanunk a reformot” – mondja az FT-nek Valeria Gontareva, aki 2014 és 2017 között az Ukrán Nemzeti Bank vezetője és a reform levezénylője volt. Elmondása szerint több oligarchától életveszélyes fenyegetést kapott. „Nem meglepő, annak ismeretében, hogy a kétes ügyletekből meggazdagodott banktulajdonosok más cégeiket gyakran a betétesek pénzéből finanszírozták.” Hontareva elismeri, hogy az EU és az IMF részéről nagy volt a nyomás. „A nyugati szakértők felismerték, hogy a bankkonszolidáció elkerülhetetlen.” Ugyan így vélekedik a Lembergi Ivan Franko Egyetem közgazdász professzorasszonya, Sophia Lobozynska: „Egy beteget se hagyunk meghalni, ha van életmentő terápia, legyen bármilyen fájdalmas.”
Kizárólag a 2014-es válság a felelős?
„A befektetőknek is áldozatot kellett vállalniuk” – véli Alexander Pavlov, aki az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál (EBRD) az ukrán bankrendszer reformjához adott technikailag és anyagilag támogatást koordinálta. „Ha egy pénzintézet 10 százalékos infláció mellett 25 százalékos betéti kamatot kínál, világos, hogy valami nincs rendben.”
A jelenlegi ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij szakértői bizottságot hozott létre a reform értkelésére. Ez megállapította, hogy több megszűntetett bank kizárólag a 2014-es válság és nem elhibázott üzletpolitikája, illetve szakmaiatlan hitelkihelyezések miatt került válságba.
„Túlélték volna a krízist, ha időt kapnak” – nyilatkozza a bizottság vezetője, Bohdan Danilisin az FT-nek. Julija Timosenko kormányának egykori gazdasági minisztere hozzáteszi, hogy a reform nem érte el a legfontosabb célját, nem tudta megakadályozni a külföldi tőke menekülését.
Az Ukrán Betétbiztosítási Alap vezetője, Viktor Navilov ezt azzal egészíti ki, hogy voltak betétesek, akinek sikerült kimenteniük a pénzüket, mert a hivatalos bejelentés előtt tudomást szereztek egy-egy bank megszüntetéséről. „Egyenlőbbek voltak az egyenlőknél.”
Politikai érdekek és személyes ellentétek
A károsultak többsége kétségbe vonja, hogy az objektív szempontok alapján döntöttek volna el, melyik bankot számolják fel. „Voltak politikai okokból bezáratott vagy államosított pénzintézetek” – véli Danilisinhez is.
Az államfő, Petro Porosenko arról beszélt a reform elindítása után, hogy nem bízik a megbuktatott államfőhöz, Viktor Janukovicshoz közel állók tulajdonában lévő pénzintézetekben – emlékeztet az ukrán közgazdász, Andrej Blinkov az FT-ben.
Példaként Danilisin és Blinkov is a ’PrivatBank’ megszűntetését hozza fel. Ukrajna egykor legnagyobb pénzintézete a harmadik leggazdagabb ukrán érdekeltségébe tartozott, aki közismerten rossz viszonyban volt az oligarchából lett milliárdos kormányfővel, Porosenkoval.
Danilisin a megszüntetett bankok vagyontárgyainak értékesítése körüli visszaélésre is tud számos példát:
„A válság előtti érték 1-5 százalékáért adtak el a felszámolók a vagyontárgyakat, amelyeket a vevők röviddel később a krízis előtti becsült érték 50-80 százalékáért értékesítettek.”
Emberi tragédiák – politikai haszonszerzés
Oleg Dorosenko, egy 47 éves mérnök, aki családjával 363 ezer eurót vesztett, egyesületet alapított. A 140 ezer tagot tömörítő civil szervezet tanácsokat ad a károsultaknak, petíciókat ír a politikusoknak és perli a bankokat, valamint az államot.
2018-ban az Ukrán Közigazgatási Bíróság ugyan kimondta, hogy a reform felel a ’Finanszírozás és Hitel’ csődjéért, mégsem kötelezte a betétesek kártalanítására az államot. A megtakarításukat elvesztő közül 38 az öngyilkosságba menekült!
A károsultak többsége nem csatlakozott Dorosenko egyesületéhez. Sokan pártossággal vádolják. Az egyesület vezetője elismeri az FT-nek, hogy együttműködik Julija Timosenko pártjával. „Egy párt agyagi és infrastrukturális segítsége nélkül nem tudnánk hatékonyan képviselni a károsultak érdekeit” – magyarázza.
Timosenko az után karolta fel a károsultak ügyét, hogy a 2019-es elnökválasztáson csak 10 százalékot ért el. Parlamenti vizsgálóbizottság létrehozását követeli. Ebben a kormánypárt soraiból is van támogatója: Alekszandr Dubinsky újságíró és blogger, aki korrupciós ügyekről írt tényfeltáró riportjaival szerzett magának országos hírnevet. Sokan azonban felvetik, hogy Dubinsky korábban Igor Kolomojszkij egyik cégénél dolgozott és ma is jó viszonyban van az oligarchával, aki a konszolidáció keretében államosított ’PrivatBank’ tulajdonosa volt. Kolomojszkij kártérítést, illetve a bank visszaadását követeli.
Kártalanítás nem lesz!
Hiába egy kormánypárti képviselő támogatása, az elnöki adminisztráció reakciója a kártalanítási követelésékre a sajtóban ’Kolomojszkij-törvénynek’ nevezett jogszabály elfogadása volt. Ez kizárja az államosított bankok újbóli magánosítását és a tulajdonosok kártalanítását, valamint elévültnek nyilvánította a betétesek eddig még nem érvényesített kártérítési igényeit.
A törvényt az IMF várta el a kormánytól egy korábban megítélt hitel harmadik, 5 milliárd dolláros kifizetésének fejében! Az előzménye, hogy a kormány 200 ezerről 600 ezer hrivnyára akarta emelni a betétgarancia felső határát. Az IMF-nél attól tartottak, hogy ez túlságosan megterhelné az ukrán bankrendszert, illetve a költségvetést. A ’Kolomojszkij-törvény’ végül 300 ezer hrivnyában, körülbelül 9.000 euróban állapította meg a felső határt.
„Hova tűnt a pénzünk?”
Az ukrán közösségi médiában messzire visszhangzott a hír, amikor két elkobzott kutyát akartak értékesíteni – írja az Index.
„A reform valódi célja a tulajdonosi kör koncentrálása volt a bankok közötti verseny megszüntetése érdekében” – álltja Danilisin az FT-nek. Szavai igazolására egyrészt elmondja, hogy a betéti és a hitelkamatok közötti különbség a reform után kirívóan nagyra, átlagosan 8 százalékra nőtt. Az EU-ban 3,5 százalék az átlag! Másrészt felhozza, hogy a pénzintézetek száma a reform előtti 180-ról 74-re csökkent.
A megtakarítását elvesztő Marija Klimenkova a 2.600 hrivnyás, 80 eurós nyugdíjából kellene, hogy megéljen! Ez lehetetlen, ezért a gyerekei segítségére van utalva. „Hova tűnt a pénzünk? Ki tette zsebre?” – ismétli meg a költői kérdését az Financial Times riporterének.