A magyar befektetői piac valószínűleg követni fogja a nyugat-európai mintát a környezeti, a társadalmi és a vállalatirányítási aspektusok tekintetében. A kifejezetten zöld tematikára fókuszáló befektetésekből még kevés van. A közvélemény abszolút módon gondolkodik arról, hogy mi zöld és mi nem az, és általánosságban hoz sommás ítéletet. Néhány megállapítás Kun-Welsz Edit és Szabó Balázs, a HOLD Alapkezelő munkatársaival készült beszélgetésből. Interjú.
K-W. E.: A fogalmak tekintetében mindenképpen szét kell választani azt, hogy zöld vagy felelős befektetésről van szó. Manapság még egyértelműen a felelős befektetések hódítanak, itt viszont már jól látható méretekről beszélünk. Ezt a szakma úgy hívja, hogy ESG (environmental, social and governance), ami a környezeti, a társadalmi és a vállalatirányítási aspektusok tekintetében is felelős befektetést jelent. Vagyis a környezeti szempontokat is figyelembe veszi, de nem kizárólag a környezeti fenntarthatósághoz kötődő zöld szemlélet áll a fókuszában. Miközben a globális befektetési alapok vagyonának már érezhető része ilyen filozófia szerint kerül befektetésre, a kifejezetten zöld tematikára fókuszáló befektetésekből még kifejezetten kevés van.
Ugyanakkor az ESG-értékeléssel foglalkozó cégek már elkezdték vizsgálni azt, hogy az egyes vállalatok mekkora lépéseket tesznek a környezeti fenntarthatóság irányába. Többek között a károsanyag-kibocsátást, a felelős vízhasználatot alapul véve mutatják ki, hogy egy adott vállalat zöld vagy fenntartható módon gazdálkodik-e. Mivel minden iparág más, az adott szektoron belül érdemes meghatározni, hogy milyen faktorokat vesznek figyelembe az összehasonlíthatóság érdekében. Persze vannak iparágak, amelyeket természetüknél fogva nem tekinthetünk zöldnek, de mondjuk, egy az energiaszektorban tevékenykedő cég is lehet zöldebb, mint a szektorban működő versenytársai. Reálisan inkább csak az ugyanabban az iparágban tevékenykedő cégek egymáshoz mért teljesítményeit lehet értékelni.
– A zöld szemlélet mérése mindinkább fontos szempont lesz?
K-W. E.: Egyre inkább igen, mert érezhetően növekszik az érdeklődés a befektetői oldalról.
Sz. B.: Azt azért érdemes kiemelni, hogy miközben abszolút értelemben nehéz meghatározni, hogy melyik cég mennyire zöld, az egyes ágazatokon belül már könnyebb összehasonlítást végezni. A legnagyobb magyar olajipari vállalat például az olajfinomítói és olajkitermelői iparágban működik, így első ránézésre nehéz zöldnek tekinteni, de ha a tevékenysége során kevesebb káros anyagot bocsát ki, és ezzel kevésbé környezetszennyező, mint a versenytársai, akkor mégis mondhatjuk, hogy zöld szemléletben működik. Az értékelők az iparági relatív teljesítményt mérik meg, erre példa az MSCI ESG értékelése, ahol a Mol előkelő helyen végez a versenytársaihoz viszonyítva. Ez persze szembemehet azzal, hogy a közvélemény viszont abszolút módon gondolkodik arról, hogy mi zöld és mi nem az, és általánosságban hoz sommás ítéletet iparágakról is.
– A képet ráadásul az is árnyalhatja, hogy például a magyar olajvállalat is komoly lépéseket tesz a zöld üzletágak – elektromos kerékpár, megosztáson alapuló közösségi autók – felé.
Sz. B.: Igen, de azért azt látni kell, hogy az árbevételt, az értékteremtést tekintve ezek az új, zöld üzletágak elhanyagolhatók az olajfinomításhoz, olajkitermeléshez képest.
– A cégértékelő vállalkozásoknak mekkora rálátásuk van a cégeknél zajló üzleti folyamatokra?
K-W. E.: A legfontosabb, hogy a cégek milyen információt osztanak meg magukról. Ez a szabályozástól is függ: tőlünk nyugatra a szabályozóhatóság szigorúbban határozza meg azt, hogy a tőzsdei cégeknek milyen közzétételi elvárásoknak kell megfelelniük. Ezek az adatok nyilvánosak, és mindenki számára elérhetők. A különbség abban rejlik, hogy a nagy értékelőcégeknek megvan az ágazati tapasztalatuk és a szakmai apparátusuk a mélyebb elemzéshez, amit szakmai háttérbeszélgetésekkel is alátámasztanak. Ez alapján képesek arra, hogy megalapozott iparági összehasonlításokat készítsenek.
– A befektetői piacon mennyire érezhető a zöld irányba nyitó cégek értéknövekedése?
Sz. B.: Az egyik kérdés, hogy ömlik-e pénz olyan alapokba vagy ETF-ekbe, amelyek, nevezzük úgy, ESG-pozitív cégeket tartanak. Nyugaton érzékelhető ilyen hatás. Igaz, alacsony bázisról fut fel az ESG-alapokba fektetett pénzek mennyisége, és hogy ez mekkorára nő, az azon is múlik, hogy a témát most körülölelő hype, divat hulláma mekkora lesz. A másik kérdés az, hogy ezek a vállalatok a hirtelen beáramló pénzek miatt mekkora szorzókon forognak, és túlértékeltek-e? Ezt ma még nehéz meghatározni. De arra a kérdésre, hogy az értékeltségekben van-e olyan buborék, mint ami 2001-ben a dotcom lufit jellemezte, a válaszom az, hogy nincs. Manapság az alacsony kötvényhozamok mellett a legtöbb stabil, kiszámítható pénzáramlású vállalat amúgy is magas szorzókon forog, sok zöld befektetés is ilyen. Erre jó példával szolgálnak a zöldnek tekinthető szél- és naperőműveket üzemeltető cégek, miközben a hagyományos közműcégek is hasonlóan magas szorzón forognak. Azt nem állítom, hogy olcsónak tartjuk a zöld technológiákhoz kötődő vállalatokat, de arról sincs szó, hogy valamilyen buborékszerű állapot lenne jelen. A kérdés inkább az, hogy lesz-e?
– Az internet felfutásával hatalmas értéknövekedést mutató dotcom cégeknél mindössze az ötlet plusz várakozás volt az alap, míg itt azért valódi fundamentum – például szélerőmű, napelem – is áll a háttérben.
Sz. B.: Itt a pozitív irányba elszálló várakozásokat inkább a gyors növekedésbe vetett hit vagy a szabályozói támogatásból fakadó egyre erősebb hátszél okozhatná. De nem mondanám, hogy ez a hangulat ma őrültmód jelen lenne a részvénypiacon.
– Mi a helyzet Magyarországon?
Sz. B.: A magyar befektetői piac valószínűleg követni fogja a nyugat-európai mintát ezen a téren. Itthon nincs tömeges érdeklődés az ügyfelek oldaláról a zöld befektetések irányába. Azt, hogy mit hoz a jövő, ma még nem tudni: attól is függ, hogy a szabályozó mit vár el a tőzsdei cégektől és mit az alapkezelőktől. Elképzelhető, hogy a vállalatoknak is egyre transzparensebben kell majd bemutatniuk a működésüket ezen a téren, az alapkezelőknek pedig potenciálisan be kell majd mutatniuk, hogy az egyes alapok milyen ESG-minősítésű cégekbe fektetnek. Más kérdés, hogy mindez mennyire érdekli majd az ügyfeleket. Ami azért is bonyolult kérdéskör, mert a gyakorlat szerint sokféleképpen vesznek befektetési alapokat vagy részvényeket az ügyfelek: van, aki egy vagyonkezelési szolgáltatáson keresztül szélesebb mandátumot ad, és nem az ügyfél vásárol közvetlenül alapot, míg sokan a privátbankár ajánlásán keresztül vásárolnak alapokat vagy részvényeket. Természetesen, ha az ügyfelek ESG-t tekintve pozitív értékelésű vállalatokba kívánnak majd tömegesen fektetni, arra lesz megfelelő termék is.
K-W. E.: A magyar piacon is van már néhány olyan termék, amely a felelős befektetések körére, az ESG-re fókuszál. Megjelentek már olyan befektetési alapok is, ahol a zöld befektetéseket preferálják, de ezek volumene egyelőre nem meghatározó. Ha pedig globálisan nézzük a helyzetet, akkor azt látjuk, hogy döntően csak Európában és Amerikában áramolnak pénzek a felelős cégek papírjait tartalmazó alapok felé. Globálisan az ESG-alapon kezelt vagyon fele Európában, 40 százaléka az USA-ban van. Míg az EU-ban két év alatt 11 százalékkal nőtt az ilyen alapok kezelt vagyona, az USA-ban ez a szám 38 százalék. Fontos megjegyezni, hogy az EU mindig előrébb volt ezen a területen. A másik oldalon a tisztán zöld cégeket tartalmazó alapok szerepe globálisan még elenyésző, a nagy elemzőházak év végi elemzéseiben sem kapott ez a kérdés meghatározó súlyt.
– Minek köszönhető a fent említett növekedés?
K-W. E.: A kezelt vagyon növekedése részben jöhet az árak növekedéséből, de az igazi bővülés a beáramló pénzek növekvő mennyiségének köszönhető.
– Egyértelműen kijelenthető, hogy a fenntartható, zöld profilú cégek pozitív jövőkép elé néznek?
K-W. E-: Ha elolvassuk a 2020-ra vonatkozó előrejelzéseket, egyértelműen az látszik, hogy a várakozások ebbe az irányba mutatnak, a téma divatossága miatt.
Sz. B.: Egyértelmű, hogy valamilyen szinten a befektetési iparágban is érzékelhető lesz az a növekvő érdeklődés, ami ezzel kapcsolatban a közvéleményt átjárja. De azért a befektetői piacon mindennek talán kevésbé lesz hatása. Fontos, hogy a társadalom szűkebb rétege rendelkezik befektethető megtakarítással. Magyarországon közülük is csak kevesen tartanak részvényt és befektetési alapot. Ők pedig befektetőként egyáltalán nem biztos, hogy a fenntarthatóságot preferálják, még akkor sem, ha a privát életben esetleg odafigyelnek erre, és tudatosan óvják a környezetüket. Ráadásul, miközben a közvélemény a társadalom szélesebb rétegét testesíti meg, a befektetők egy szűkebb réteget képviselnek, amelyben egyelőre az idősebbek és tehetősebbek nagyobb súlyt képviselnek. A környezettudatos életmód és a zöld szemlélet pedig inkább a fiatalabb korosztályban hódít tömegesen. Így aztán nincs okunk azt hinni, hogy a fenntartható vagy zöld cégek árfolyama töretlenül ívelne a jövőben felfelé, bármilyen más vállalat árfolyamához hasonlóan. Vegyük például az autóipart. Lehet azt mondani, hogy a Tesla nagyon túlértékelt a hagyományos német autógyártókhoz képest, de azért mániáról talán még nem beszélhetünk. Az autószektort most általánosságban negatív hangulat jellemzi, mert van több nagy innováció, ami lerombolja a régi trendeket, a régi biztos pozíciókat, és nem tudni, mit hoz a jövő. Ezért nagy a bizonytalanság, és nem arról van szó, hogy aki most bejelenti, hogy elektromos autót gyárt, annak automatikusan felmegy a részvényára. A befektetők számára csak az a biztos, hogy hatalmas pénzeket fektetnek fejlesztésekbe, de az már egyáltalán nem biztos, hogy ezek megtérülnek. A „zöld” befektetés, éppen azért, mert talán kevésbé megfogható, azonosítható, nem annyira alkalmas buborékfújásra, mint volt a dotcom vagy a kripto. De persze majd elválik.
