Ahogy az online megoldások elterjedésében, úgy a magánegészségügy iránti igénynövekedésben is lépésváltást hozott a koronavírus-járvány Magyarországon. Leitner György, a Primus Magánegészségügyi Szolgáltatók Egyesületének elnöke szerint az állam azonban még mindig nem használja ki a magánszolgáltatásokban rejlő tudást és kapacitást.
– Miként teljesített a járvány alatt a magánegészségügy?
– A szolgáltatókat különbözőképpen érintette a pandémia. Akik az igazi nyertesei voltak ennek az időszaknak, azok a laborszolgáltatók, és különösen azok, akik PCR tesztelést is végeznek. Ők mérettől függetlenül nagyot növekedtek 2020-ban és idén is. Mellettük még azok a specialista cégek tudtak rendkívüli mértékben fejlődni, amelyek olyan ellátást nyújtanak, ahol a betegek a pandémia alatt valamelyest kiszorultak az állami ellátásból. Mert például az ortopédiai, vagy a szürkehályog műtétek kapcsán olyan hosszú, akár éven túli várólista alakult ki az állami egészségügyben, amiért nemritkán még azok is a magánegészségügyet választják, akik valójában nem engedhetnék meg maguknak ezeket a szolgáltatásokat. A harmadik kategória, ami mindig is erős szektor volt, az a nőgyógyászat, szülészet, vagyis a maternity vonal, ahol szintén erőteljes törekedés volt tapasztalható.
Akadt viszont egy terület, a képalkotó szolgáltatás, ahol 2019-hez képest egyértelműen visszaesett a forgalom 2020-ban és tavaly sem javult a helyzet. De a pontos 2021-es adatok még nem állnak rendelkezésre. Ennek oka valószínűleg az, hogy a referáló orvosok mással voltak elfoglalva, mert a kórházak a Covid-ellátásra álltak át, és így az ésszerű időn belül ütemezett, vagyis az elektív ellátás és vele az igény a képalkotó diagnosztikára, mind az állami, mind a magánszférában lecsökkent. Mindössze egy kivétel van, a tüdő CT-vizsgálat, ahol a Covid-járvány hatására nagyon erősen berobbant a forgalom.
A két véglet között vannak a többiek, a többféle szolgáltatást nyújtó cégek, például a Medicover, vagy a Doktor24. Mindenki nagyon erőteljesen átállt a Covidhoz kapcsolódó ellátásra is, ami egyrészt a tesztelést jelenti, másrészt pedig a különböző Post-Covid-ellátásokat, mert az amúgy kieső járóbetegeket és egyéb forgalmat próbálták ezekkel kompenzálni.
– A járvány egy korábbi tetőpontján, tavaly tavasszal már megkezdődtek a tárgyalások arról, hogy az állam is jobban támaszkodik majd a magánszektor kapacitásaira. Mire számíthatnak ebből az átlag betegek?
– Sajnos itt nem történt valós, érdemi előbbre lépés. A magánegészségügyi szolgáltatók joggal érzik úgy, hogy különösen most, a pandémia újabb hulláma által teremtett nehéz helyzetben sokkal inkább be lehetne vonni őket az egészségügyi ellátórendszerbe. Ráadásul úgy, hogy az államtól átvállalt páciensek kezelésével a szociális ellátórendszerre háruló nyomást enyhítenék. Az állam részéről azonban erre nem mutatkozik igény. Ugyanakkor, ha nem is a hivatalos együttműködés keretében, de a privát egészségügy bizonyos területeken így is komoly részt vállal a betegellátásból azzal, hogy azok, akik nem találnak ellátást az állami intézményekben, ha tehetik, inkább átmennek a magánegészségügybe. A szomorú az, hogy mivel ezt nem mindenki engedheti meg magának, a pandémia alatt az állami várólisták miatt sokan egyszerűen kiszorulnak a betegellátásból.
Ezen a területen sajnos azért is bőven lenne tartalék, mert a járvány mostani hullámának a berobbanása miatt a kórházak érthetően ismét erőteljesen a Covid-ellátással kezdtek foglalkozni, ami egyértelműen kiszorítja az egyéb ellátási formákat.
– Mindezek mellett miként alakultak az árak a magánegészségügyben?
– Az árak folyamatosan nőnek, aminek elsődleges oka az, hogy a magánellátásban is a legnagyobb kiadás a bérköltség. Az orvosi, valamint a szakdolgozói oldalon rendkívül erőteljesen megnövekedtek a bérek, köszönhetően az állami oldalon megvalósuló bérrendezésnek. Ez egy felfokozott egészségügyi munkaerőpiaci helyzetet teremtett, ami már önmagában is fölfelé tolja az igényeket. Az áremelkedés irányába hat az is, hogy még ebben az időszakban is történtek újabb zöldmezős beruházások és megszületett három olyan új magánkórház – a Doktor24, a Duna Medical és a Szent Magdolna -, amely ugyan nem teljes kórházi spektrumú szolgáltatást kínál, de a maga területén rendkívül magas felszereltséggel várja a pácienseket.
Ennek kapcsán érdekes jelenség, hogy az elmúlt egy-másfél évben jelentősen bővült a kórházi szintű magánkapacitás. Természetesen nem ezres nagyságrendről beszélünk még, de a korábbiakhoz képest azért egyértelműen látható az ágyszám növekedés és mellette a profilbővülés is. Mert amíg eddig főként az egynapos sebészet – például a nőgyógyászati és ortopédiai műtétek – terén volt erős a kórházi szintű magánellátás, most ezekhez egészen új profilok csatlakoztak. Mert a Duna Medical Centernek és a Doktor24-nek amellett, hogy mind a nőgyógyászati, mind az ortopédiai profilja erősödött, egyéb sebészeti fekvőellátást is fejlesztettek.
Itt kell visszakanyarodni ahhoz, hogy ennek is van egyfajta felszívó hatása az egészségügyi munkaerőpiac keresleti oldalára, ami újabb bérnövekményt okoz. Aminek a hatását csak úgy tudják kompenzálni a szolgáltatók, hogy kénytelenek árat emelni. Természetesen az árakat a szolgáltatás típusa is befolyásolja, de például a járóbeteg ellátásban a szakorvosi konzultációs díjak tekintetében Budapesten már a 30 ezer forint sem ritka, ami öt éve inkább a 20 ezres nagyságrend körül mozgott. A 30 ezres nagyságrend szerencsére még nem az átlag, de már nem számít ritkaságnak.
– A másik nagy vitatéma az volt, hogy az orvosok vállalhatnak-e különmunkát, mert ha nem – ahogy eleinte kinézett –, az tönkre tette volna a magánegészségügyet.
– Eddig még szerencsére nem érzékelünk drasztikus változást ezen a téren: aki igényt nyújtott be másodállásra a hatóságnál, az meg is kapta. Magam is azt gondoltam, hogy ez a kérdés nagyobb fejfájást okoz majd a magánszolgáltatóknak, de szerencsére azóta már mind az állami, mind a magán oldalon lecsillapodtak a kedélyek.
– A magánegészségügyben dolgozók hány százaléka van beoltva?
– A nagyobb cégek nagyon komolyan vették ezt, akadt olyan is, ahol ha kis számban is, de elbocsátottak olyan munkatársakat, akik nem vállalták az oltást. Ezért én azt gondolom, hogy a magánegészségügyben gyakorlatilag teljes az átoltottság.
Érsek M. Zoltán
