Roberto Azevêdo, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) elnöke a deglobalizációról, kereskedelmi háborúról és a Brexitről nyilatkozott a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. Petrus Szabolcs németországi tudósítónk beszámolója.
A 62 éves brazil közgazdász 2013 óta a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elnöke. A 164 országot tömörítő WTO fő célja a nemzetközi kereskedelem élénkítése, amelyért a tagországok számára kötelező szabályok lefektetésével, ajánlások kiadásával és kereskedelmi vitákat rendező nemzetközi bíróság fenntartásával tesz. Azevêdo a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak (FAZ) adott interjúban többek között a szabadkereskedelem ellenes légkörről és a növekvő protekcionizmusról beszélt.
Nincs deglobalizáció
Nem gondolja, hogy a deglobalizáció idejét éljük. „A számok a globalizáció további erősödését mutatják, a nemzetközi kereskedelem volumene nő.” Azt azonban elismeri, hogy a politikai környezet és a társadalmi légkör globalizációellenes. „A politika kiszámíthatatlanná vált. A gazdasági szereplők nehezen tudnak hosszútávú döntéseket hozni.” Szerinte a rossz hangulatért nem a túlzásba vitt szabadkereskedelem a hibás. „A középréteg egy részének elbizonytalanodását, illetve leszakadását a gazdasági szerkezetváltás okozta, ami a globalizációtól függetlenül ment végbe. A fejlett országokban a gépsori termelés helyét, az innováció, a magas hozzáadott értékű előállítás és a szolgáltatások vették át.” A problémákat nem tagadva úgy véli, hogy a világkereskedelem liberalizációjával a vállalkozások és az emberek többsége nyert.
A nehéz helyzetbe kerültek segítését állami feladatnak tartja. „Ezen a téren végezhetnének jobb munkát is a kormányok.” Ezzel összefüggésben nem tartja ördögtől valónak az állami regulációt és újraelosztást fokozását sem.
Optimizmus a válságban
A USA és Kína között dúló kereskedelmi háborút napjaink legnagyobb, a világkereskedelmet fenyegető veszélyének tartja, mert „könnyen dominóhatást válthat ki.” Ennek már látja az első jeleit. Azevêdo azt nem tudja megmondani, hogy sikerül-e megállítani a folyamatot, de biztosít, hogy a WTO minden eszközzel ezen dolgozik. „Nagy ütemben reformáljuk a szervezetet, aktualizáljuk a nemzetközi kereskedelem szabályrendszerét, fórumot és impulzusokat adunk a vitarendezéshez.”
Vitatja, hogy a világméretűvé vált kereskedelmi konfliktus a WTO leszereplése lenne, illetve a jelentőségvesztését mutatná. Az elnök szerint továbbra is a WTO az országok közötti kereskedelmi szabályozás és vitarendezés egyetlen fóruma. „A WTO-nak köszönhető, hogy a kereskedelemben nem a dzsungel törvényei uralkodnak.” Azt azonban hozzáteszi, hogy a tagok kooperációja nélkül egyetlen nemzetközi szervezet sem életképes.
„1947, az új pénzügyi és kereskedelmi világrend alapjainak lerakása óta nem voltak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok olyan rosszak, mint napjainkban” – ismeri el Azevêdo az FAZ kérdésére. Ennek ellenére optimista, mert „a krízis mindig magában rejti a fejlődés esélyét.” Példaként az USA és Japán kereskedelmi konfliktusát említi a ’80-a évekből, amely végső soron a WTO ’95-ös megalapításához és ezen keresztül a világkereskedelem szabályozásához vezetett.
Kína a renitens?
Az interjúkészítő szembesítette Azevêdot a Kína WTO tagságával kapcsolatos kritikákkal is. Sokak szerint hiba volt az ázsiai ország 2011-es felvétele, mert a várakozásokkal ellentétben nem vitte tovább Kínát a piacgazdasági fejlődés útján. Az utóbbi években inkább az állami gazdaságirányítás erősödését látni. „A WTO által elfogadott szabályok minden tagállamra kötelezők. Kína ennek tudatában lépett be.”
A gyakran felhozott vádakra, mi szerint Peking nem tartja tiszteletben a szabadalmakat és a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályokat, valamint nem megengedett módon szubvencionálja a hazai vállalatokat, diplomatikusan csak annyit mond, hogy „amennyiben egy tagállamnak ez a véleménye, bármikor panasszal élhet a WTO-nál, eljárást kezdeményezhet a szervezet vitarendező fóruma előtt.”
A rendezetlen Brexit kereskedelmi következményei egyértelműek
A Brexit a WTO elnöke szerint is komoly csapás lehet a szabadkereskedelemre. „Vámok és mennyiségi korlátozások lehetnek Nagy-Britannia és az EU között.” Ezzel összefüggésben a WTO kötelező szabályai közé tartozó ’legnagyobb kedvezmény elvére’ hívja fel a figyelmet. „London dönthet úgy, hogy inzulint továbbra is vámmenetesen lehet behozni az EU-ból, de akkor ennek a mentesülésnek a WTO minden tagjára vonatkoznia kell” – magyarázza az elv lényegét.
Boris Johnson többször tett kijelentésére, miszerint van olyan WTO szabály, amely a megállapodás hiányában is lehetővé tenné az EU-ból érkező áruk egyedi elbírálását, egyértelmű választ ad: „Ez én jogértelmezésem szerint ez csak egy brit-uniós kereskedelmi szerződés aláírása után lehetséges. Megállapodás nélkül nincsenek kivételek.” – mondja a WTO elnöke interjúában.
