Oroszország Ukrajna elleni háborúja átrajzolta a globális olajtérképet, átirányítva a felhőkarcoló méretű tartályhajók flottáját hosszabb utakra.
A Wall Street Journal a Spire Global hajókövető cég adatait elemezve megvizsgálta az orosz kikötőket elhagyó hajókat a február 24-i orosz invázió előtti és utáni időszakokban. A hajók és a hatóságok által megosztott helymeghatározó jelek segítségével az információkból kiderül, hogy az invázió következményei hogyan szakították meg a hosszú távú kereskedelmi kapcsolatokat, és hogyan kellett a Kremlnek sietnie, hogy megtalálja a háborús gépezetének finanszírozásához szükséges pénzt.
Eddig Oroszországnak sikerült átirányítania nyersolajexportjának nagy részét, de azt meredek árengedménnyel adják el egy maroknyi vevőnek, köztük Indiának, Kínának és Törökországnak. A Spire Global adatai által rögzített hosszabb szállítási útvonalak eközben a globális tartályhajó-piacot vékonyra húzták, mivel a hajók “árnyékflottája” azért jött létre, hogy segítsen az orosz exportnak megkerülni a kiszélesedő nyugati szankciókat.
Februárban az átrendeződés folytatódik az Oroszországból származó dízel és más finomított üzemanyagokra vonatkozó amerikai árkorlátozással és európai uniós embargóval. A WSJ elemzése ízelítőt nyújt arról, hogy a jövő hónapban esedékes változások, amelyek elemzők szerint még összetettebb logisztikai kihívásokat jelentenek majd, miért okoznak újabb bizonytalanságot az energiapiacokon.
Észak-Európa
2021-ben az oroszországi balti kikötőkből induló tartályhajók skandináv, brit és holland vevők felé vették az irányt, és gyakran Rotterdamban, a világ egyik legnagyobb olajipari csomópontjában rakodtak ki.
Ezek a gyors utak nagyrészt megszűntek, mielőtt az Európai Unió a múlt hónapban betiltotta az orosz tengeri nyersolajimportot. Az európai finomítók a Közel-Kelet, Nyugat-Afrika és Amerika felé fordultak nyersolajért.
Atlanti-óceán
Az Egyesült Államok márciusban megtiltotta az orosz olajszállítmányok szállítását, és ezzel korlátozta az Atlanti-óceánon át az Öböl-menti üzemanyaggyártókhoz tartó tankerhajók útjait.
Szuezi-csatorna
Oroszország számos szállítmányt átirányított a Földközi-tengeren és a Szuezi-csatornán keresztül Ázsia felé.
Ez tavaly az egekbe repítette a szállítási költségeket, ami hozzájárult az orosz olaj árának csökkenéséhez. Az S&P Global Commodity Insights Platts adatai szerint az ország zászlóshajójának számító, Urals néven ismert nyersolajkeverékkel a közelmúltban hordónként 45 dollár körül kereskedtek. A Brent – a globális viszonyítási alap – 85 dollár fölött mozgott.
Arab-tenger
Ez az árkülönbség potenciális nyereséget jelent az orosz nyersolajat vásárolni hajlandó finomítók számára.
India, amely a háború előtt szinte egyáltalán nem importált orosz olajat, a Kpler hajókat nyomon követő cég szerint ebben a hónapban átlagosan közel napi 1,5 millió hordót fog behozni. A Kpler elemzője, Matt Smith szerint a kapcsolódó, hetekig tartó tankerutak megugrása feszültséget okoz a hajózási piacon.
Kína
Az orosz keleti kikötőkből Kínába irányuló szállítások egyre gyakoribbá váltak, mivel Peking kiterjesztette a finomítók exportkvótáit, és ezzel arra ösztönözte őket, hogy dízel és más üzemanyagokat szivattyúzzanak ki.
“Ez gazdaság a maga legbrutálisabb formájában” – mondta Dave Ernsberger, az S&P Global Commodity Insights piaci jelentéstételi és kereskedési megoldásokért felelős vezetője. “Kína olyan olcsón fogja megvenni az orosz nyersolajat, amilyen olcsón csak tudja, és olyan piacokra fogja exportálni a termékeit, amelyek nem veszik az orosz olajat” – fejtette ki.
