Itt a nagy lehetőség a COVID-járvány után, hogy a vállalkozások a digitalizáció útján elindulva, megújuljanak és megváltoztassák üzleti tevékenységüket. A kormányzatnak ehhez olyan támogatási súlypontokat is meghatározó stratégiát érdemes kidolgozni, amire építve a gazdaság képes kihasználni a gyors átoltottság előnyét, akkora lendületet véve, amivel erőteljes versenyképességi fejlődést érhetünk el – mondta Krisán László a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója AzÜzlet.hu-nak adott interjúban.
– A magyar KKV-k helyzetének megértése nehezen lehetséges némi történelmi visszatekintés nélkül, amiből egyértelműen kiderül, hogy többségük alultőkésített. Mennyiben hátráltatta, hátráltatja ez az életképességüket, növekedésüket?
– Ha visszanézünk a magyar vállalkozási fejlődéstörténetre, figyelembe kell venni, hogy ötven évig, a kommunizmus alatt nem nagyon lehetett tőkésnek lenni. A rendszerváltozás után ugyan több hullámban is megindult a tőkeképzés, de a tömeges cégalapítások jórészét a kényszer motiválta, például a munkahelyek megszűnése; vagy éppen az, hogy sok cég számlásan akarta foglalkoztatni korábbi munkavállalóit. Azok sem rendelkeztek tartalékokkal, akik egyszerűen önállósodni akartak. Sajnos a mai napig nem változott jelentősen a helyzet, egyesek nem forgatnak vissza vagy tartalékolnak elegendő tőkét, mások pedig ma is kényszerből indítanak vállalkozást. Ezért mondhatjuk azt, hogy a hazai vállalkozások nagyon jelentős része egészen biztosan alultőkésített, vagy túl kevés szabad, azonnal felhasználható pénzügyi forrással rendelkezik.
A hitelképes vállalkozás működőképes lesz, ezáltal pedig piacképes, és aki piacképes, az lehet csak versenyképes is.
Dolgozunk egy olyan képességelemző modellel, amely megmutatja az adott vállalkozás képességi szerkezetét és abban minden elem egymásra épül. Kiindulásképp fontos tudni, hogy minden bank alapból azt tekinti hitelezhető vállalkozásnak, amely rendelkezik tőkével, azaz tőkeképességet kér ahhoz, hogy hitelképessé tehesse az adott vállalkozást. A hitelképes vállalkozás pedig működőképes lesz, ezáltal pedig piacképes, és aki piacképes, az lehet csak versenyképes is. Aki viszont nem versenyképes, annak a cégnek nem lesz esélye, hogy stabilan működjön, növekedésképes legyen, és csak ha ezek fennállnak, akkor következhet a legfelső szint: a bővülésképesség és később az adott cég esetleges exportképessége és legvégül a tőzsdeképesség. És ami ritkán kerül elő ekkora súllyal, az pedig a túlélőképesség, ami válság időszakban a legerősebb mérőszám.
A KAVOSZ az elmúlt közel 20 évben a mindenkori gazdaságpolitikai irányokat és stratégiákat követve a Széchenyi Kártya Programmal ezekhez a képességekhez próbálja hozzásegíteni a vállalkozásokat klasszikus és krízishiteleivel. A számok tükrében ez eredményes is. Ezen felül pedig vállalkozásfejlesztési misszió is feladata a KAVOSZ-nak, és a tulajdonosainak, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának, valamint Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének. Igyekszünk választ adni a KKV-szektor mindenkori piaci problémáira. Olyan hitelprogramokat készítve, amelyek a vállalkozások működőképességét, fejlődési képességét, túlélőképességét és versenyképességének javulását biztosítják.
A 2008-as és a mostani válság egyaránt megmutatta, hogy a Széchenyi Kártya Program olyan program, amely nem csak békeidőben, de a válsághelyzetekben is a vállalkozásokra szabottan válságálló módon van jelen, ennek köszönhetően komoly mértékben sikerült segítenie a vállalkozásokon. A mostani, drámai helyzetre rendkívül gyorsan – csupán néhány hét leforgása alatt –, többlet állami támogatással, konkrét válsághitel típusokkal reagáltunk, amelyek azonnal kézzelfogható hiteleszközök lettek a hirtelen válsághelyzetbe forduló vállalkozásoknak, akik azt is eldönthették, hogy a likviditásra, munkahelymegőrzésre vagy fejlesztési célokra van szükségük forrásra.
– Tapasztalatai szerint, akik túlélték a 2008-as válságot, tanultak a leckéből? Már óvatosabban gazdálkodtak? Válságállóbbak lettek?
A 2008-as válság után is történelmi lehetőség volt arra, hogy egy hiperugrással, a digitalizáció felé elindulva egy másik dimenzióba helyezzük a magyar gazdaságot, most pedig fel kell fognunk, hogy ez már nem is csak egy kihagyhatatlan lehetőség, hanem szükségesség.
– Sajnos miközben a 2008-as válságban mindenki égre-földre fogadkozott, hogy ezután mindent másképp csinál, logikusan gazdálkodik, tartalékolni fog – ez nem így lett és utána a többség ott folytatta, ahol előtte abbahagyta. Nagy szerencse volt mindenkinek, hogy jött hét év, egy olyan erős konjunktúrával, amikor a gazdaság szárnyalt és szinte mindent el lehetett adni. Ez a hullám azokat is elvitte a hátán, akik egyszerűen hátradőltek, és semmit sem változtattak az old school módszereiken. Most megint ott tartunk, hogy mindenki nagyon ígérget, hogy ha sikerül túlélni, mindent másként csinál, de tartok tőle, hogy a legtöbben ezúttal is megmaradnak a régi módszereknél, de ez most már nem lesz elég. A 2008-as válság után is történelmi lehetőség volt arra, hogy egy hiperugrással, a digitalizáció felé elindulva egy másik dimenzióba helyezzük a magyar gazdaságot, most pedig fel kell fognunk, hogy ez már nem is csak egy kihagyhatatlan lehetőség, hanem szükségesség. Nem véletlen, hogy azok a cégek, akik ezt korábban felismerték, a mostani időszakban is sikeresek. Most a többieken a sor.
Úgy kell kilépni a válságból a vállalkozásoknak, hogy közben tényleg végrehajtsák az alapkövetelménnyé vált transzformációt. Átalakult szemlélettel, a digitalizáció – ahol lehetséges a robotizáció és a mesterséges intelligencia – útjára lépve új stratégia mentén kell tovább haladnunk.
Nem is kell mindig nagy dolgokra gondolni. Csak egy példa a tartalékképzés kérdése. Amikor a mostani járvány első hulláma becsapott, nemcsak a legnagyobb vesztes, turisztikai szektor szereplőinek, hanem gyakorlatilag majdnem mindenkinek néhány hónap alatt elfogyott a tartaléka, mert a konjunktúra időszakában nem alakult ki a tudatos gazdálkodás, az elővigyázatosság. Egy vállalkozás élete ciklikus, ahogy a gazdaságé is, és nincs olyan, hogy mindig jó a helyzet.
– Ebben nyilván az is szerepet játszik, hogy a tőkehiány mellett a kellő menedzsment tudás hiánya is jellemzi a magyar KKV-k többségét.
– Van egy olyan modellünk is, ami különböző méretű és életfázisú vállalkozások bizonyos életszakaszaiban azt nézi, hogy milyen pénzügyi eszközre lehet szüksége. Egy kezdő vállalkozásnak, éppen úgy, mint a friss házasoknak egy induló csomag, egy start boksz kell, ami a közös élet elindításához legszükségesebb dolgokat tartalmazza. Így van ez egy induló vállalkozásnál is. Kis alaptőke, kis induló kölcsön, de ahogy növekszik a cég, úgy lesz szüksége a lehetséges pénzügyi és egyéb gazdasági eszközöket összefoglaló TTHPG (tőke, támogatás, hitel, pályázat, garancia) eszközeiből egyre többfélére. Szakmailag szólva azt is mondhatnám, hogy egy idő után a finanszírozás diverzifikáltsága is létfontosságúvá válik.
Az biztosnak látszik, hogy a hazai KKV-szektorban a generációváltás minősége alapjaiban fogja meghatározni a jövő vállalati szegmensét.
Kérdésére pedig válaszul: amíg egy frissen alakult céget még visz előre az ötlet, az akaraterő és a lendület, addig egy középvállalkozásnál már nem elsősorban az a kérdés, hogy forráshiányos-e a cég, mert ez ott már nem annyira probléma és általában kaphat annyi pénzt a bankjától, amennyi kellhet neki. Viszont ennél a szintnél konkrétan előkerülnek a menedzsment-tudással és a piaci növekedéssel kapcsolatos esetleges kérdések. Vagy akár a generációváltás témája, az, hogy rendelkezik-e a növekedéshez szükséges belföldi és nemzetközi piacismerettel, képes-e idegen nyelveken tárgyalni, felvette-e a modernizációs követelményeket, lezajlott-e a családi vagy piaci generációcsere, és ha létrejön az üzlet, a cég képes-e olyan mennyiséget legyártani (azaz kellő méretű termékalappal rendelkezik-e), amivel egy nagyobb piacon is komolyan veszik, tehát ténylegesen bővülésképes vagy akár exportképes-e? Ha mindez megvan, és képes rugalmasan alkalmazkodni a cég, akkor sikerülhet.
Kiemelve ezek közül a generációváltást, természetes hogy nagy döntés és komoly kihívás, hogy a manapság sikeres középvállalkozások jó része -, amelyek általában a rendszerváltás környékén indultak el, így azok tulajdonosai jellemzően 70 pluszos üzletemberek – tudja-e és ha igen, akkor hogyan lépi át az új szintre? Ezzel együtt pedig át tudnak-e állni a mai digitális technológiákra, egy új világra és az előző generáció ösztönös, főleg tapasztalati úton létrehozott sikerei, hogyan ötvözhetők az új kihívásokkal? Szerencsés esetben már egy második, új generáció képes átvenni feladatokat mentális és modernizációs transzformációval, ami ahhoz kell, hogy a XXI. században is sikeres legyen a cég. Az is egy út, ha olyan független, piaci menedzser lép a képbe, aki alkalmas arra, hogy sikeresen vigye a vállalkozást a tulajdonosok által kijelölt irány szerint. Az biztosnak látszik, hogy a hazai KKV-szektorban a generációváltás minősége alapjaiban fogja meghatározni a jövő vállalati szegmensét.
– Ha azt mondja, hogy a korábbi válságnál elszalasztott kiugrás után most talán az utolsó esély van arra, hogy a magyar cégek válságállóak és akár nemzetközileg is versenyképesek legyenek, mi kellene ahhoz, hogy mindez valósággá váljon?
a potenciál most is ott van a cégekben, de ezeket már „okos” (digitális) eszközökkel, módszertanokkal kell tudni megtámogatni.
– Nem lennék ennyire végletes, hogy utolsó esély. Vállalkozások és KKV-szektor mindig is volt, van és lesz, miközben változik a világ és a gazdaság – úgyhogy a vállalkozás mindig is a gazdaság vezető ereje. 2011-12 környékétől már jól látszódtak azok a makrogazdasági kormányzati intézkedések, amelyekben nagyon sok komoly eredmény elindult: a költségvetési hiány csökkentése, a devizaadósság kiütése, illetve adócsökkentés, minimálbér és a bérstruktúra általános emelkedése. Ezek mind azt szolgálták, hogy – a keresletet növelve -, az embereknél több pénz maradjon. Stabilizálódott a munkaerőpiac, megindultak a beruházások, és konstans gazdasági növekedésnek lehettünk szemtanúi. E mögött azonban nagyon komoly munka állt, mind a társadalom mind a kormányzat, mind az üzleti világ részéről. Ez is jelzi, hogy ha akarunk valamit, igen is azt el lehet érni, de a célhoz vezető út a nem mindegy. Azt gondolom, hogy a potenciál most is ott van a cégekben, de ezeket már „okos” (digitális) eszközökkel, módszertanokkal kell tudni megtámogatni.
Ami eddig kevésbé működött, az a vállalkozói mentalitás transzformációja: a vállalkozók egy része nem állt át fejben arra, hogy másképp kellene vinni a cégeket. A mai helyzet azért nagyon kemény és egyben nyomásgyakorló, mert a COVID a home office-szal együtt, egyszerűen kikényszerítette az alapfokú digitális tudás megszerzését, a cégek digitális infrastruktúrájának és a szervezetek fejlesztésének kényszerét is. Az úgynevezett új generációs vállalkozók számára már magától értetődő képesség a legújabb technológiai vívmányok használata (digitális eszközök, mesterséges intelligencia), most viszont az új helyzet felgyorsította ezt a folyamatot.
Azt, hogy minderre milyen ütemben kerül sor, ma még nehéz lenne megjósolni. De ebben nagyon jó indikátor lehet a gazdaságpolitika, amely mondhatja azt, hogy ezt a második történelmi lehetőséget ne hagyjuk ki. Ne feledjük, pont a 2021-27-es uniós pénzeknek az előszobájában vagyunk. A kormányzat meghatározhatja a prioritásokat az EU-s pénzek elosztásánál úgy, hogy előnyben részesíti a nagyobb hozzáadott értékű termékek előállítását és a digitális átállást. Sőt, ezeket előre is hozhatja, és akár 2-3 év alatt is átcsoportosíthatja az uniós forrásokat úgy, hogy azok a válság után nagyon gyorsan tudjanak hatást kifejteni. Senki nem mondta, hogy egy hét éves uniós forrást valóban hét év alatt kell elkölteni, főleg nem egy válság-időszakban. Ezen források nagyon fontosak, kellenek, mert enélkül a cégek hosszú távon veszíthetnek a versenyképességi lehetőségükből hazai és nemzetközi színtéren, hiszen globális és regionális versenytársak egyaránt léteznek. Az győz most, aki gyorsabb, kreatívabb, innovatívabb és bátrabb.
Jómagam meg vagyok győződve a magyar vállalkozók alkalmazkodóképességéről és merészségéről, úgy mint a sikeréhségükről, úgyhogy nagyon nagy reményeket táplálok.
– Megítélése szerint mit tehet most a kormány a vállalkozások talpra állásáért, hosszútávú versenyképességük növeléséért.
Sokféle pénzügyi elemet kell tesztelni, kipróbálni és használni. Amelyek működnek, azokat vinni tovább, amelyek nem, azokat el kell engedni.
– Egyetértek azzal a kormányzati modellel, amely szerint a tartalmatlan, munka nélkül adott, indokoltság nélküli segély nem visz előre és nem megoldás. Munkát kell adni az embereknek, a meglévő munkahelyeket kell megtartani és emellett újakat teremteni és azon keresztül motiválni az embereket. Az viszont, hogy egy kormánynak a sikeres kilábaláshoz, mit, milyen arányban és mennyit kell adnia támogatásra, adócsökkentésre vagy kedvezményes hitelre, most igazából azért senki sem tudja, mert erre a válságra nincsenek általános megoldások. Már csak azért sem, mert amíg a 2008-as globális válság fokozatosan kényszerítette térdre a világot, addig a COVID-járványban az egyik napról a másikra az egész világ egyszerre esett el. Ezért sincs egy varázspálca, egy egyedüli megoldás. A helyi viszonyokat, adottságokat is figyelembe véve viszont rengeteg opció, pénzügyi eszköz van, és ezáltal számtalan lehetőség létezik. Sokféle pénzügyi elemet kell tesztelni, kipróbálni és használni. Amelyek működnek, azokat vinni tovább, amelyek nem, azokat el kell engedni. Ebben az új helyzetben még az sem segítene, ha bármely jegybank-elnök kiállna az erkélyére és két kézzel szórná az emberek közé a pénzt. 2008-ban ez tudott segíteni, és a gazdaságba tolt többlet pénz nagyobb keresletet generált, a keresletnövelés pedig kihúzta a gazdaságot a bajból, most más helyzet van. Hiába nő a rendelkezésre álló pénz mennyisége, ha be van zárva a világ és az emberek nem tudják elkölteni a pénzüket úgy, ahogy szeretnék.
– Ahol viszont el tudják költeni, például a zöldségesnél, azt tapasztalják, hogy komoly mértékben megemelkedtek az árak és ez egyre inkább nem csak a zöldségre igaz.
– Az infláció megugrása valós veszély, hiszen az elmúlt egy évben a kereslet növelését erősítve, minden ország és maga az Európai Unió is rendkívül laza gazdaságpolitikát folytatott. Kérdés, mi fog történni akkor, amikor hirtelen felpattan majd a kereslet és belobban a gazdaság és a piac. Márpedig most már remélhetőleg felhajtottunk arra a gyorsítósávra, ami a teljes nyitás útjához vezet. Kérdéses, hogy képes lesz-e ugyanabban az ütemben követni a kínálat a jelentősen megugró keresletet. Ráadásul még kevés szó esik az olajárról, ami biztosan növekedni fog, ha újra beindul a mobilitás, a turizmus és vele a repülés. Ez is növeli az árakat. Az infláció persze önmagában nem az ördögtől való: nagyjából 3 százalék környékén kifejezetten segíti a növekedést, de 4 százalék felett már komolyabb pénzromlásról beszélhetünk, annak összes veszélyével együtt.
– Szerencsére a hétvégén a teraszok nyitásával együtt megtörtént a gazdaság teljes nyitása felé tett első lépés.
– Abszolút a fokozatos nyitás és emellett az oltás híve vagyok. Az oltás azért kell, hogy végre mindenki szabadon mozoghasson. Azt is látni kell, hogy aki beoltja magát, az figyel a másikra, figyel a családjára, a környezetére. Ez pedig menő dolog. Szerencsére azt tapasztalom, hogy egyre többen érzik ezt ugyanígy. Ha pedig ebben, a gyorsított ütemben folyik az átoltás, az óriási versenyelőnyt jelenthet, hiszen hamarabb indíthatjuk újra az országot, ami nemcsak pszichésen jelent felszabadulást, hanem az is fontos, hogy az emberek elmennek az éttermekbe, a szállodákba, a fürdőkbe, miközben a korábbinál többet vásárolnak. Erre viszont a vállalkozásoknak is fel kell készülniük a megfelelő minőségű és mennyiségű áruval és személyzettel. Más kérdés, hogy a turizmus területén ismét megkezdődött a szakemberek utáni hajsza és már látszik, hogy sokakat eltaszított a szakmától a járványhelyzet miatti kényszerű tétlenség és a kilátástalanság.
De végre megkezdődhet az újraindulás és a hosszútávú siker érdekében minden területen el kell indulni az új gazdasági modellek irányába, termelékenység javítással, innovációval, például a körforgásos gazdasági modell meghonosításával. Egyszerűen nem szabad egy helyben állni. Aktív stratégia kell, és elébe kell menni a változásoknak, mert máig igaz a darwini mondás: “Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.” Ezért túl kell lépni a komfortzónán és a vállalkozó klasszikus fogalmához hűen kockáztatni kell, meg kell újulni. A kormányzat kialakítja a gazdasági stratégiát, amely meghatározza azokat az értékeket, prioritásokat, amelyek a gazdaságfejlesztésben előnyt élvezhetnek. Ha ez megtörténik, ezzel a gazdasági stratégiával már komoly előnyre tehetnénk szert azért, mert az átoltottság miatt hamarabb indíthatjuk újra a gazdaságot, mint a többiek és a konkrét gazdaságfejlesztési koncepcióhoz nemcsak a hazai TTHPG eszközrendszert, hanem az újjáépítésre beérkező EU-s pénzeket is a legjobban hasznosítva, valóban esélyünk lehet a lépésváltásra.
Érsek M. Zoltán
