Megakadtak a tárgyalások a maastrichti konvergencia-kritériumok reformjáról. Az érvényben lévő szabályokat senki sem alkalmazza. Az EU gazdasági biztosa rugalmas kritériumokat akar. A leendő német kancellár, Olaf Scholz pedig támogatja ebben. Igaz, mindketten különbséget tesznek ’jó és rossz adósság’ között.
Elszabadult államadósságok
2021 első félévének végén az EU tagállamok államadósságának átlaga elérte a GDP 100 százalékát! 15 százalékos emelkedés egyetlen év alatt. A görög adóssághegy a legnagyobb (210%), a második az olasz (160%). Mindkét országban 20 százalékos volt az éves növekedés. Az ijesztő lista következő helyezettjei: Portugália 137%, Ciprus 126%, Spanyolország 125%, Belgium 119% és Franciaország 118%.
A maastrichti konvergencia-kritériumokban előírt legfeljebb 60 százalékos eladósodottságot csak néhány ország, közöttük Hollandia, a balti államok, Luxemburg és Málta teljesíti. Németország, az EU legnagyobb gazdasága 2020-ban még majdnem teljesítette az előírást, de 2021-re 71 százalékra ugrott a nemzeti termékhez mért államadósság. Magyarország az EU-átlag alatt, de a maastrichti kritériumok felett van.
A maastrichti kritériumok ideje lejárt
Az adósságszint megugrása a COVID-válság következménye. Brüsszelnek már a pandémia kezdetén nyilvánvaló volt, hogy sosem látott gazdasági visszaesés és állami gazdaságélénkítő csomagok jönnek majd. Ezért 2020 márciusában hatályon kívül helyezte a konvergencia-kritériumokat. Az engedékenység csak a válságból való feltételezett kilábalásig, 2022 végéig szólna és az EU az átmenetinek szánt időszakban is monitorozza a tagállami büdzséket.
A tagállami fővárosokban tényként kezelik, hogy a 1992-ben született maastrichti szabály a múlté. Brüsszelben is belátták, hogy az államadósság GDP 60-os, a költségvetési hiány éves adósság növekedését pedig a GDP 3 százalékának kritériumát nem lehet visszaállítani.
A szabályok a kezdetektől is csak papíron léteztek. A tagállamok többsége rendszeresen megszegte és néhány sosem teljesítette az előírásokat. A betartatásukra hivatott Európai Bizottság (EB) ennek ellenére nem alkalmazott szankciókat. Brüsszelben tudták, hogy a mediterrán tagállamoknak esélyük sincs a kritériumokat teljesítésére, különösen, az államadósság a GDP 60 százaléka alá csökkentésére.
Vannak jó és rossz adósságok?
A COVID-válság előtt is nyilvánvaló volt, hogy a kritériumok teljesítésre nincs politikai akarat. Sokan gazdaságilag is kontraproduktívnak tartották azokat. Arra hivatkoztak, hogy a szabályok elfogadásakor sokkal magasabbak voltak a hitelkamatok, ezért a tagállamok beruházási célra is sokkal visszafogottabban vettek fel hiteleket, mint az elmúlt években.
Az EB már a világjárvány előtt reformot javasolt. „Olyan szabályokra van szükség, amelyek az adósság mennyisége mellett annak minőségére is tekintettek vannak” – ismertette az alapgondolatot 2020 februárjában az EU gazdasági biztosa, Paolo Gentiloni. A javaslat szerint a ’hasznos célra’, különösen a klímavédelmet, a digitalizációt és az infrastruktúra fejlesztését célzó beruházások miatti kiadásokra speciális szabályok vonatkoznának.
„A 60 százalékos szabályt jó ideje felülírta az élet” – fogalmazott a szociáldemokrata olasz politikus. Gentiloni, aki korábban Itália miniszterelnöke volt, egyáltalán nem akar nominális limitet. Individuálisan, a körülmények figyelembevételével ítélné meg a tagállamok költségvetési politikáját. „Nem szeretnék a következő években is kiskapukat keresni, amelyeken keresztül az EU elkerülheti a maga által felállított szabályok alkalmazását” – fogalmazott szokatlan nyíltsággal a Süddeutsche Zeitungnak.
A tárgyalások az új szabályokról a COVID-válság és a maastrichti szabályok hatályon kívül helyezése miatt gyakorlatilag rögtön az indulásuk után befagytak. Az EB nyáron világossá tette, hogy nem feledkezett meg a témáról és őszre konkrét javaslatokat ígért. A gyors reformban különösen Róma és Párizs partner. A régi szabályok 2022 végi visszaállításának még a lehetőségét is el akarják kerülni. Párizs a 2022 első félévében esedékes soros francia uniós elnökség alatt áttörést akar elérni.
Változik a berlini álláspont
A francia terv sikere erősen kérdéses, mert az EB még el sem kezdte a hivatalos egyeztetést a tagállamokkal. Márpedig ez jogi feltétele a törvényjavaslatnak. Politikailag sem lenne értelme olyan koncepciót az asztalra tenni, amit aztán a Tanácsban elutasítanak a tagállamok képviselői.
Az első puhatolózásokra ideális lett volna a pénzügyminiszterek szeptember közepi szlovéniai találkozója. De a német választások előtt egy héttel Berlin nem tudott, a többi tagállam pedig ezért nem akart érdemben állást foglalni.
Gentiloni is meg akarja várni az új német kormány felállását. Az olasz biztos joggal bízik abban, hogy Berlin támogatni fogja a terveit. Azt még nem lehet tudni, ki lesz Németországban az új tárcavezető, az viszont szinte biztos, hogy a kancellári székbe a korábbi pénzügyminiszter, Olaf Scholz fog ülni. A szociáldemokrata politikus miniszterként többször hangsúlyozta, hogy új, flexibilisebb szabályokat szeretne, és hogy – sok német közgazdásszal ellentétben – hisz a ’jó és a rossz adósságok’ közötti különbségben.
Az engedékeny szabály is jobb, mint az anarchia
„A tagországok egy része gazdaságilag káros kényszerzubbonynak tartja az adósságlimitet, mások az eurózóna működőképessége elengedhetetlen feltételének tartják azokat” – foglalta össze a helyzetet a berlini agytröszt, a Jacques Delors Center elemzője. Lucas Guttenberg biztos benne, hogy a ’92-es szabályokat nem fogják reaktiválni.
„Gentiloni szavai szokatlanul nyíltak, de a jól leírják a politikai realitást: ha 2022-ig nem lesz új szabály, a Bizottság találni fog egy kiskaput, amin keresztül azután is el fogja tudni kerülni a szigorú adósságlimit alkalmazását”– nyilatkozta. Ez szerinte a fiskális szigor pártján álló tagállamok, elsősorban Ausztria és Hollandia is tisztában van, ahogy azzal is, hogy az új berlini kormány az ő oldalukról az engedékenyekére fog átállni. Ezért kompromisszum készek. „Mindent jobbnak tartanak a jelenlegi, ellenőrizetlen eladósodásánál.”
Petrus Szabolcs
