A múlt heti csúfos alsóházi bukás után Theresa Maynek minden oka megvan a pánikra. Brüsszel továbbra is kivár, nyugalmat sugároz. Pedig kinek lenne jó a megállapodás nélküli Brexit? Valójában a No-Deal-Brexit-re egyik oldal sincs felkészülve.
Bukás a Westminsterben
A másfél éves Brexit tárgyalások eredménye, egy 600 oldalas monstrumszerződés egyetlen londoni szavazással semmivé vált. A Westminster jóváhagyása nélkül nem ér többet, mint a papír, amire írták. Megállapodás nélkül viszont jön a No-Deal-Brexit. Erről beszél mindenki, de nincs rá felkészülve senki.
Káosz Londonban
Londonban káosz van. Politikai és alkotmányos válság lett a Brexit-ből. A kormány tagjai egymással vitatkoznak, a miniszterelnöknek nincs parlamenti többsége, az ellenzéki pártok hallgatnak, nincs világos stratégiájuk.
May két évig keresztül ignorálta, hogy a Brexit-ügyben nincs többsége saját pártjában, a toryknál. Most, az utolsó utáni pillanatban pártállástól függetlenül, egyenként próbálja megnyerni a honatyákat. Ehhez egy B-tervet gondolt ki, amit viszont Jeremy Corby, az ellenzék vezető ereje, a Munkáspárt elnöke meghallgatásra sem tartott érdemesnek.
A világ megdöbbenve figyeli, ahogy a legnagyobb múltú képviseleti demokrácia sosem látott válságban vergődik: Éppen a demokratikus döntéshozatal mechanizmusait évszázadok óta ismerő briteknél állt elő ilyen káosz!
A toryk és az EU
A britek mindig szkepszissel viszonyultak az európai integrációhoz. Az 1957-es alapításnál távol maradtak. Csak 1973-ban csatlakoztak a közösséghez. A konzervatívok többsége ez után is szkeptikus maradt. A ’80-as évek óta mindek jobboldali miniszterelnök, Thatcher, Major és Cameron is a vitát kereste Brüsszellel.
May helyzetét nehezíti pártja tradicionális EU-ellenessége, illetve megosztottsága. Az EU-pártiak, mint a pénzügy- és a gazdasági miniszter a Brexit ellenére a lehető legszorosabb kapcsolatokat szeretnék az EU-val. A korábbi londoni városvezető és külügyminiszter, az euszkeptikus konzervatívok szimbolikus alakja, Boris Johnson viszont a radikális szakítást pártján áll.
A Munkáspárt és az EU
Az Európa-párti, liberális gazdaságpolitikai elveket valló Tony Blair és a New-Labor már a múlté. Az aktuális erős ember, Jeremy Corby klasszikus baloldali. Az EU-t mindenekelőtt a kizsákmányoló kapitalista nagytőke érdekképviseletének tartja. Nem csak ideológiai, stratégiai okokból sincs egyértelműen az uniós tagság mellett.
A Labor-szavazók harmada 2016-ban a távozás mellett volt. Ugyanakkor az utóbbi években jelentősen nőtt a párt népszerűsége a maradás párti fiatalok körében. Corbynak nem marad más, mint taktikázni, hallgatni, ködösíteni. Csak azt tette egyértelművé, hogy a megállapodás nélküli távozás ellen van.
Nyugalom Brüsszelben
Brüsszelben és a tagállami fővárosokban változatlan a stratégia: kivárni, amíg a britek lépnek. „Felszólítom az Egyesült Királyság kormányát, a lehető leghamarabb teremtsen világos helyzetet a kilépés körül” – mondta Jean-Claude Juncker, a Bizottság elnöke miután Londonban a képviselők nagy többséggel elutasították a Dealt.
Úgy tűnhet, Brüsszelnek a Brexit csak egy ügy a sok közül. Ráadásul egy olyan, amelyben egyetértés van a tagállamok között. Továbbra is a 2017 áprilisában elfogadott politikai stratégiát követik. Ennek lényegét Juncker sokszor megismételte: Nem mi hagyjuk el a briteket, hanem ők minket, ezért nekik kell kezdeményezni és a kompromisszumkésznek lenni.
Brüsszel kényes kérdésben a lehető legkésőbb szeretne döntést hozni. Ilyen szempontból siker a 600 oldalas, de leginkább egy konkrétumot tartalmazó szerződés: Minden marad a régiben, a legtöbb kérdésben a kétéves átmeneti időszak alatt döntünk. Ez viszont nehezíti May helyzetét.
Londonban nem tudott egy világos eredményt prezentálni, ezért saját pártjában is sikertelen, gyenge tárgyalónak tartják. Ami rossz a brit kormányfőnek, jó Brüsszelnek. A döntések elodázása egyrészt elfedi, hogy az EU-ban sincs elképzelésük az ideális jövőbeli európai-brit viszonyról. Másrészt késlelteti a tagállamok közötti nézetkülönbségek felszínre kerülését.
Van ok a nyugalomra?
Az időhúzási stratégia sikere mellett a közvélemény-kutatások eredményei teszik elbizakodottá az EU vezetőit. A kontinensen egyre többeknek van pozitív képük az EU-ról: 2016-ban 35% pozitív, 25% negatív; 2018-ban 43, illetve 20%. A szigeten pedig csökken a kilépést támogatók aránya: 52-ről 38%-ra. Igaz, a maradást támogatók aránya a referendum óta változatlan, 48%.
Brüsszel a Brexit lefolyását illetően sem veszített el optimizmusát. Ha kell, a britek néhány hónappal eltolják a március 29-re tervezett kilépést – beszélik az uniós hivatalok folyosóin. Nem törődnek azzal, hogy a kilépés elhalasztását az EU szempontjából problémássá teszik a május végi EP-választások. Ha a britek még tagok, részt kell venniük.
Nem tisztázottak a Brüsszelben szintén elképzelhetőnek tartott, és bizakodva várt újabb brit népszavazás politikai és jogi előfeltételei sem. Ráadásul a fent már ismertetett közvélemény-kutatások szerint ugyan most jóval kevesebben szavaznának a távozás mellett, de a maradásnak továbbra sincs abszolút többsége.
Brüsszelben végső esetben azt is el tudják képzelni, hogy a kétéves átmeneti időszak március végén a megállapodásban lefektetett feltételekkel, de annak de jure hatályba lépése nélkül indulna el. Kérdés, hogy így London milyen jogalapon tudná a 40-45 milliárd eurós költségvetési hozzájárulást fizetni és miként maradhatna változatlan az uniós polgárok jogi státusza. Két olyan feltétel, amelyből Brüsszel nem akar engedni.
A harmónia csak a felszín
A tagállamok között valójában érdekellentétek vannak Brexit-ügyben. Ez azonban a kényes kérdések elodázása miatt eddig csak a retorika szintjén látszik.
A keményebb hangot megütő franciáknak és a spanyoloknak sikerült maguk mellé állítaniuk a britekkel hagyományosan lazább gazdasági és politikai kapcsolatot ápoló tagállamokat. Kemény kilépései feltételeket követeltek.
Németország, Hollandia és Svédország körül szerveződő csoport gazdaságilag és politikailag is egy minél harmonikusabb kilépésben érdekelt, ezért kompromisszumkész lenne.
Minél rosszabb, annál jobb
Név nélkül Brüsszelben sokan elismerik, hogy a kilépést minél fájdalmasabbá akarják tenni a briteknek. Eddig úgy tűnhetett, bejön a stratégia. Az EU legfontosabb követelései teljesülnek. Viszont, ha mégis No-Deal-Brexit lesz, az EU-nak is bukás.
Az EU-nak nem csak az érdemi döntések sikerült a jövőbe tolnia. Más sikere is van: (1) 40-45 milliárdos brit hozzájárulás az uniós költségvetéshez kilépés után is; (2) a már a szigetországban élő uniós polgárok változatlan jogi státusza; (3) az Európai Bíróság ítéleteinek kötelező ereje Nagy-Britanniában.
Sok jel igazolja az EU-ellenes britek vádját is, mi szerint Brüsszel zsarolásra használja az észak-ír kérdést. A megállapodást ellenzők fölényes győzelme a Westminsterben azonban azt mutatja, hogy az uniós taktika nem jött be. A konzervatívok nem ijedtek meg a No-Deal-Brexittől, még az észak-írországi következményeivel együtt sem.
Ír-kérdés és a szabadkereskedelem
A britek számára kardinális ír kérdés és a legvitatottabb ügy, a szabadkereskedelem jövője szorosan összefüggenek. Ha az EU ezekben nem mutat kompromisszumkészséget, Maynek esélye sincs többséget szerezni az újabb, január 29-ei szavazáson.
May és a toryk többsége el akarja hagyni a közös piacot, hogy Nagy-Britannia újra önálló kereskedelmi politikát folytathasson. Ha a kormányfő ettől az álláspontjától eltávolodik, olyan élesen kerül szembe az EU-ellenes párttársaival, hogy a toryk szakadását aligha lehet majd megakadályozni. May azonban két okból is erre készül.
Egyrészt az új szavazáson az önmagukban kisebbségben lévő unióbarát pártársai mellett a Labor képviselőire támaszkodna. Utóbbiak viszont a munkahelyek védelme okán a vámunióban tartanák az országot. Másrészt Brüsszel egyértelművé tette, hogy vámunió nélkül ellenőrzés lesz a két Írország határán. Máskülönben bármit az EU-ba lehetne csempészni, ami bemehetett Nagy-Britanniába, de az európai közösségbe egyáltalán nem, vagy csak vám megfizetése után lehetne importálni.
May tehát vámunióban, azaz csak az áruk szabad áramlásában gondolkozik. Brüsszel viszont nem akartak engedni abból, hogy az áru, a tőke és a személyek szabad áramlás egység – mindent, vagy semmit. A britek viszont az utóbbi kettőben szakítanának az EU-val. Érthető okokból elfogadhatatlan számukra az EU legutóbbi ajánlata is: Csak Észak-Írország maradna a közös piac része. Ez de facto az elszakadást jelentené.
A brüsszeli főtárgyaló, Michel Barnier mutatott némi kompromisszumkészséget: Egy átfogó kereskedelmi megállapodás megkötéséig, de legfeljebb 2021-ig Nagy-Britannia a vámunió része maradhatna. Észak-Írország esetében pedig nem zárnák ki előre, hogy az országrész ’21 után nem csak a vámunióban marad, de ismét a teljes európai szabadkereskedelem része lesz. Az átmeneti időszakra a briteknek garantálniuk kellene, hogy továbbra is tartják magukat ez európai fogyasztó-, környezet- és munkavállaló védelmi normákhoz.
Továbbá nem hoznak protekcionista kereskedelmi intézkedéseket, nem kötnek kereskedelmi megállapodást harmadik országgal és érintetlenül hagyják a szigetországban élő uniós polgárok jogi státuszát.
A kompromisszum megtalálásában segíthet az ír miniszterelnök, Leo Varadkar, aki minden áron meg akarja akadályozni a határellenőrzést. Sok évtized véres harcai után a végre Észak-Írországban honoló békét félti.
A kontinensen mással vannak elfoglalva
Az már most világos, hogy a Brexitet rosszabban nem lehetett volna elvezényelni. Nem csak London, Brüsszel is rosszul teljesített.
Juncker reménye, mi szerint a Brexit alkalmat teremteni az EU megújulására, új, az európaiak számára vonzó jövőképe felvázolására, nem lett valóság.
A francia elnök, Macron, aki korábban szintén gyakran beszélt az integrációval kapcsolatos vízióiról, a sárga mellényesekkel van elfoglalva. Számára Európának most nincs prioritása.
Ez azzal is összefügg, hogy Berlin nélkül nem történhet alapvető változás a kontinensen. Viszont a meggyengült Merkel már nem gondolkozik nagy, évtizedekre szóló stratégiákban.
Az utolsó utáni lehetőség
Juncker a jövő Európájának koncepcióját egy szimbolikus helyszínen és időpontban tervezte felvázolni: Európa 2007-es kulturális fővárosában, az egykor soknemzetiségű, gyönyörűen felújított erdélyi Nagyszebenben, Európa-napján, május 9-én.
Az EU jövőjét meghatározó döntések meghozatala vélhetően elmarad. A résztvevők állam- és kormányfők, valamint a Bizottság elnöke ennek ellenére elégedettnek mutatkozhatnak majd a csúcsa. Juncker jobb állapotban adja át a választás után az EU-t utódjának, mint amilyenben 5 évvel ezelőtt átvette. További kilépésekkel nem kell komolyan számolni, a menekült-válság lecsengőben van, az EU elműködik.
Az utolsó lehetőség, hogy Nagyszeben beírja magát az integráció történelembe egy EU-Nagy-Britannia-megállapodás ünnepélyes aláírása lehetne. Ennek esélye egyre csökken, de a No-Deal-Brexit egyre realisztikusabb rémképe talán kompromisszum késszé teszi mindkét oldalt.
