A piramis- vagy pilótajáték egyszerre komplikált és egyszerű csalási szisztéma. Tudományos körökben Ponzi-rendszernek hívják, névadója és meghonosítója, Carlo Ponzi (1882-1949) után.
Ponzi Közép-Itáliában született és nőtt fel. Később jómódú szüleinek köszönhetően Rómában járt egyetemre, jobban mondva a mellé: „Élveztem az életet. Nagy lábon életem, két kézzel szórtam a pénzt” – mondta a New York Times (NYT) adott interjújában ismertté válása után. Bár minden szava fenntartásokkal kezelendő. „Bármiről is legyen is szó, az se volt igaz, amit kérdezett” – idézte egy kortársát szintén a NYT.
Go west!
„Olaszok millióival ellentétben nem a szegénységből menekültem, kalandvágyból szálltam hajóra” – indokolta azt, hogy miért ment 1902-ben Bostonba. Alkalmi munkákkal és angoltanulással kezdte. Hamar összeszedett mindkettőből annyit, hogy Montrealba költözve banktisztviselő lett.
Pechére, vagy inkább szerencséjére az akkoriban magas betéti kamatainak köszönhetően nagyon sikeres Banco Zarossi-nál helyezkedett el. A bank hamar csődbe ment, az alapító; az olasz Signor Zarossi Mexikóba menekült. A kasszát magával vitte, családját viszont otthon felejtette. „Derült égből villámcsapás volt” – állította Ponzi, aminek ellentmond, hogy néhány hónap múlva csődbűntett vádjával letartóztatták.
A börtönben legalább olyan gyorsan emelkedett a rangrétlán, mint a bankban. „Az igazgató titkos ügynöke vagyok” – írta édesanyjának. Alig hihető. Azt viszont később más elítéltek is megerősítették, hogy tolmácsként, fordítóként fegyenctársai, sőt a börtönőrök és -vezetők körében is népszerű volt.
Az „arany oldalak” ötletgazdája
Ponzi szabadulása után Bostonba visszatérve is a börtön árnyékában maradt. Sokféle, de kivétel nélkül illegális ügyletből élt egyre jobban. Többek között olaszok illegális bevándorlásának szervezésével foglalkozott.
1918-ban összeházasodott egy olasz lánnyal és jó útra tért. Először a család vegyeskereskedésében dolgozott. Ebbe beleunva egy addig ismeretlen regiszter összállításába kezdett: folyamatosan aktualizálódó jegyzék a lakosságnak szolgáltatásokat kínáló vállalkozásról, tevékenységi körük és elérhetőségük megadásával. Tehát Ponzi fejében megszületett az arany oldalak gondolata. A sárga színű szakmai jegyzék, ami évtizedekig világszerte háztartások millióiban a telefonkönyv elválaszthatatlan kísérője volt, Ponzi idejében nem keltett érdeklődést. A vállalkozás befuccsolt.
Minden idők legnagyobb bélyegcsalása
A találékony olasznak egy véletlen folytán új ötlete támadt. Levelet kapott Spanyolországból, aminek a borítékjára bon volt ragasztva, amit az USA-ban válaszlevél-bélyegre lehetett váltani. A feladó tehát előre kifizette a válaszlevél postaköltségét. A rendszer tucatnyi ország között létezett. Ponzinak feltűnt, hogy több országban olcsóbb a retúr-bon, mint amennyiért bélyeget kellene venni az USA-ban a válaszlevélre. Tehát a bont amerikai bélyegre váltva néhány cent nyereség keletkezik. Sok kicsi sokra megy – gondolta Ponzi és kölcsönt akart felvenni, hogy nagy mennyiségbe vegyen külföldi bonokat. Miután a bankok elutasították, céget hozott létre és kisbefektetőket keresett.
A Securities Exchange Company első befektetői néhány napon belül invesztíciójuk dupláját kapták kézhez. Nem csoda, hogy futótűzként terjedt a bomba üzlet híre, özönlöttek a befektetni akarók. Poinzinak világos volt, hogy ilyen mennyiségben nem fog tudni bélyeg-bonokat venni, azonban rájött, hogy van más megoldás: hozam híján az új befektetésekből fogja fizetni a korábban invesztálóknak a hozamot. Megszületett a Ponzi-rendszer, azaz a piramisjáték.
„Robbing Peter to pay Paul”
Habár Ponzit ötletgazdának tartja és névadóvá tette az utókor, nem kellett feltalálnia a spanyolviaszt. Kétes érdeme, hogy ő alkalmazta először a metódust, ami az USA-ban a XIX. század óta ismert volt és a robbing Peter to pay Paul névvel illettek. Pétertől lopni, hogy Pálnak fizetni, más szavakkal: a befektetőktől pénzt kicsalni, hogy a korábban átejtetteknek kamatot adjunk.
Egyszerű, de nagyszerű ötlet, de rendszerszerűen csak addig működik a módszer, amíg több új befektető, illetve több friss tőke van, mint amennyi hozamot kell fizetni. Az ügyfélkörnek tehát exponenciálisan kell növekednie. Akár egy fordított piramis, vagy hegycsúcsról legördített hógolyó. Utóbbi hasonlat vette át a köznapi német: Schneeball-system.
„Ömlött rám a pénz”
A piramisjáték alfája és omegája a csúcsán álló, később pedig az ügynökei bizalomgerjesztő megjelenése és lehengerlő retorikája. Ponzinak mindkettőből bőven kijutott, így néhány hét leforgása után fél Boston benne volt a bélyegcsalásban, – a legenda szerint – még a rendőrfőnök is.
Mindez 1920 nyarán játszódott le. Ponzi becsült vagyonát a nyár derekára – mai értékre számítva – 200 millió dollárra becsülték. Legalább olyan gyorsan költött, mint keresett: sportkocsi, kacsalábon forgó villa fűtött medencével, aranyóra, drága ruhák, éttermek. A társasági élet sztárja lett, a sajtó áradozott a sikereiről, még az olyan mértékadó magazinok is, mint a New Yorker. „Ömlött rám a pénz. Nem akartam, de nem is tudtam volna megállni. Pénz-junkie lettem” – emlékezett vissza később a NYT-nak.
Lavina lett a hógolyóból
„150 millió dollár értékű külföldi bélyeg-bonra lenne szükség, amennyit adminisztratív és logisztikai okokból is lehetetlen beszerezni” – írta meg az egyetlen bostoni újságíró augusztus végén, aki nem Ponzi ajnározásával volt elfoglalva. Ezen túlmenően felhívta a figyelmet egy érdekességre: „Az ötletgazda nem invesztált a saját üzletébe!”
Ez az utóbbi „apróság” bizonyítja, hogy Ponzi a bíróság előtt se mondott igazat azt állítva, hogy nem a csalási szándék hajtotta. „Egyszerűen a fejemre nőtt a rendszer.” Ez az egyetlen cikk elég volt ahhoz, hogy Ponzi ellen forduljon a közhangulat, eltűnjenek az új befektetők és pénzüket követeljék a régiek. A hógolyó elolvadt, a rendőrség nyomozni kezdett, majd a bíróság 5 év börtönt szabott ki.
A piramisjáték koncepcióját viszont nem lehetett rács mögé zárni. A ’20-a években egymást érték az ügyek, amelyek jogi megítélése a Supreme Courtnak (az amerikai Legfelsőbb Bíróságnak) is munkát adott.
Ha ez is bejött volna…
Ponzit a ’30-as években már egy római börtönben találjuk csalás miatt. De, hogy mikor, miért tért vissza Itáliába, és pontosan mit követett el, ködbe vész.
A római börtönt egy újabb kivándorlás követte, amiből csak annyi biztos, hogy az akkoriban legjelentősebb dél-amerikai légitársaság dolgozója lett Brazíliában. A konszolidált munkáját önhibáján kívül veszti el; az Ala Littoria a világháború kitörésekor, mint ellenséges ország állampolgárát elbocsátotta.
1948-ban elszegényedve hal meg Brazíliában, miközben – legalábbis a NYT szerint – élete legnagyobb üzlete, jobban mondva csalása nyélbeütése előtt állt: a Szovjetuniótól akart kicsalni 2 milliárd dollárt egy hamisított szerződés közvetítőjeként, ami szerint egy brazil bányatulajdonos aranyat termelt volna ki és exportált volna Moszkvának.
A NYT sztárrá tette
Ponzi, illetve a Ponzi-rendszer nevét a matematikusokon és a csalásokkal foglalkozó rendőrökön kívül kevesen ismerik Európában. Nem úgy az USA-ban. Előbb egy 2004-es bestseller biográfia állította a figyelem középpontjába (Mitchell Zuckoff: Ponzi’s Scheme – The True Story of a Financial Legend). Majd a NYT Ponzit nem csak a piramisjáték, hanem általában a pénzügyi csalás szinonimájává tette, amikor a pénzügyi tanácsadásával a befektetőket 68 milliárd dollárral megkárosító Bernie Madoff 2008-ban lebukott.
Égig érő piramisok
A robbing Peter to pay Paul típusú csalásra, amire a Ponzi-rendszer is épül, már a XIX. században találunk példákat Európában is.
A kor színész-sztárja, Adele Spitzeder 1870-ben Münchenben férjével bankot alapított, és befektetési jegyeket árult havi (!) 10%-os kamattal, amit az első ügyfeleknek ki is fizetett. A bomba üzlet híre futótűzként terjedt, sorban álltak a befektetni vágyók. A pár gazdagsága pünkösdi királyság volt; a piramisjátékuk már 60 hoppon marad befektető után összeomlott.
A legnagyobb horderejű piramis-csalás kétségtelenül a ’90-es évek közepén Albániában zajlott. A rendszerben a fél ország benne volt befektetőként, ezért az 1997-es összeomlása polgárháborús állapotokat idézett elő, és százezernyi albán menekülthullámát indította el, elsősorban épp a rendszer névadójának szülőhazájába, Itáliába.
Minden idők legsikeresebb piramisjátékosa a már említett Bernie Madoff volt. A Ponzi-rendszer sok elemét hordozó, de attól egyúttal több ponton eltérő befektetési rendszert épített fel: nem ígért kiugróan magas hozamot, így 15 évig sikeres volt, ami szintén rekord.
Említésre érdemes még a török Yimpaş holding esete: a magas hozam ígérete mellett Allahnak tetszőnek mondták a befektetési jegyeiket, és így 50 milliárd eurót csaltak ki a szó szerint hiszékeny befektetőktől.
Dr. Petrus Szabolcs
