A forintkamat jövője mellett a Magyar Nemzeti Bank hitelessége volt a kérdés a Monetáris Tanács kedd délutáni kamatdöntésénél és annak kommunikációjában – fejtette ki Az Üzletnek Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője.
– Azt látjuk, hogy április második felében elindult egy gyengülés a forint árfolyamában. Ezt döntően külső körülmények okozták: részben az argentin adósságválság, részben a török jegybankkal kapcsolatos aggodalmak és részben az olasz választási eredmények, illetve az ezzel kapcsolatos politikai és gazdaságpolitikai bizonytalanság. Mindez összességében a feltörekvő piacokon okozott első körben árfolyamgyengülést. A magyar sajátosság az volt, hogy nálunk az árfolyamgyengülés mellett a kötvényhozamok emelkedése is markánsabb volt, mint a többi piacon.
– Minek köszönhető ez?
– Az tette még izgalmasabbá a magyar piacot, hogy a piaci szereplők egyre inkább arra hívták fel a figyelmet: a Magyar Nemzeti Bank politikája nem konzisztens, nem egységes és nem tartható hosszú távon. Mit jelent ez ebben az esetben? Azt, hogy a világban vége a pénznyomtatásnak. Amerikában már régóta vége van, ott idén sebességet váltott a kamatszint normalizálódása, és gyors ütemű kamatemelés megvalósult meg. Az eurózónában idén az Európai Központi Bank is abbahagyja eszközvásárlási programját, és jövőre elkezdi a kamatemelést. A Magyar Nemzeti Bank politikája szembe megy ezzel a folyamattal, mert azt kommunikálja, hogy nálunk tartósan alacsonyan maradnak a kamatok. Ez sem a többi régiós jegybank politikájával, sem a globális környezettel nem konzisztens. Így kialakult egy olyan vélemény, hogy egyszerre nem megvalósítható a Magyar Nemzeti Bank hármas célja, vagyis az, hogy maradjon stabil a forint árfolyama, maradjanak alacsonyak a kamatok és a kötvényhozamok, és mindeközben az inflációs cél is teljesüljön.
Ennek hatására alakult ki egy bizalmi válság a Magyar Nemzeti Bank politikájával szemben, és ezért volt kiemelkedő jelentősége a Monetáris Tanács keddi kamatdöntő ülésének. A döntést követő hivatalos közleményében megtartotta a korábbi kommunikációs elemeket, az elkötelezettségét az alacsony kamatkörnyezet mellet, azt az üzenetet küldve, hogy igyekszik figyelmen kívül tartani a piaci bizalomvesztést. Történt mindez egy olyan közegben, ahol emellett különböző zavaró, egymásnak akár némileg ellentmondó nyilatkozatok is napvilágot láttak. Ez még tovább rontotta a piac bizalmát és gyengítette a forint árfolyamát. A kedd délutáni közlemény így olaj volt a tűzre. Ez is közrejátszott abban, hogy a forint árfolyam az euróval szembeni 325-ös magasságra kúszott. És ezt látva az MNB meglepő módon kiadott egy értelmező sajtóközleményt, amiben a korábbiakkal szemben azt hangsúlyozta: öt-nyolc negyedév távlatában mégsem tarthatóak a jelenlegi alacsony kamatok. Ennek köszönhető az, hogy forint árfolyama átmenetileg erősödni tudott.
– És mi várható itt a közeli, mondjuk egy hónapos távlatban?
– Azt gondolom, hogy továbbra is egymásnak feszülő folyamatok jelennek meg a forintpiacon. A piaci szereplőket kicsit megzavarhatta a keddi jegybanki kommunikáció, de végül is a legutolsó lépése azt mutatja, hogy megkezdődött annak a hitelességi problémának a helyreállítása, amit az MNB az elmúlt nagyjából fél évben a maga számára megteremtett, és az MNB meghajolt a racionalitás előtt elmozdulva a piac által várt irányba. Ez valamennyire megnyugtató. Az viszont kevésbé, hogy mindezt csak a jelentős mértékű forintgyengülés hatására tette meg.
De hát a nyári hónapokban mi szokott történni? Az elmúlt években azt láttuk, hogy ilyenkor jellemzően kisebb a piaci forgalom, ami forinterősödést szokott hozni, inkább a túl erős forint árfolyam okozott fejtörést az MNB-nek. Ha megnézzük a gazdasági fundamentumokat, akkor azok bár némileg változnak, de alapjaiban megnyugtatóak: gyors a gazdasági növekedés, viszonylag alacsony az államháztartási hiány, lassan ugyan, de csökken államadósság ráta. Az adósságszerkezet kedvező irányba változik, a külföldiek szerepe az adósságfinanszírozásban folyamatosan csökken, a belföldi szereplők szerepe emelkedik, a finanszírozási struktúra előnyére változik. A külkereskedelmi többlet bár némileg csökken, de még így is jelentős. A fizetési mérleg hasonló pályán halad. Az ország hitelkockázati besorolása javuló pályán mozog – 1 éven belül újabb felminősítésekre lehet számítani.
– Mit hozhat ez magával?
A fenti tényezők eredője összességében forint erősítő hatású. Mindazonáltal a forint árfolyam jövőbeni alakulásának kulcsa alapvetően az MNB-nél van. Biztatónak tartom, hogy megkezdődött az MNB hitelességi kérdésének korrekciója, amennyiben pedig a következő időszakban a megfelelő üzenteket küldi a jegybank a piaci szereplőknek, akkor jó esélye van annak, hogy lassan bekövetkezzen a forint piacán a megnyugvás, és a nyár végére, az őszi hónapokra visszatérjünk a 315 körüli euró forint árszintre. Hogy ez a feltétel teljesülni tud-e, abban azonban van egy jó adag bizonytalanság. Éppen ezért aktuálisan borzasztóan izgalmas kérdés, hogy a cégvezetők a jövő évet inkább egy 320 forint fölötti forint árfolyammal tervezzék, vagy inkább a korábban megszokott 310-315 közöttivel. Bár én magam inkább az utóbbi forgatókönyvet tartom esélyesebbnek, nagyon megnyugtató választ egyelőre nem tudok adni.
